London 2025. július 7-én csendes megemlékezéssel tiszteleg a húsz évvel ezelőtti 7/7-es események áldozatai előtt. Részletek, történelmi visszatekintés.
A 2005-ös események napja – 7/7, azaz július 7. – azóta a brit közbeszéd részévé vált, hasonlóan az amerikai 9/11 kifejezéshez. A brit fővárosban már 2008-ban emlékművet avattak a Hyde Parkban, ahol idén is koszorút helyez el Sadiq Khan londoni polgármester és Keir Starmer brit miniszterelnök. A rendezvény a hozzátartozók kérésére csendes és szűk körű lesz.
A reggeli csúcsforgalomban négy fiatalember indult útnak a Luton vasútállomásról London belvárosa felé.
A King's Cross állomás után néhány perccel három különböző metróvonalon történt robbanás.
Egy órával később egy piros emeletes busz is felrobbant a British Museum közelében.
A mentési munkálatok rendkívül nehezek voltak a szűk metróalagutakban. A metróhálózatot teljesen leállították, ami példátlan volt a második világháború óta.
Végül a négy robbanás összesen 52 ember életét oltotta ki, több százan pedig maradandó sérüléseket szenvedtek.
Az elkövetők – a hatóságok meglepetésére – brit állampolgárok voltak, és többen közülük teljesen beilleszkedett, tiszteletben álló tagjai voltak a társadalomnak. Ez új típusú kihívást jelentett a brit belbiztonság számára.
A merényletcsoport vezetője általános iskolai tanárként dolgozott Leedsben.
Egy másik elkövető kitűnő sportoló és egyetemi hallgató volt.
A „home-grown” (hazai nevelésű) radikalizációt ezután prioritásként kezelte a brit terrorelhárítás.
A 2008-ban felavatott emlékmű 52 rozsdamentes acéloszlopból áll, mindegyik egy-egy áldozatot jelképez. Az oszlopokat a robbanások helyszíneinek megfelelően csoportosították – például 26 oszlop áll együtt a King's Cross állomás tragédiájának emlékére, ahol a legtöbben haltak meg.
A húszéves évforduló nemcsak a veszteségek felidézéséről szól, hanem arról is, hogy a brit társadalom egysége, türelme és szolidaritása hogyan segítette át az országot a válságon. A megemlékezés csendessége a tisztelet és a gyász jele – nem a múlt tragédiájának újraélése, hanem annak emléke, hogy soha többé ne történhessen meg hasonló.