A párlatfőzés örömet jelenthet, de komoly veszélyeket is rejt. Ismerd meg a leggyakoribb baleseti okokat, a mustgáz és robbanás kockázatait, valamint a biztonságos tárolás és fogyasztás szabályait.
A párlatfőzés során számos veszély leselkedik a tapasztalatlanokra: mustgáz okozta fulladás, robbanásveszély, mérgező vegyületek és helytelen tárolás.
A párlatfőzés örömforrás, de helytelen eljárások mellett életveszélyes következményekkel járhat. Az elmúlt évek tragédiái rámutattak, mennyire fontos a szakszerű tárolás, lepárlás és fogyasztás.
A borászok már tudják, de a párlatfőzők számára is komoly veszélyforrást jelent az erjedés során történő gázképződés. Ahogy a borospincékben a must erjedése során, úgy a párlat készítése során a gyümölcs erjesztésekor is úgynevezett mustgáz keletkezik.
Ez az alattomos, színtelen és szagtalan gáz sok balesetet okozott már hazánkban, miközben néhány egyszerű és jól bevált módszerrel könnyen elkerülhető lenne a tragédia.
A zárt térben történő erjesztés során már egyetlen gyertya meggyújtása is célravezető lehet az esetlegesen felgyülemlett mustgáz kimutatására.
Megoldás: megbízható szén-monoxid-érzékelő használata.
Az otthoni párlatfőzés okozta balesetek többsége a lepárlás közben történik. A kisebb égési sérülésektől a „szimpla” tűzeseteken át a robbanásokig, szinte mindenre találunk példát az elmúlt időszakból.
A legtöbb balesetet az összetákolt, nem szakszerű készülékek, illetve az alapvető biztonsági előírások betartásának mellőzése okozza.
Fontos tehát, hogy biztonságos, a tűzvédelmi előírásoknak is megfelelő berendezést használjuk, és lehetőség szerint ne tároljunk ott az elkészült magas alkohol tartalmú terméket, ahol a lepárlást is végezzük, és ügyeljünk arra, hogy nyílt lánggal vagy más gyulladást előidézni képes eszközzel ne érintkezzen a párlat.
A párlatkészítés során keletkező frakciók szakszerű szétválasztása kulcskérdés.
Az előképződő párlat metilalkoholt és etil-acetátot tartalmazhat, amely mérgező.
Illata: körömlakklemosóra emlékeztet, íze csípős és kellemetlen.
A csonthéjas gyümölcsök magjai hidrogén-cianidot bocsátanak ki, ha magozás nélkül kerülnek feldolgozásra.
Megoldás: gondos magozás, a cefre mielőbbi lepárlása, szükség esetén analitikai vizsgálat.
A párlat tárolása sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondolnánk.
Sokan a jól bevált üvegpalackok helyett fém vagy műanyag edényben tárolják a kész párlatot, pedig az alkohol a helytelenül megválasztott anyagú tárolók esetében bizonyos fémeket és a műanyagot is oldhatja.
Ezáltal olyan anyagokat is bevihetünk a szervezetünkbe, amelyek hosszú távon károsak lehetnek. Számos történet kering réztől megkékült párlatról vagy 60 fokos párlat által feloldott műanyag kannáról, rosszabb eseten saját magunk is találkozhattunk már ilyennel. A szakértők szerint a legbiztonságosabb és egyben legegyszerűbb megoldás az alaposan megtisztított üvegpalack, amin valamilyen módon feltüntetjük, hogy párlatot tartalmaz, így a balesetek és félreértések is elkerülhetők.
A jó minőségű párlat alapfeltétele a kiváló gyümölcs, a megfelelő felszerelés és a szaktudás.
Elérhetőek rövid és hosszabb tanfolyamok is.
A felelős főző ismeri a folyamat veszélyeit és szabályait.
A párlat egy gyűjtőfogalom, ebbe a kategóriába tartozik minden erjesztett alapanyagból lepárlással készült szeszesital, például a pálinka is.
Pálinkának a 2008. évi LXXIII. törvény alapján csak azt a szeszesitalt nevezhetjük, amely 100 százalékban Magyarországon termelt nemes vagy vadgyümölcsből, szőlőtörkölyből vagy aszú-szőlőtörkölyből készült, valamint nem tartalmaz semmilyen adalékanyagot.
Fontos, hogy a készülő ital csak akkor lehet pálinka, ha Magyarországon cefrézték, párolták, érlelték és palackozták, a végeredmény pedig minimum 37,5 v/v %-os, maximum 86 v/v %-os lehet.