Végtelen sok varázslás, babona kapcsolódik a december 13-i Luca naphoz. Ősi hiedelmek, időjóslás, Luca széke és boszorkánylegendák. Sőt, az elkövetkezendő év időjárását is megjósolta.
Luca napja december 13-án a fényhez és a boszorkányhiedelmekhez kötődik. A magyar néphagyomány szerint ezen a napon időjárásjóslás, házasságjóslás és számos dologtiltás segített felkészülni a következő évre.
December 13-a Luca napja, amelyhez a magyar néphagyomány egyik leggazdagabb hiedelemvilága kapcsolódik. A Luca név a latin „lux lucis”, azaz fény szóból ered, így ez a nap a sötétség és világosság határán álló, különleges jelentőségű dátumnak számított.
A népi hitvilág szerint Luca napján nemcsak a következő év eseményeibe lehetett betekintést nyerni, hanem az is kiderülhetett, ki boszorkány a faluban.
Az egyik legismertebb Luca-napi szokás a Luca-kalendárium volt. Luca napjától karácsonyig pontosan 12 nap telik el, amelyeket a következő év 12 hónapjával azonosítottak.
A hagyomány szerint:
minden nap feljegyezték az időjárást,
az adott nap a következő év azonos hónapját jelezte előre,
ha december 13-án havazott, januárra havas időt vártak,
ha például az ötödik napon esett az eső, májust tartották csapadékosnak.
Ez a népi időjóslás évszázadokon át fontos kapaszkodót adott a gazdálkodó közösségeknek.
A Luca-cédula elsősorban a fiatal lányok körében volt elterjedt. A jóslás menete egyszerű, mégis titokzatos volt:
12 cédulára fiúneveket írtak,
minden nap egyet kidobtak anélkül, hogy megnézték volna,
amelyik név karácsonyig megmaradt, az lett a hiedelem szerint a jövendőbeli neve.
A „Lassan készül, mint a Luca széke” mondás is ebből az időszakból ered. A Luca széke különleges tárgy volt:
Luca napján kezdték el készíteni,
9 vagy 13 különböző fafajtából,
minden nap csak keveset lehetett rajta dolgozni.
A hiedelem szerint, aki éjféli misén erre a székre állt, megláthatta a falu boszorkányait. A meneküléshez mákot kellett szórni, mert a boszorkányoknak – a legenda szerint – fel kellett szedniük a szemeket, így időt nyertek az üldözöttnek.
Luca napját a néphagyomány szigorú dologtiltó napként tartotta számon, különösen a nők számára. A tilalmak megszegése súlyos következményekkel járhatott a hiedelmek szerint.
sütés, mert tűzvészt hozhatott,
mosás,
kölcsönadás, mert az elkészült holmik a boszorkányokhoz kerülhettek.
A babona szerint az, akit Luca-napi tilalomszegésen értek, akár kővé is válhatott.
A boszorkányoktól való félelem számos védekező szokást alakított ki:
fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét,
fokhagymás kenyeret ettek a gonosz elűzésére,
az ólak ajtajára keresztet rajzoltak,
hamut szórtak a kapuk elé, hogy a banyák ne léphessenek be,
a seprűket elzárták, nehogy elrepüljenek rajtuk.
Luca napja a gazdálkodás szempontjából is fontos volt:
csillagos ég Luca éjszakáján bőséges termést ígért,
a nap első látogatója alapján jósoltak az állatszaporulatra:
férfi látogató esetén bikát,
női látogató esetén üszőt vártak.
Bár a Luca-napi hiedelmek ma már inkább folklórként élnek tovább, december 13-a ma is emlékeztet arra, milyen gazdag és sokszínű a magyar néphagyomány. A fény napja egyszerre szólt a reményről, a jövő fürkészéséről és a közösségi hitvilágról – örökségként a jelen számára is.