Február az év második, egyben utolsó téli hónapja, amelyhez farsangi hagyományok, jeles napok, vallási évfordulók és népi időjárási megfigyelések kapcsolódnak. Átfogó összefoglaló.
Február a tél lezárásának hónapja, amelyhez számos jeles nap, farsangi esemény, vallási ünnep és népi időjárási megfigyelés kötődik. A hagyományok szerint ilyenkor állatok viselkedéséből is következtettek a tél hosszára és a tavasz közeledtére.
Február a Gergely-naptár szerint az év második hónapja: szabályos években 28, szökőévekben pedig 29 napból áll. Ez az időszak a tél utolsó szakasza, amikor már egyre többen várják a hideg, szürke hónapok végét és a tavasz közeledtét. Bár a csillagászati tél még nem ér véget, a meteorológiai tél február utolsó napjával lezárul, ami különös jelentőséget ad a hónapnak.
A február hagyományosan átmeneti időszak: a kemény fagyok mellett már megjelenhetnek az enyhébb, naposabb időszakok is. Nem véletlen, hogy a néphagyományok és időjárási megfigyelések kiemelten foglalkoznak ezzel a hónappal.
Februárban gyakran zajlik a farsangi időszak, amely a vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Ilyenkor tartják a karneválokat és farsangi felvonulásokat világszerte, míg Magyarországon a télűző népszokások váltak hangsúlyossá.
Általában februárra esik a húshagyó kedd és a hamvazószerda is, amelyek a negyvennapos nagyböjt kezdetét jelzik. Ezek az egyházi ünnepek nemcsak vallási, hanem kulturális szempontból is meghatározó szerepet töltenek be a hónapban.
A világ számos kultúrájára jellemző volt, hogy az emberek állatok viselkedéséből próbáltak következtetni az időjárás alakulására. Ezek az állatjóslások szájhagyomány útján terjedtek, és sok esetben hosszú időn át megfigyelt tapasztalatokra épültek.
Az ilyen népi bölcsességek különösen fontos szerepet kaptak a mezőgazdasággal foglalkozó közösségekben, ahol az időjárás alakulása közvetlenül befolyásolta a megélhetést.
Február másodikához, amelyet gyakran a tavaszkezdet egyik jelképes napjaként is emlegetnek, több időjárási megfigyelés is kapcsolódik. Az egyik ismert mondás szerint:
„Gyertyaszentelő napján inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint hogy süssön a nap.”
A népi értelmezés alapján, ha ezen a napon szép, napos és enyhe az idő, akkor a tél még sokáig elhúzódik. Ha viszont hideg, zord idő uralkodik, az a tavasz közeledtét vetíti előre.
Ugyanehhez a naphoz kötődik a medvékkel kapcsolatos időjárási megfigyelés is. A hagyomány szerint, ha a medve előbújik és meglátja az árnyékát, vagyis napos idő van, akkor visszabújik rejtekhelyére, mert még hosszú, kemény tél várható. Ha viszont borús, hideg idő fogadja, akkor hamarosan enyhülés következik.
A medvék viselkedésére alapozott időjóslás nemcsak Magyarországon volt ismert, hanem több európai országban, például Németországban, Svájcban és Hollandiában is. A holland telepesek vitték magukkal ezt a hagyományt Észak-Amerikába, ahol később a medve helyett a mormota vált az időjóslás központi állatává.
A barnamedvék a természetben valójában nem alszanak klasszikus értelemben vett téli álmot. Inkább hosszabb-rövidebb pihenőidőszakokat tartanak földbe vájt üregekben vagy barlangokban. Ilyenkor az anyagcseréjük és a szívverésük lelassul, de időnként - főként enyhébb, napsütéses időben - előbújnak, és táplálékot keresnek.
Ez a viselkedés szolgálhatott alapul a medvékhez kötődő népi időjárási megfigyelések kialakulásához, amelyek generációkon át fennmaradtak a hagyományban.
Február jeles napjai, ünnepei és időjárási babonái jól mutatják, hogy ez a hónap mennyire fontos átmenetet jelent a tél és a tavasz között. A népi megfigyelések egyszerre tükrözik az emberek természethez való alkalmazkodását és azt a reményt, hogy a hosszú tél után hamarosan megérkezik a megújulás időszaka.