Gazdik és kedvenceik

Az ismert szombathelyi házaspár egy éve talált rá arra a belvároshoz közeli családi házra, amelyben jelenleg él. Természetes volt számukra, hogy az új otthon kutyával lesz teljes.

Holy nagyon jámbor, barátságos állat, ez az első pillanatokban feltűnik, amikor belépünk a kapun. A kilenc hónapos hosszú szőrű németjuhász fegyelmezett, nem szökik ki az utcára, nem ugrál fel, de természetesen érdeklődve szaglászik, és nem utasítja vissza a simogatást.

„Járunk kutyaoviba, ott mondták, hogy egy lelkileg stabil állat mindenkivel kedves” – mondja Kati, miközben a ház mögötti zöldterület felé lépkedünk, hogy elkészítsük a közös fotót. Ami könnyen megy, Holy egykettőre a házaspár mellé ül és türelmesen kivárja, amíg elkészül a kép.

„Korábban is volt kutyátok?” – kérdezem aztán őket.

Kati, akinek egykor az atlétika töltötte ki a mindennapjait, ma már főképp ingatlankereskedelemmel foglalkozik, eddig kertes házban

sem lakott még. A jelenleg is aktívan sportoló Kristóf igen, a szülői ház ilyen volt, ők tartottak kutyát, de tíz éve elköltözött otthonról, és nem is az ő feladata volt az állat gondozása. Más állatuk volt már, a tarajos gőtétől a papagájon át a tarisznyarákig, de gyorsan megegyezünk abban, hogy a kutya egészen más.

„Régen sosem értettem azokat az embereket, akiknek mindenük a kutya. De mióta Holy velünk van, mi sem vagyunk mások” – meséli Kati.

„A nap minden szakában képesek vagyunk beszélni róla, büszkék vagyunk rá, ha tanult valamit, kicsit bosszankodunk, ha megint letarolt egy növényt a kertben” – teszi hozzá Kristóf.

Amikor arról érdeklődöm, hogy miért éppen németjuhászt választottak, kiderül, hogy Kati a húga családjánál látta, hogy nagyon intelligens fajtáról van szó, ugyanis nekik is németjuhászuk van. Fontosnak tartották, hogy fajtatiszta állatot vegyenek, és hogy nőstény legyen. Holy két hónapos korában került hozzájuk.

„Ő volt a legkisebb, a legcsúnyább és a legfakóbb szőrű kutyus az alomban. Amikor a tenyésztő megmutatta nekünk az almot, az összes apróság a szélrózsa minden irányába szaladt, de Holy azonnal odajött hozzánk és cukisodott. Rögtön elrabolta a szívünket” – idézi fel Kristóf a nagy találkozást.

„Miután hazahoztuk, tele voltunk izgalommal” – folytatja Kati. – „Vajon mindent jól csinálunk, jól bánunk vele, jól etetjük? Különféle tápokat próbálgattunk, a bőrproblémáit úgy sikerült megszüntetnünk, hogy bevittük az étrendjébe a nyers húst. A húgomék kutyáján láttuk, milyen jót tesz az iskola, ezért úgy döntöttünk, mi is elvisszük Holy-t Csizmazia Tomiékhoz. Egyelőre kutyaóvodába vittük, mivel még nagyon kicsi volt, most következhet majd az iskola. Megtanulta a legfontosabb alapszabályokat, higgadtan tud viselkedni akkor is, ha több kutya van körülötte, vissza tudjuk hívni. Ezek a heti egy–két alkalmas foglalkozások csodákra képesek.”

Az eredeti cikk az Alon Café magazin áprilisi számában jelent meg.

Szombathely környékén egyébként ezeket az állatokat tartják a legtöbben: