A budapestiek valószínűleg természetesnek veszik, hogy a vidéki adófizetők állják a tömegközlekedési számláikat. Én nem annyira.
Hogy a BKV járművei és a vállalatvezetők erkölcsei milyen állapotban vannak, arról mindenkinek vannak fogalmai, ugyanakkor az is látszik, hogy a cég körül hibátlanul működik a politikai és a pénzpumpa.
A politikai pumpa most éppen Tarlós István kezében van, aki azzal zsarolja a kormányt, hogy nagy baj lesz, ha az nem ad mondjuk 20 milliárd forintot, a tavalyi 56 milliárd forintos segítség után. Nem mintha elég lenne ez az összeg, de egy darabig kihúznák belőle.
Hogy a pénzpumpákat elindítja-e ismét a kormány, azt egyelőre nem lehet tudni, ha tippelnem kellene, feltétlen az „igen” gombot nyomnám meg, elvégre a budapesti embereket nem lehet csak úgy felbőszíteni.
A budapesti emberek ugyanis fontosak.
Ezt részben onnan lehet tudni, hogy a budapesti tömegközlekedést a vidéki emberekkel fizettetik meg.
Azokkal, akiknek út nem nagyon épül (lásd a 86-os számú tragédiát), a helyi tömegközlekedésnél a fogukhoz verik a garast (lásd az átalakuló szombathelyi menetrendet), miközben a közlekedési EU-pénzek jelentős részét benyeli a soha el nem készülő 4-es metró.
Végezzünk egy gyors és populista fejszámolást.
A Tarlós István által kért 20 milliárdos BKV-gyorssegély nemzetgazdasági méretben nem olyan sok, de halkan jegyezzük meg, hogy a nagy csinnadrattával bevezetett, erősen vitatható hatású chips-adóból a tavalyi évben (november-december) mindössze 3 milliárd forint (!) érkezett be, és az egész 2012-es évben, ha minden jól megy, 20-30 milliárdot hoz. Ez a BKV fél fogára sem lenne elég.
A 20 milliárd forint azt is jelenti, minden magyar állampolgár, a csecsemőtől a nyugdíjasig, Nyíregyházától Szombathelyig 2000 forintot dob bele nagy hirtelen a BKV-nak a Nokia-doboz alakú perselyébe.
Távol álljon tőlem, hogy szítsam a Budapest-vidék konfliktust, ráadásul szeretem is a fővárost, csak vannak bizonyos határok, ahol érdemes elgondolkodni.
Ha én például vidéki képviselő lennék, és csak egy picit is komolyan venném a választópolgáraimat, akkor nagyjából ennél a pontnál intenék be a fővárosnak és a kormánynak.
Hogy bocsika, de ez már nem megy le a torkon.
Mindenki oldja meg a problémáját, és hát a BKV történetesen nem országos probléma. Tessék helyben megoldani.
És ha ez csak úgy megy, hogy leáll az egész cég egy darabig, akkor álljon le. Aztán számolják fel, illetve akikkel kell, azokkal számoljanak el és fel, majd hintsék be sóval az egészet, és a sótlanított területen indítsanak el egy új céget.
Simán meg lehetne csinálni.
Néhány éve pont akkor voltam Budapesten, amikor egy sztrájk miatt leállt a BKV. Meglepően élhető volt a város.