Pinka kutya története

Valamivel több mint egy éve történt, hogy telefonhívást kapott a szombathelyi Fekete István Állatvédő Egyesület.

A hívó közölte: Pinkamindszent és Vasalja között egy sérültnek tűnő kutya fekszik az árok szélén. Az egyesület egyik tagja azonnal elindult, s a jó útbaigazításnak hála, rátalált a több sebtől szenvedő, félig lebénult és végletekig kimerült fiatal sharpei keverék kutyára, aki később - tekintettel a helyszínre - a Pinka nevet kapta.

Az állat türelmesen várta sorsát, míg a gondozó beszállította őt a szombathelyi Noé Állatambulanciára, ahol megkezdték sürgősségi ellátását. A kutyának erős fájdalmai voltak, szinte egész testéről hiányzott a szőr, fülgyulladása, kullancsai és férgei voltak. A kezelések után egy másik gondozó vitte haza, ahol az állat végigsírta az éjszakát.

Mivel hátsó fele lebénult, Pinka még üríteni is csak emberi segítséggel tudott. Alig evett-ivott valamit.

Másnap röntgen és vizsgálatok sora várt rá. Kiderült, keresztcsontja eltört egy helyen, ez nyomta az idegeket és ezért nem tudott rendesen mozogni. Egy fővárosi konzultáció nyomán az is bebizonyosodott, hogy a kutyának azonnali műtétre van szüksége, bár még utána is kérdéses a felépülése. A közel 100 ezer forintos műtétet végül az adakozó embereknek köszönhetően (akik pár nap alatt összegyűjtötték a költségeket egy közösségi oldalra feltett hirdetés felhívására) sikerült elvégezni.

A Noé Állatambulancia akkori asszisztens hölgye vállalta azt is, hogy felviszi Budapestre Pinkát. Szerencsére a beavatkozás remekül sikerült, az orvosok nagyon bizakodóak voltak. A kutyus fájdalmai megszűntek de még hosszú gyógyulási folyamat várt rá. Lassan kezdett visszatérni az életkedve, idővel elkezdett járni is, minden nappal egy kicsit többet. A kezelés hatására a szőre is visszanőtt. Gondozói (akiknek közben igencsak a szívükhöz nőtt az eb) mindig örültek a legapróbb pozitív változásnak is. 

Pinka összesen fél évet töltött az állatambulancián, mielőtt egy szép napon megérkeztek érte álomgazdijai: Hajni és az anyukája, akik idős kutyusuk elvesztése után meglátták és azonnal beleszerettek kifejező tekintetébe.

Pinka a mai napig egy egyéniség. Bár farkincája nem úgy áll, ahogy eredetileg kellene, a hátsó része is egy kicsit furcsábban, esetlenebbül mozog; de ő így szép ahogy van. És a legfontosabb, hogy boldog.

(A cikk eredetileg az Alon Café 2014. februári számában jelent meg.)