Danics Dóra: Csillogás veszi körül az életem

Édesapád és a nagyszüleid Szombathelyen laknak. Te is éltél a városban?

Nem, én sosem. Édesapám és a nagyszüleim 7-8 évvel ezelőtt költöztek ide, én pedig meglátogatom őket, amilyen gyakran csak tudom.

És milyen gyakran tudod?

Sajnos az utóbbi időben nagyon sok a munkám, ezért gyérültek a látogatásaim. Inkább apukám látogat Budapestre, ha van rá ideje. Ennek ellenére most éppen indulóban vagyok Szombathelyre.

Milyen emlékeid vannak a városról?

A legszebb szombathelyi emlékemet nemrég szereztem, amikor októberben a Bartók Teremben a Savaria Szimfonikus Zenekarral énekeltem a Hollywood Classics rendezvényen. Ráadásul egy egész hetet töltöttem itt, amire korábban még nem volt példa. Szimfonikus zenekarral játszani és énekelni hihetetlen élmény. Nagyon jól éreztem magamat, egy igazán vendégszerető várost ismerhettem meg, még kicsit depressziós is lettem, amikor itt kellett hagyni.

Fotó: Kánya Dóra

Amikor itt vagy és nincs fellépésed, mivel töltöd az időd?

Apukámnál lakom, és így vele szervezem a legtöbb programot. Sokat járunk együtt vacsorázni és sétálni. Imádom a Fő teret, ahol aztán gyakran rám ismernek az emberek, amint valamelyik kávézóban üldögélek a napsütésben.

Van kedvenc helyetek?

Általában két olyan hely van ahová a leggyakrabban beülünk, az egyik a Szimfónia Kávézó, a másik a Móló étterem.

Érdekes, hogy az X-Faktor utáni első fellépésed Szombathelyen volt: szilveszter
éjszakáján a Fő téren énekeltél.

Igen, örültem, hogy pont itt léphettem fel. Sokan eljöttek, és nagy élmény volt. Egy év távlatából már látom, hogy akkor mennyire izgultam. Nem mondom, hogy nem sikerült jól, de mai fejjel sokkal oldottabban tudnék kiállni a színpadra.

Ha már így szóba került a karriered, hogyan kezdtél el énekelni?

Az egyetemen kommunikáció szakra jártam, ott ismerkedtem meg néhány olyan csoporttársammal, akikkel elkezdtünk közösen zenélni. Ez egy kis akusztikus formáció volt, két gitáros és én voltunk a bandában. Közösen írtuk a szövegeket és a dallamokat is. Akkor szerettem bele a zenébe, és döntöttem el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Elkezdtem pénzkereseti forrásként is gondolni rá, így rendezvényzenekarokban dolgoztam, esküvőkön léptem fel. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy az ebbe befektetett energia sem anyagilag, sem más módon nem térül meg. Ezért is jelentkeztem az X-Faktorba.

Melyek azok a meghatározó élmények, amik eszedbe jutnak a műsor kapcsán?

Az első ilyen az volt, amikor 2012-ben kiestem a legjobb 24-ből. Ez komoly szakmai és magánéleti törést jelentett az életemben. Többek között ki kellett költöznöm az albérletemből, ahol laktam, és visszaköltöztem édesanyámhoz. Mindezt 26 éves fejjel, úgy, hogy nem volt munkám… Szóval minden összejött. De aztán a következő évben összeszedtem magam és újra megpróbáltam. Akkor már sikerült továbbjutnom és bekerülnöm az élő show-ba. Szintén fontos emlék az első élő adás, és az a három hónap, amit a műsorban töltöttem. Először nagyon izgultam, mégis varázslatos pillanatokkal gazdagodtam, és minden ott töltött percet ajándékként éltem meg. A legmeghatározóbb élmény természetesen a döntő napja és a győzelem volt.

Mit éreztél, amikor Lilu és Istenes Bence kimondta a nevedet?

Először fel se tudtam igazán fogni, hogy mi történt. Csak álltam és sikoltoztam. Olyan volt, mintha addig egy szappanbuborékban lettem volna, ami akkor pukkant ki, amikor meghallottam a nevemet. Napok teltek el, mire feldolgoztam, hogy én nyertem.

A szép élmények ellenére volt, amikor megbántad, hogy belevágtál?

Nem, sosem volt ilyen pillanat. 

Azóta mivel töltöd az idődet, hol tart most a karriered?

Azt gondolom, hogy egy X-Faktor-győztesnek az első évében nincs ideje az alkotásra, saját számok kitalálására, mert ezerrel megy a munka. Az elmúlt évben több száz helyen léptem fel, az ország számos városába eljutottam. Gyakorlatilag most kizárólag erről szólnak a mindennapjaim. Az interjúkról, fotózásokról, tévéműsorokról, partikról, divatbemutatókról és fellépésekről. Most csillogás veszi körül az életem.

Vannak terveid a későbbiekre, amikor már fellélegezhetsz egy kicsit?

Egy saját lemez. Szeretnék ezen dolgozni, részt venni az egész folyamatban, nem csak odaállni a mikrofon elé és énekelni, hanem dalt és szövegeket írni egyaránt. Minden részletében meg akarom találni magamat, mert úgy gondolom, akkor lesz igazán az én zeném, hogyha én is csinálom.

Fotó: Kánya Dóra

Édesanyád, Bach Szilvia szintén ismert személyiség Magyarországon. Befolyásolta ez valaha a karrieredet, akár pozitívakár negatív irányba?

Nem érzékelem, hogy befolyásolná. Pontosabban engem befolyásolt és nem a karrieremet. Úgy nőttem fel, hogy jártam anyuval az országot. Most is megyek a fellépéseire, egyszerre figyelem anyukámat a színpadon és az emberek reakcióit. Nekem mindig ez volt a természetes közegem, már tizenéves koromban elkezdett vonzani a színpad. Egy ideig színésznő is szerettem volna lenni, csak nem vettek fel a színművészetire. Többször nem is próbálkoztam, mert akkor ismerkedtem meg a zenével és az énekléssel. Visszatérve a kérdésre: sem én, sem anyukám nem szeretünk egymással kérkedni. Ez magyarázza, hogy az X-Faktorba el sem akart jönni, de a másodiknál már én ragaszkodtam hozzá, hogy ő is ott legyen.

Szerettél volna színésznő lenni, most pedig énekelsz. Miként képzeled el a
jövődet?

Énekesnőként. Már 18 éves korom óta így képzelem el a jövőmet, és úgy tűnik, végre sikerül megvalósítanom az álmomat.

Közeledik a karácsony. Te hogyan készülsz az ünnepekre?

Anyukámmal minden évben kettesben töltjük a szentestét. Ilyenkor főzünk valami finomat, általában tengeri herkentyűkből. Az ajándékozás is fontos pillanat, amire sokat készülünk. Hiába beszéljük meg, hogy megvárjuk vele az estét, rendszerint már délután egymásra nézünk, és eldöntjük, hogy „jó, most akkor eszünk és ajándékozunk”. 25-én pedig indul a rokonlátogatás. Nagyon szeretem a karácsonyt, főleg, ha nem arról szól, hogy minél drágább ajándékokat adjunk egymásnak, hanem személyre szólót.

Fotó: Debreczeni Zita

Szombathelyre is ellátogatsz majd a két ünnep között?

Igen, meglátogatom édesapámékat is. Ugyanúgy ajándékozunk, beszélgetünk és vacsorázunk. A nagyszüleimnél gyűlik össze a család, nagymamám főz, nagypapám pedig előveszi a bakelit lemezét, és meghallgatjuk a Mennyből az angyalt. Utána jön a Jézuska, pont mint gyermekkoromban. A városban sem változott semmi, minden évben ugyanolyan itt az ünnep, de én pont ezt szeretem benne.

Hogyan iszod a kávét?

Nagyon szeretek kávézni. Tejjel és cukorral iszom tejeskávés bögréből, és ha itthon készítem, akkor mindig benne hagyom a kanalat is a pohárban. Ezen kívül szeretem a karamellás latte-t és a mézes melange-ot is.

(A cikk eredetileg az Alon Café magazin 2014. decemberi számában jelent meg.)