Hiába van Ausztria a szomszédban, ahova csak úgy lazán, szinte papucsban átruccanhatunk, hiába kicsi az ország, olyan elképesztő töménységben vannak látnivalók és érdekességek, hogy az ember minden kirándulás alatt úgy érzi, mintha kanállal akarná kimerni a tengert. Néhányat azért kanalaztunk. Képek.
Hiába van Ausztria a szomszédban, ahova csak úgy lazán, szinte papucsban átruccanhatunk, hiába kicsi az ország, olyan elképesztő töménységben vannak látnivalók és érdekességek, hogy az ember minden kirándulás alatt úgy érzi, mintha kanállal akarná kimerni a tengert. Néhányat azért kanalaztunk. Képek.
Hiába van Ausztria a szomszédban, ahova csak úgy lazán, szinte papucsban átruccanhatunk, hiába kicsi az ország, olyan elképesztő töménységben vannak látnivalók és érdekességek, hogy az ember minden kirándulás alatt úgy érzi, mintha kanállal akarná kimerni a tengert. Néhányat azért kanalaztunk.
Bad Aussee
A stájer falu körülbelül 300 kilométerre van a szentgotthárdi határtól, és többek között arról híres, hogy minden évben megrendezik a nárciszünnepet. Az idei immár az 51. volt, és történetesen mi is ott voltunk. Az esemény a településen kezdődött egy autós felvonulással, majd a kompozíciókat átszállították a szomszédos altaussee-i tóra, ahol is vízre tették őket, majd nyertest hirdettek. Sajnos az időjárás nem kedvezett se nekünk, se a felvonulóknak: az esernyő elengedhetetlen kellék volt a felvonulás alatt. Ez azért, mi tagadás, erősen rontott a felvonulás hangulatán, az esemény varázsán.
A falu fő utcáján történő bemutató után a kirándulók többsége igyekezett vissza a buszokhoz, autókhoz, száradni és felmelegedni. Mi is így tettünk, ezáltal az „úsztatásról” lemaradtunk, hisz a majd 10 kilométeres távot gyalog kellett volna megtennünk a tóig, amire esőben senki sem vállalkozott.
Inkább folytattunk utunkat Hallstattba, annak reményében, hogy ott már az esernyőkre nem lesz szükségünk.
Az UNESCO világörökség része: Hallstatt
Hallstatt egy csöppnyi kisváros a salzburgi tartományban, amelynek neve a kelta hagyományok szerint „a só helye” jelentéssel bír. Nem véletlenül, hisz a település híres a sóbányászatról. A történészek úgy gondolják, hogy 7000 éve folyik itt az értékes kristály kitermelése. A házakat a tó melletti sziklafalakba építették, mely további adalék a festői tájhoz. A település egyetlen főutcája mellett sok kis zegzugos „ösvényen” lehet kalandozni itt. Szerencsénkre a nap is kisütött, így az itt töltött két óra felejthetetlen volt.
A mellékelt fotókon szerepel a városka több szemszögből, a gótikus templom és a koponyákkal teli Csontház.
Ez utóbbinak igencsak érdekes a története: a város kis temetőjének lehetőségei igen hamar beteltek, és mivel régen tiltott dolog volt a hamvasztás is, az itt élők nem tehettek mást, kinyitották a korábbi (10–15 éves) sírokat és kiemelték belőlük a koponyákat, néha egyéb csontok kíséretében. A koponyákat megtisztították, és heteken keresztül napfényen és holdfényen süttették, míg azok kifehéredtek, akár az elefántcsont. Több mint 1200 koponyát halmoztak így fel. A feliratokból pedig arra következtethetünk, hogy férj és feleség, no meg a család több generációja egymás mellett pihennek. A tradíció az 1720-as években kezdődött, míg az utolsó koponya 1995-ben került a Csontházba.
Az admonti apátság
Mindezek után visszatértünk Stájerországba, amelynek egyik nevezetessége az admonti apátság, a tartomány legrégebbről fennmaradt kolostora. Híres óriási könyvtáráról, amelyet csupán egy pap felügyel mindig (érdekes ez, hisz nálunk több személy oldja meg az ilyen jellegű felügyeletet), valamint múzeumáról.
Mi egy rövid sétát tettünk a templomban és kertjében, kezdtünk fáradni a nap időjárási viszontagságaitól és az utazástól.
Utolsó állomásunk: az eisenerzi vasércbányák
Itt csak néhány perces megállónk volt, hisz úgy öt perc után ismét leszakadt az ég, ami hírét sem ismerte a könnyű, nyári zápor kifejezésnek. A bányászattal ezen a vidéken már az ókori rómaiak is foglalkoztak. Gazdag a térség vasban, aranyban, rézben. Érdekessége, ami a képekből is jól látható, hogy az itt működő bánya Közép-Európa legnagyobb külszíni fejtésű érc lelőhelye.
Grazról már írtunk
A hazafele vezető utunk alatt se hagytak el minket az esőfelhők, azért még egy utolsó buszos körutat tettünk Graz városában, elhaladva néhány fő nevezetesség mellett. A stájer fővárosra külön még egy napot kellene szánni, így nem kezdenék bele egy felületes bemutatásba, annál is inkább, mert korábban erről a városról korábban részletesen beszámoltunk.