Az ég kék, a fű zöld, a szúnyogok csípnek, és Meggienek rég nem itt lenne a helye. Bluesfesztivál volt a Rába partján.
Jimi Hendrix nem csak ígéret maradt, valahol ott lebegett ő is szombaton Körmenden, a Rába-parton. Az alterábás helyszín ezúttal woodstockivá formálódott, a (kimondani is durva: ) 40-50 éves dalok ma is nagyot szólnak. Virágok és világbéke, ahogy anno. Nem, annál jobban, hát hol volt az igazi Woodstockban pálinka az első vendégeknek?!
Szerwoodstock, találja ki valaki a napi köszöntést még kora délután, aztán sorban belecsapnak, legelőször a Blues Revolver, akik Esztergomból érkeztek. A fiatal srácok a nagy öregek dalait nyomják, erős kezdés.
Mielőtt a második banda is a színpadra állna, meglepetés-felvétel szólal meg: egy szám a Secret Valley nevű együttestől, ami húsz éve működött Körmenden, most előző este az Oladi KIKI-ben (remélem, eltaláltam az aktuális nevét) elevenítették fel a múltat. A pláne itt a Rábastockon az benne, hogy ez annak a Hegedűs Lászlónak (Hegének) az együttese volt, aki a rendezvényt szervezte, és aki pár éve az Alterábát is életre hívta.
Meggie és zenekara lép a színpadra, maradva a woodstocki daloknál, a Paint It Blacktől Janis Joplin olyan dalaiig, mint a Piece Of My Heart vagy a Me And Bobby McGee. Nem, régóta nem itt lenne a helye ennek a nőnek, ezzel a hanggal valahol az országos, vagy akár az európai élmezőnyben kéne állnia. És nem csak a hangjával. Péntek este még francia sanzonokat hallottunk tőle (és persze Peltzer Gézától), szombaton meg ez az őrület... Igen, tudom, a világ igazságtalan, meg a szúnyogok is csípnek.
Csípnek ám. Befújjuk hamar magunkat, inkább büdösek legyünk, mint véresre vakartak.
Valamelyest használ. Pink Floyddal érkezik a kőszegi Fuzz Box, Cserga akusztikusra vált, Zsoldos Báró pont olyan ősállat, mint rég, és aztán Tűzkerék, meg Soulwave...
Hege tüzet rak, zsíros deszkát eszünk lila hagymával. Vannak napok, amikor jó itthon lenni.