Az első Vas megyei pálinkafőző verseny krónikája (eredmények + képgaléria)

 

„Pálinka-szerelmem, légy az enyém!” Képek.

 

 

 

 

Az I. Vas Megyei Pálinkafőző versenyre, pont akkor került sor, amikor kicsúcsosodni látszik, a ki főzhet, és ki nem főzhet (de azért fog) vita kis hazánkban. Mindenki őrizze meg a nyugalmát, ebből a szabályozásból a napokban jogszabály lesz. Pálinkát meg jó régóta főz a magyar, és ez a hagyomány meg is fog maradni. A 2010. június 26-án megrendezett Pálinka fesztiválon, Vönöckön mindebből semmi nem látszott. Az előjelek ellenére az idő kegyes volt a szervezőkhöz, és a nézőkhöz.

 

 

 

A rendezvény békésen csordogálva indult, eleinte csak ritkábban koccantak össze a poharak, aztán az eredményhirdetésrel, mintegy varázsütésre összesereglett az egész környék, de távolabbról érkezett vendégek is akadtak. Folyt a barátságos párbeszéd, a győztesek, helyezettek általában külön szakmai csoportokba tömörülve értékelték a történteket. Nem tehették mindezt zavartalanul, mert mindig akadt gratuláló, vállveregető „pálesz-kedvelő” honpolgár, aki a gratuláció mellett kifejtette nekik, egyéni szakmai nézeteit, az üggyel kapcsolatban, de a keményfából faragott versenyzők ezt is jól bírták.

 

  

 

Fogyott a nemes nedű, folyt a bor, de még a sör is, amely pedig nem a tájegység jellegzetes itala, de senki nem cikizte a pillanatnyi ízlésficamban szenvedőket. E sorok írója is a sör nagy barátja, de e napon mellőzte kedvencét, és elmerült a tájjellegű italok rengetegében. Mindezt módjával, inkább a szemlélgetés, a tájékozódás, és mások informálása szándékával tette, hogy a pixelek, és a képernyőre szánt sorai minősége se károsodjanak, a túlzásba vitt kóstolgatástól.
 

Mintegy 2,5 óra elteltével felfedeztem a mintegy 8 kotlával (főzőüsttel) felszerelt hadtáp különítményt is. Az étkek spektruma széles volt, a halászlétől, a birkapörköltig terjedt. Ezúttal a rég nem ízlelt birka mellett döntöttem. Rendkívül hasznosnak bizonyult a főzőmesterek jelenléte, alig láttam kötéltáncos módjára araszoló honpolgárt. Nemhiába, az ágyas pálinka helyét jól meg kell alapozni.

 

 

A délutáni hangulat és a hőmérséklet is egyre emelkedett.  Megérkezett Külsővatról a Vati Country csapat, és tétovázás nélkül pörgős műsorba kezdtek, egymás után hangzottak el hazai, külföldi előadók számai.  Linedance-ék szakítják meg időről-időre a country-zenét, ők is Külsővat küldöttei, és Vönöck vendégei. Csinosan feszes farmerbe, cowboy kalapba és egyéb ide illő kellékekbe öltözött lányok-asszonyok ropják a vadnyugat-magyarországi táncokat, mert a koreográfia erősen magyarítva van, ami egyáltalán nem baj. A közönség egyre inkább lázba jön.

 

 

 

 

A késő délután csúcspontja a Shahrazad hastánccsoport fellépése. Minden adott a tökéletes hangulathoz. Az asszonynép is engedékenyebb az ilyen helyen kötelezően elfogyasztott pár szemcseppnyi nemes nedű hatására. A férfinép pedig teljes elszánással belevetette már magát a kóstolási versenybe. Erre megjelenik a szemük előtt a mesés kelet, és a nagyon is valós, alig takart látvány, megszólal a zene, a lányok igéző táncba kezdenek, a tömeg olyan szorosan áll a két szőnyegre varázsolt alkalmi színpad körül, hogy levegőt is nehéz lehet venni a gyönyörű hölgyeknek, de ők csak mosolyognak, és igéznek, akarom írni igáznak…

 

 

 

E sorok írója a sokkoló élményt 1,5 liter hirtelenjében elfogyasztott szénsavas ásványvízzel oldotta, igazi nyári meleg öntötte el a rendezvényt szervező Buti család birtokát. Ennyi volt az első megyei pálinkás rendezvény rövid krónikája. Nagyon sokat vártam ettől a rendezvénytől, és hála a Buti család jó szervező munkájának, a Vám- és pénzügyőrség alapos szakmai iránymutatásainak, és a mobiltelefonnak, mert bizony mentek a hírek az ismerősöknek, igazi fesztiválhoz méltó zsúfoltság alakult ki a kora délután még, túlságosan tágasnak tűnő birtokon. Jó mulatság női-férfi munka volt, mindkét nem alaposan kivette részét az esemény szervezéséből, s átéléséből is. Remélem, hogy folytatása következik, a Vönöckön megrendezett első megyei verseny nagy sikert aratott.