Kinyílik-e végre a kapu Balatonedericsnél?

Egy kisebb lélekszámú település Balatonederics. Nevezhetjük nyugodtan a Balaton észak-nyugati bejáratának. A tó vizétől kissé távol esik a település. Több évtizedes tapasztalat alapján elmondható, hogy a hely látott sokkal szebb napokat.

Ma, aki végigmegy a főutcáján a nyári turista szezon idején, a néhány évtizeddel ezelőtti nyüzsgő élet helyett, szokatlan csenddel szembesül. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy kihalt a település. Nem tesz jót ez az itt élőknek sem, legalábbis gazdasági értelemben.

Az évtizedekig jól bevált „zimmerferi” mozgalom már a múlté. Alig működik vendéglátó-egység, a boltok is délután 5 órakor bezárnak. Néhány új beruházás folyamatban van a település központjában, a befejezésük időpontja még eléggé bizonytalan.

Keressük az okot, mi is romlott el, hogy egy nem éppen rózsás állapot alakult ki napjainkra. Talán az egyik legfontosabb ok lehet, hogy megállt az idő. Amíg a folytonos versenyben a hasonló nagyságú balatoni települések újabb és újabb ötlettel álltak elő, itt ez elmaradt. Ezáltal kevés forrás érkezett a településre, így a fejlesztések kerete is eléggé szűkre szabottra sikerült.

A település kezelésében levő balatoni strandhoz már rég nem közlekedik autóbusz, vonat sem áll meg ott. Mondhatjuk nyugodtan, ez igazán nagy luxus. Így a nyári strandszezonban kénytelen tovább utazni a vendég, ahelyett hogy itt költené el az üdülésre szánt pénzét. Így aztán elmarad a települést segítő bevétel jelentős része is. A hegyi részen szó szerint kettéválik a táj. A volt Sirály vendéglő felől a hegyre a Rákóczi utcán keresztül vezet az út. Csodával határos, hogy az egy nyomsávú meredek és keskeny úton, még nem történt jelentős baleset. A kanyargós részén már rég elkelt volna egy közlekedést segítő tükör, vagy szezonális mobil forgalomirányító lámpa.

Az úttestre ránőtt sövényes részhez érve, mindig sokkal szaporább az arra közlekedő pulzusa.   Ha még is sikerült az előbbi veszélyt megúsznunk a sportpályánál két haladási irány választható. Balra a temető, jobbra a romi. Előbbi irányba haladva a környezet gondozott. Az úttest viszonylag jó minőségű, a közterületen a fű is le van vágva. Aki az irányjelzőjét jobbra teszi ki, derékig érő fűvel, és szinte járhatatlan úttal találkozik.

Ilyen körülményekkel szembesülhet, aki visszatér a település főutcájára a volt gázpalack csere telep irányában is. A mai napig akadozik a hulladékok gyűjtése a sportpálya közvetlen közelében létesített telepen. Igaz, hogy van rendelet alkotva, hogy miképp helyezhető el a hulladék, de a saját rendeletét képtelen a település betartatni. 

A hulladéklerakó környéke az átmeneti viszonylagos rendtől eltekintve, sokszor balkáni állapotot mutat. A fű derékig ér a hulladéklerakást tiltó táblával jelölt közterületen. Az évtizedes gondok valahogy nem akarnak megoldódni a település e szegletében.

A kitörési pontok adottak. Jónak bizonyulhat a kerékpáros turizmus, a barlangászat, a turistaforgalom beindítaná a kereskedelmi és vendéglátó egységeket.  Azt sem ártana újra gondolni a közeljövőben, hogy a falusi vendéglátást kell-e rendeletekkel ilyen mértékig túlszabályozni. A szomszédos nyugati országokban engedték, hogy a hely adottságának figyelembevételével működőképessé tegyék az ott élők az idegenforgalmat. Amint látjuk, ott működik. Nálunk a kivételektől eltekintve nem. 

A mondás kicsit kesernyés számunkra: A nyúl viszi a puskát? Remélhetőleg a vadász ébren van és nem fordítva sül el a fegyver.

Szerző: György István Péter (2015.07.25.)

Fotó: György István Péter (2015.07.20-22.) A jelzett időpontok közötti állapotok kerültek rögzítésre!