A beszélgetés kifutása pesszimista: az elmúlt húsz év szabadsága és az internet adta felbecsülhetetlen lehetőségek ide meg amoda, a mai Magyarországon a zenészeknek alig van megnyilvánulási lehetőségük.
A zenekar, amelyiket egy feldühített gondnok nevezett el. Egy másik, amelyiknek Olaszországban jelenik meg hamarosan egy háromszámos CD-je. A két évszám között bő negyven évnyi időhiátus. A Weöres Sándor Színház Szóról szóra – párbeszéd c. estsorozatán jártunk.
Közel annyian vagyunk a Klubban, amennyi a helyiség befogadóképessége. Főleg a középgeneráció képviselteti magát. Ráhangolódásképpen egy fiatal párost hallunk zenélni. Still Love You, énekli Lévai Tímea és penget hozzá Poppre Ádám, a dal szerzője. Azaz a színház két stúdiósa Broken Moon Duo nevű produkcióval mutatkozik be.
Szolgálati közlemény
Burkon László újságíró, az est házigazdája bejelenti, hogy egy időre az egykori HEMO épülete utoljára szolgált helyszínül az estsorozatnak. Tízedszerre már a Berzsenyi Dániel Könyvtárban lesznek ezek a kéthetente esedékes páros beszélgetések. A színházi előadásoknak pedig az MMIK ad otthont. Tekintettel arra, hogy elindul a színház épületének felújítása. Előreláthatólag az idei év végére fejeződnek be a munkálatok és kerülnek ide vissza a Weöres Sándor Színház szerteágazó stílusú műsorai.
Basszus és billentyű
A házigazdánk bevallja, hogy az eddigi vendégeit személyesen is ismerte, a mostani párost csak tisztelői távolságból. Mikor középiskolás volt, az Illés-Omega-Metro szentháromság valamelyik tagjáról töredelmesen meg kellett vallani a szimpátiát, számára a magyar könnyűzenéből azonban Máté Péteré volt az elsőség. De azért a rockzenét is szereti.
A villany kialszik, és rövid interjúfilm indul a vászonként is szolgáló háttéren. Vida Ferenc, az 1972-ben alapított szombathelyi Lord együttes alapítója és basszusgitárosa beszél önmagáról, a négy akkordról, aminél szerinte a Beatles sem tudott többet és a nyolcvanas évekről, ami a magyar zenei élet legjobb időszaka volt. „A nép, amelynek nincs kultúrája, nem lesz történelme”, hangzik el a summázat. Burkontól utána megtudjuk, hogy a zenész külföldön él és évek óta nem beszélt újságíróval.
Bejön mindkét vendég, leülnek és Benkő László veszi át a szót. Őt főleg mint az Omega billentyűsét ismerhet a nagyközönség, de írt űroperát, jelentek meg szólólemezei is (az 1982-es első Lexikon címmel) és több zenekarban is játszott-játszik (B-Project, Bulldózer stb.). A szombathelyi születése mellett az is köti a Weöres Sándor Színházhoz, hogy az intézmény zenei vezetője.
Még Szibériában is ismerik az Omegát
Szóval Benkő kezd el sztorizni, mesélni a szakmáról. Elmondja, hogy előbb német producerekre van szükség, akiknek a munkabírása messze földön híres, velük fel kell venni mindent, majd angolokat hívni, akik meghallgatják az anyagot és összerakják belőle a legjobbat. „Olyan legyen az alap, mint a bálna szíve”, magyarázza, hogy a dob és a basszus párosát ne lehessen szétválasztani.
Megtehették volna akkoriban, hogy mikor Európában turnéztak, nem a koncerthelyszínre mennek, hanem disszidálnak. De nem tették meg. Kötődtek Magyarországhoz. Itt tudtak igazán érvényesülni. A nyugati régióban elég sajátos helyzet volt zenei szempontból. A Szombathely-Budapest távolság 250 kilométerének nem földrajzi értelemben vett áthidalhatatlansága szempontjából rossz volt. Viszont itt és Sopronban az osztrák és a jugoszláv rádiókból tájékozódhattak, képben lehettek, hogy aktuálisan milyen muzsikák mennek a Lajtán túl. Benkő az Omegával járt messze az Urálon túl is. Elvitték egyszer az akkori Szovjetunió leghíresebb traktorosához Szibériába lemezt dedikálni.
Míg Vida Ferenc apja nemzetközi fuvarjogot tanított, addig Benkő Máté Péterrel a szomszédban verte a zongorát. Ez utóbbi énekes-dalszerző sajátos figurája volt a magyar könnyűzenei életnek, ugyanis szinte mindenki mással ellentétben, „egyszemélyes rockerként” a saját dalait énekelte. Szintén különleges volt az Omega és a többi zenekar viszonya a „komoly” műfajokhoz: az általuk megkeresett pénzből finanszírozták őket.
Talált nevek, ajándék dalok
Egy azóta megszűnt cigarettamárka után nevezte el magát a szombathelyi zenekar. Benkő szerint nagyon szerencsésen, mivel a világ bármely szegletében értik ezt a hangzatos szót.
Az Omega nevet egy a Műszaki Egyetem gondnoka adta nekik. Történt ugyanis, hogy szombatonként az adott intézmény kollégiumában játszottak és ott is próbáltak. Nem volt még nevük. A Quasimodo-küllemű gondnok piszkálta őket, hogy valami olyat válasszanak, ami utal a helyre. Mivel Benkőék nem siették el a dolgot, maga megelégelte a nemtörődömségüket és maga döntött az Omega név mellett. Egy alkalommal, amikor jöttek fellépni, már kész tények elé kerültek. A plakáton ugyanis az állt, hogy az adott este az Omega zenekar koncertezik. Vagyis ők.
A Lord leghíresebb dalának megszületésében is több a véletlen, mint a szándék. A vándort a közkeletű legendával ellentétben nem a rajongók írták, hanem Török József Erika nevű barátnője ajándékozta nekik. Benkő a több zenekart szétziláló szerzőségi vitákról elmondja, hogy ők ezt úgy oldották meg, hogy aki az ötletet hozta, az kapott két egységet a jogdíjból, a többiek egyet-egyet.
A vidéki zenekar nehézségei és a megoldások
Ain't No Sunshine: valahol jelzésértékű, hogy a Broken Moon Duo átvezetésül ezt a soul-klasszikust játssza. A Lord ugyanis csak 16 évvel a megalakulás után, az Ausztriában megjelent első lemezt (Big City Lights, 1985) követően kap lehetőséget, hogy felvegye az első magyarországi albumát, az 1988-as Szemedben a csillagokat. Addig a Hanglemezgyár „popcézárja”, a „kifinomult” megnyilvánulásairól híres Erdős Péter azzal hessegette el magától a gondolatot, hogy „Nem kell még egy Edda.” Amikor meg mégis megjelent az említett lemez, így kommentálta: „A borító gyönyörű, de a zene kurva szar!”
Csakhogy a számottevő közönségbázissal rendelkező zenekart sem kellett félteni. Ha a rádiók kérésre sem játszották a dalaikat, és ha a hatalom is folyton betett nekik – hát a saját kezükbe veszik a terjesztést. A koncertjeiket felvették és kazettán több ezret sokszorosítottak belőlük a hálás közönségnek.
„Nincs rám szükség itthon”
Vida ma az internet adta lehetőségeket felbecsülhetetlennek nevezi. 20-25 évvel ezelőtt egy hasonló technológia lényegesen megkönnyítette volna a dolgukat és sok kellemetlenségtől kímélte volna meg a zenekart. A Lordból 2005-ben vált ki, majd Olaszországba költözött, rá egy évre már új formációt alapított. Feltett két dalt az internetre azzal a felhívással, hogy ehhez a zenéhez keres olasz énekest. Hamar talált is egy a maga közegében ismert énekesnőt, akivel idén áprilisban jelenik meg egy háromszámos CD-je.
A szülőhazájával ellentétben Olaszországban jól érzi magát. Ott a kultúrára és a sportra európai szinten is nagy hangsúlyt fektetnek, míg Magyarországon minden leépülni látszik. „Nincs rám szükség itthon”, mondja keserűen. Burkon László egy hasonló szellemű mondatot idéz Benkőtől egy 2008 decemberi népszabadságos interjúból: „Ebben az országban nem érdemes élni.” Rá is kérdez, hogy tényleg ennyire rossz-e a helyzet.
Benkő nem feltétlenül látja ennyire sötéten a honi viszonyokat, de nem véletlenül nyilatkozta a fentit. Szerinte ma nincs elég megnyilvánulási lehetősége a zenészeknek. Bárhol jár autóval Európában, ha bekapcsolja a rádiót, mindenhol meg tudja állapítani percek alatt, hogy melyik országban jár, csak magyar földön nem.
Szó esik egy magyar rockmúzeumról is, de Benkő hiányol egy közös akaratot, ami erre irányulna. Anélkül pedig nem lehet, nem érdemes ilyesmibe belevágni. Zárásul szintetizátoron eljátszik négy klasszikus Omega-dalt: a Fekete pillangót, a Nem tudom a nevetet, a Gyöngyhajú lányt és a Petróleumlámpát. Némelyikük elég Sramli Lajososan hangzik ilyen formában, de a gesztusnak értéke van, és sokan értékelik is.