Reggel 7 körül érkezem. Van betegparkoló és dolgozói parkoló is. Nagyon nehezen állok be, mert nagy a hó és nincs eltakarítva.
Ahogy megyek be az épületbe, üdvözöl a portás. „Milyen idő lett! Nem?”- hangzik tőle a kérdés. Elvan a melegben, az unalom gyötri.
10 körül ki kell mennem a kocsihoz. Az udvaron 5 ember. Három férfi meg két nő. Fotóznak. Úgy látom az én kocsimat is.
Kérdezem a portást:
- Miért fotóznak?
- Ők a bizoccság. Azér gyüttek, mer a városgonnok nem pucútatta el a havat.
- Itt az udvaron is ők szokták?
- Mit tudom én. De hát az ű dóguk lenne, nem?
Lelkesen fotóznak. Érdeklődöm náluk: miért is fotózzák az én autóm is?
Minőségi kifogást fognak benyújtani, mert akinek a dolga lett volna nem tisztította el a havat. Bizottsági szemle van és ezt dokumentálják fotókkal. Mégsem járja, hogy se a betegszállítók, se a betegek, se a dolgozók nem tudnak bejárni. „Természetesen, az ön rendszámát kitakarjuk majd”.
- És tessék mondani, ha most dokumentálják, attól eltűnik a hó?
- Nem, de mit tudnánk tenni?
Megyek a portáshoz.
- Van hólapát, vagy más féle lapát? – kérdezem
- Van hát! – és már hoz is kettőt.
- Van még? Hadd jusson annak a másik három férfinek is!
- Hozom!
Öten férfiak nekiláttunk! A 300 m2-es udvar kb. 10 perc alatt tiszta lett a hótól.
Úgy elolvasnám a bizoccság jelentésit!
Szovák Csaba