A bolyaisok is részt vettek rajta. 

A 21. kromoszómapár hibás osztódásából alakul ki a szindróma.

Március 21. nem csak a csillagászati tavasz kezdete, hanem a Down-szindrómások napja is. Azért éppen március 21.-én hívják fel a figyelmet a szervezők erre, mert a 21. kromoszómapár hibás osztódásának következtében alakul ki a Down-szindróma, tehát ezeknek a személyeknek nem eggyel kevesebb, hanem eggyel több kromoszómájuk van. Ez értelmi fogyatékossággal és/vagy testi rendellenességgel jár.

0321-Kihívás” célja, hogy ráébressze az embereket: csak együttműködéssel oldhatók fel a különbségekből adódó problémák. Az akció rövid távú célja, hogy a játékban részt vevők tapasztalatokat szerezzenek a „nehezített pálya” élményéről és arról, hogyan tudják összefogással ellensúlyozni az egyéni hátrányokat. A megismerésből adódó nyitottság lehetőséget kínál majd arra, hogy hosszú távon elindulhassanak azok a változások, amelyek egy befogadóbb társadalmi attitűddel segítik az inkluzív oktatás és a munkavállalás lehetőségeinek javulását.

Ennek a megnyitója a Vígszínházban volt, de országszerte többen csatlakoztak a programhoz.

A NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 9 és 11. évfolyamos diákjai részt vettek a Down egyesület országos játékán, ahol megismerkedhettek a Down-szindrómások életével.

A „Nyakék” feladat azt modellezi, hogy a Down-szindrómás gyerekek izmaik és ízületeik eltérő fejlődése miatt nehezebben tanulják meg a finommozgásokat. A nagyobb eszközöket azonban könnyebb megfogni, vastagabb ceruzával, vastagabb ecsettel könnyebb bánni. A legtöbben sok gyakorlással megtanulnak mindent, amit mások tudnak: rajzolni, írni, gyöngyöt fűzni stb.

A „Ne mondd ki!” játékban a hangok formálása nehezebb, de azt is láthatjuk, hogy a Down-szindrómával nem csak nehézségek járnak, hanem plusz örömök is, hiszen a “nehezített pályán” teljesítő játékos kapja a finomságot is! A Down-szindrómások beszédszervei eltérően fejlődhetnek, ezért kicsi koruktól logopédiai gyakorlatokat végeznek, terápiás kezeléseket, esetleg fogszabályozó eszközöket is kapnak. Az, hogy a hangokat esetleg nehezebben formálják, még nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos mondanivalójuk! Érdemes odafigyelni, visszakérdezni és a hallgatónak is erőfeszítést tennie a megértésért.

Az „Egyszerű” feladat valós alapja, hogy Down-szindrómások rövidtávú memóriájának általában az átlagosnál kisebb a kapacitása, ezért egyszerre kevés friss információ fenntartására képesek, ami a bonyolultabb összefüggések gyors felismerését is akadályozhatja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Down-szindrómások ne tudnának tanulni vagy összefüggéseket átlátni. A fontos dolgokat érdemes számukra mindig visszakereshetően, pl. képeken vagy írásban megmutatni. Ez azért is hasznos, mert a hallott információnál sikeresebben dolgozzák fel a láthatót. Segítség lehet az is, ha a megjegyzendő dolgokat korábbi ismeretekhez kapcsoljuk, kihasználva a hosszú távú memória kapacitását is. Az emlékezést segíti az érzelmi érintettség is, ezért hasznos lehet a kedvelt dolgokon keresztül tanulni.

A „Szivárvány” állomáson azt élhetjük át, amikor teljesen világos, mit kell tennünk, még a szándék is megvan, hogy megtegyük, de az agyunk valami mást csinál, mint amit mi szeretnénk. Időnként a Down-szindrómásokról is tévesen gondolják, hogy nem értik, vagy nem akarják megtenni, amit kérnek tőlük. Egy tanulási nehézségekkel élő ember sokszor találkozik túl alacsony elvárásokkal és azzal a feltételezéssel, hogy „úgysem érti”. Ne kövessük el azt a hibát, hogy a produkcióból ítéljük meg a megértést! Ha valami nem úgy megy, mint „kellene”, azt is meg kell vizsgálnunk, hogy érthető-e a kérés, de azt is, hogy mi akadályozhatja magát a megvalósítást.

A „Homloktükör” azt modellezi, hogy a mások számára triviálisan könnyű feladatok bizonyos körülmények között nehezek, külön tanulást, gyakorlást igénylőek lehetnek. Ilyenkor a feladat kisebb lépésekre bontva, kitartó gyakorlással teljesíthető, a fejlődést pedig a saját korábbi teljesítményhez mérjük.

 

Galéria

.