A szőlőhegyeken legalább annyi magyar szót hallottunk, mint ahány németet. Képek.
A szőlőhegyeken legalább annyi magyar szót hallottunk, mint ahány németet. Képek.
Már a szombati első busz is tele volt a Bortavaszra tartó magyar vendégekkel, és a szőlőhegyeken is legalább annyi magyar szót hallottunk, mint ahány németet. Az idei már a második Bortavasz volt, és mi újra belekortyoltunk.
Hatvanhét pincét két nap alatt is képtelenség végigjárni, ezt már az elején le kell szögezni, s ennek folyományát is: jövőre újra ott leszünk! A hétvégén volt a dél-burgenlandi Bortavasz, a nyitott pincék napjai, a több kisebből álló Weinidylle borrégióban. Idén Rohoncra és a németlövői hegyre (Deutsch Schützner Berg) koncentráltunk, némi gasztronómiai kitérővel Beledre (Bildein).
Találkoztunk szőrös borral, macskás borral, macskás boros bonbonnal, uhudler krémmel töltött csokoládéval, könnyed frizzantékkal, testes kékfrankosokkal és csábító olaszrizlingekkel, rég nem látott ismerősökkel és vadiújakkal, ecet és citromlé helyett használatos szőlőkivonattal, „pince titkával”, magyar népdalokat éneklő osztrák borász nagymamával... – hogy némi verbális ízelítőt nyújtsunk a túrából.
A vasárnapot Szíjártó Balázs világbajnok mesterszakács főztjével koronáztuk meg a beledi fogadóban. Jellemzően fúziós konyhát visz, amiben mindenki talál kedvére valót. Több nemzet specialitásai közül lehetett válogatni, a spárgakrémlevestől a zöldséges lasagnén át a hortobágyi húsos palacsintáig – a svédasztalos sunday brunch lassan a falu egyik újabb nevezetességévé válik.