Ahogy a korábbi években, most is a profán és a spirituális keveredik a téren. Képek.
Ahogy a korábbi években, most is a profán és a spirituális keveredik a téren. Képek.
Ahogy a korábbi években, most is a profán és a spirituális keveredik a téren, de önmagában ez persze nem baj. A változások valóban láthatók, a kérdés igazából az, hogy ebből hogyan lesz néhány éven belül régiós jelentőségű esemény.
„Igazad volt a tavalyi cikkekben” – mondja egy ismerős nem sokkal azután, hogy megérkezem a helyszínre, a szombathelyi Fő térre. „Miért, mit írtam?” – kérdezem kissé zavartan. „Azt, hogy túl komor ez így” – jön a válasz. Hát lehet, igazam volt.
A szombathelyi advent eljövetelét ugyanis továbbra is szomorkás, patetikus versek, beszédek, vallási műsorok jelentik, melyeknek egészen biztos, hogy helye van, csak az nem biztos, hogy ennek a hangulatnak kell dominálnia.
Annál is inkább szükség lenne e téren valami változásra, mert míg a tér egyik felén, a nagyszínpad előtti téren ez a patetikus spiritualitás a jellemző, addig a másik felén az emberek háborítatlanul hódolnak a kulináris örömöknek, sokakat még a nagy attrakció, a gyertyagyújtás sem köt le. És bár az is igaz, hogy karácsonykor alaposan összemosódik az anyagi és a szellemi lét, de talán valahogy nagyobb harmóniát is ki lehetne hozni mindebből.
Igaz, azt is el kell ismerni, hogy valami legalább elkezdődött.
Az illetékesek a minap jelentették be, alaposan újragondolják a szombathelyi adventet, hogy - a nyugat-európai mintákat szem előtt tartva - néhány éven belül a régió egyik számottevő eseményévé váljon. Megjósolható, hogy hosszú menetelés lesz, és valószínűleg nehezebb is, mint amire számítani lehet. Magyarországon ugyanis minden újdonságnak a bevezetése nagyjából háromszor akkora akadályt jelent, mint amivel józan ésszel először kalkulálni lehet.
Most annyi változott, hogy valamennyire meg vannak szűrve az árusok, és ami még látványosabb, megváltozott a tér jellege.
A fabódék nem utcaszerűen, hanem egymás felé fordítva helyezkednek el, egy négyszögletes teret zárnak be, melynek közepében a Szentháromság-szobor, a karácsonyfa és az óriásgyergyás koszorú található.
Egy helyre, a nyilvános vécé közelébe telepítették a vendéglátókat, és láthatóan az egésznek igyekeztek egy egységesebb, rendezettebb formát adni.
Az előrelépés kétségkívül látható, de ha a bécsi vagy a nürnbergi példa lebeg a szem előtt, a neheze még csak ezután jön (gondolva a programokra és egyéb kiegészítőkre), még akkor is, ha sokszor nem is pénz, hanem kreatívitás és nyitottság kérdése a dolog.
Ami az eseményeket illeti, nagy változások egyelőre nem történtek. A gyertyagyújtást – melyet idén is tömeg, de közel sem telt ház várt - a korábbi évekhez hasonlóan a polgármesteri hivatal versmondói, egy advent történetét felidéző polgármesteri beszéd és ökomenikus istentisztelet előzött meg.
A gyertyát Puskás Tivadar polgármester gyújtotta meg: először egy óriásgyufával próbálta lángra lobbantani a méretes kanócot, de mivel a gyufa nem fogott lángot, maradt a hagyományos fáklyás verzió.
A téren sétálva egy gyors terméknépszerűségi felmérést is végeztem, amely a házikók előtti emberek számának gyorsbecslésén alapul. Ezek szerint a nem hivatalos toplista élén a forraltbor (tartja a tavalyi árat: 150/dl), a lángos, Ávár Tibor gyertyái és a karácsonyfadíszek állnak.