„Elvállaltam, mert így szocializálódtam” – Interjú Harangozó Bertalan Vas megyei kormánymegbízottal

 

H. B.: A polgármester úr elhozta bemutatni a város új jegyzőjét, aki egyben találkozott a törvényességi felügyeletet is ellátó kormányhivatal vezetőivel.

 

 

A polgármester úr nemcsak a város vezetője és parlamenti képviselő, de a KDNP-frakció tagja is. Így rendszeresen találkozunk, hol városházán, hol itt a kormányhivatalban vagy a különböző állami szereplők szombathelyi látogatása kapcsán.

 

 

Rendszeresen feljárok az emeletre, de időnként Kovács Ferenc elnök úr is tiszteletét teszi nálunk. Szerintem korrekt és jó a viszonyunk.

 

 

 

Én azt mondanám inkább, hogy rendkívüli helyzet van, mert rendkívüli helyzetben van az ország. Ebből következően az államszervezet valamennyi alapeleme újrafogalmazásra szorul. A rendszerváltáshoz képest eltelt 21 év, indokolt, hogy áttekintsük az akkor létrehozott jogállami kereteket. Ez a kormány – ahogy választási programjában is megfogalmazta – megkezdte a rendszer áttekintését.

 

 

13 kilométerrel odébb, 1955-ben született egy négyhatalmi megállapodás, melynek eredményeként a megszálló csapatok elhagyták Ausztriát, ami azóta egy semleges, független ország, építi a maga államszervezetét, társadalmát, gazdaságát. És nézzük meg, hol tart most! Mi egy évvel később, 1956-ban fegyverrel próbáltuk megdönteni a bolsevizmust, dicsőséges vállalkozás volt, de elbuktuk, így aztán 40 évig tovább építettük a kommunizmust, egészen az államcsőd széléig. 1990-ben volt egy békés rendszerváltás, nem új, hanem módosított alkotmánnyal, az akkori politikai erők alkuira és egyezségeire alapozva. Ezen keretek között élt az ország az elmúlt húsz évben, és látjuk, hogy hova jutottunk mára. A mostani hatalom - az elmúlt 20 év tapasztalatai nyomán - már a választások előtt elég egyértelműen megfogalmazta: ha nagy támogatottságot kap, akkor nagy változásokra nyílik lehetőség. A kétharmados parlamenti többséggel megkapta ezt a felhatalmazást, így megkezdte az ország újjászervezését, azért, hogy legyen esélyünk a gödörből való kilábalására. Tavasszal új alkotmány született, és időközben megkezdődött az államszervezet alrendszereinek az átalakítása. Ez zajlik most.

 

 

 

Pontosan nem tudom, mire gondolt a miniszterelnök úr. Az én olvasatomban arra történhetett az utalás, hogy 1990-ben egy olyan önkormányzati törvény született, amely a világon egyedülálló. A létrejött önkormányzati rendszer az autonómia, a szubszidiaritás tekintetében megfelelt ugyan a deklarált elveknek, de hatékonyság és működtetés tekintetében nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után. Létrejött a megyei jogú városok státusza, amiről már akkor sejthető volt, hogy problematikus lesz a kisebb megyékben, mivel szétforgácsolja az erőforrásokat. Nem szerencsés például, hogy a megyei jogú város polgárai nem küldhetnek képviselőt a megyei közgyűlésbe, miközben a megyei önkormányzatra van bízva a megyei jogú város intézményrendszere, Szombathely esetében például a kórház és a közművelődési intézmények jelentős része. Ugyanakkor 1990-ben – az akkori politikai erőviszonyok miatt - a feladat, hatáskör és erőforrások szempontjából lecsupaszított megyei önkormányzatok jöttek létre, melyek így nem voltak képesek ellátni a települési és országos szint közötti feladatokat. És ez a hiány máig megvan. Hogy 2011-ben kormányhivatalokat kellett létrehozni, annak okait az elhibázott 1990-es önkormányzati törvényben kell keresni.

 

 

Az akkori önkormányzati törvény első változata főispánokról és erős megyékről szólt. A 2011-es átalakítás nem tudja ugyan visszaforgatni az elmúlt 20 évet, de a parlamenti és kormányzati döntések az próbálnak segíteni az eddigi területi államigazgatási szétesettségen, többek között úgy, hogy a kormányhivatalok integrálják a dekoncentrált szervezetek többségét.

 

 

 

A miniszterelnök és a megyei elnökök között megszületett egy politikai megállapodás, ezt jelentette be a miniszterelnök október 3-án. Ennek értelmében a megyei önkormányzatok feladat- és hatásköre újrafogalmazódik, a jelenlegi intézményi feladatokat átadják az államnak.

 

 

Igen.

 

 

A jelenleg hatályos törvény megkülönbözteti ugyan az állami és önkormányzati vagyont, de szeretném hangsúlyozni, hogy az új alkotmány nemzeti vagyonról beszél. A jelenlegi finanszírozási helyzetben a megyék eljutottak a működőképességük határáig. Ezt a helyzetet kormányzati szinten kell kezelni, hiszen ne felejtsük el, hogy a közoktatás, az egészségügy, a szociális ellátás vagy a gyerekvédelem állami közfeladat, amit az állam az önkormányzatokon keresztül látott el. Most ennek a rendszernek az áttekintése zajlik: az állam visszaveszi a feladatokat és a hozzá tartozó intézményrendszert, közben konszolidálja a megyei önkormányzati rendszert, magára vállalva azt a 180 milliárd forintos adósságtömeget, amit a 19 megye felhalmozott. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az adósságrendezés jegyében az állam átveszi a megye minden vagyonát.

 

 

Ez is napirendre kerül.

 

 

Néhány héttel ezelőtt azt a feladatot kaptam a közigazgatásért felelős miniszter úrtól, hogy hozzunk létre egy megyei egyeztető bizottságot. Ebben részt vesz a megyei önkormányzat részéről az elnök úr, a megyei államkincstár és a kormányhivatal vezetői, a vezetője pedig a kormánymegbízott lesz. Ennek a bizottságnak a keretében még rendkívül nagy mennyiségű operatív munkát kell elvégeznünk a január 1-i határidőig.

 

 

A megyei önkormányzat mint közjogi intézmény – testülettel együtt – megmarad, számára új feladatok fogalmazódnak meg, melyekről most nem kívánok beszélni. Ami a hivatalt illeti, a apparátus azon munkatársai, akik az átadott intézmények felügyeletének gazdái voltak, feltehetően átkerülnek a kormányhivatalnak egy Megyei Intézményfenntartó Hivatal nevű szervezetébe.

 

 

Nagyon bízom benne, hogy az önmaga és környezete iránt fogékony állampolgárok nyomon követik és nagyjából tisztában vannak vele, hogy mi zajlik, milyen munkát végez a kormányhivatal. Azt azért elmondanám, hogy a kormányhivatal meglevő szervezeti struktúrákat fogadott magába, az elmúlt kilenc hónapban nem a bürokrácia gyarapodása zajlott. A kormányhivatal a közigazgatási hivatal jogutódja, amelybe dekoncentrált, a koordináció hiányában szenvedő államigazgatási szervek lettek integrálba. Egyetlen új státuszt nem hoztam létre a tavaly decemberihez képest, és azon küzdünk nap mint nap, hogy folyamatosan javítsuk a hatékonyságot, erősítsük az integrációból származó előnyöket, úgy végezzük az államigazgatási feladatokat, hogy azok az ügyfelek megelégedésére működjenek. A számok azt mutatják, hogy az integráció már most 65 milliárd forint megtakarítást eredményezett a tavalyihoz képest országos szinten.

 

 

Azt tudtam, amit a kormányhivatalokról szóló törvény megfogalmazott, az is látszott már, hogy a kormányhivatal – mint a kormány területi általános hatáskörű szerve - feltehetően további feladatok gazdája lesz. Azt, hogy ennyire gyorsan, háromnegyed év után szembe kell néznünk a teljes megyei önkormányzati feladat ellátással, azt nem tudtam. A hatalom szót nem szívesen használom. 1990-ben világnézetem és politikai meggyőződésem alapján vállaltam szerepet a változásokban, és amikor a mostani felkérést megkaptam, valami hasonlót gondoltam. Engem úgy neveltek, hogy nem azért vagyunk a világon, hogy csak úgy legyünk benne. Valamit cselekednünk kell, nemcsak magunkért, hanem azért a közösségért, melyhez tartozunk. Állampolgárként, önkormányzati vezetőként, családapaként végigéltem az elmúlt 20 évben mindazt, amit itt át kellett élnünk, gyerekeim végigjárták az iskolákat, sokfele megfordultam. Az, hogy szakmai és egyéb tapasztalatom birtokában megyei szinten rész vehetek az új demokratikus jogállami szervezetrendszerek kialakításában, az óriási megtiszteltetés, ami egyben óriási felelősséget jelent, amit azért vállaltam el, mert így szocializálódtam. A nagyapám bíró volt, a bátyám elment papnak, apámat mindig is érdekelte a politika, én meg a bencéseknél nevelődtem.

 

 

 

Három gyermekem van, mindhárom tanul. A két fiam egyetemista, egyik éppen tegnap utazott Berlinbe az Erasmus program keretébe. A lányom Győrben balettet tanul. Van egy minden áldozatra kész feleségem, aki az elmúlt 20 évben elviselte, hogy az életem nem a napi 8 órás munkaidőről szólt. Jövőre lesz a 25 éves házassági évfordulónk.

 

 

Szeretem a történelmi tárgyú írásokat, Dsida Jenő, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső verseit, és időnként szégyellem, hogy nem olvasok annyit, amennyit kellene. Hónapok óta az ágyam mellett van Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regénye, közben próbálom feldolgozni az irdatlan mennyiségű kormányhivatali iratcsomagot. Kell az idő a három gyerekre és a borászatra is.

 

 

Nem igazi hobbi, inkább régi családi kötelezettség, egy nagyszülői döntés eredménye, amely többek között a család világban való szétszóródása miatt született. A bátyám felvállalta a szőlőt, nekem pedig vállalnom kellett a szüret utáni szakaszt, a borászkodást. Innen tudom, hogy ha Magyarországon minden gazdasági ágazat, minden intézményrendszer azt produkálta volna, amit a magyar bor és borászok az elmúlt 20 évben, akkor nem lenne most rendkívüli helyzetben az ország.

 

 

A Somló hegyen.

 

 

Rizling. Most hétvégén volt a szüret, szerencsére van két erős fiam.

 

 

Minden jó zenét szeretek, de például a kemény rock nem az én világom. Fiatalabb koromban sok Beatlest hallgattam, külföldre távozott bátyám küldte a lemezcsomagokat a hetvenes években. Azt is el kell mondanom, hogy én szentpéterfai születésű vagyok, és a magyar zene mellett még mindig szeretem az ottani horvát és német beütésű dallamvilágot. Szeretek énekelni is.

 

 

A kertészkedésen, a borászkodáson és a házimunkán kívül sportolnom kellene többet. Szívesen fociznék például.

 

 

Igen, ez felmerült már bennem is. Nemrég volt egy kormányhivatali sportnap Tanakajdon, ahol több mint négyszázan voltunk. Ott beálltam a csapatba, még gólt is rúgtam.