ESMA: gondok a szombathelyi reklámkoncepcióval, gondok a számlával

2010.05.26. 14:18

Elkészült Szombathely reklámkoncepciója, amit a városfejlesztési bizottság visszaküldene a feladónak átdolgozásra. Más gond is van.

Szombathely, reklámkoncepció

Az ESMA és a város…

A városfejlesztési városüzemeltetési és környezetvédelmi bizottság májusi ülésén tárgyalta Szombathely reklámkoncepcióját, amelynek elkészítését az ESMA Spanyol-Magyar Reklám ZRt. vállalta magára a várossal 2008 őszén kötött koncessziós szerződésben. A szerződés értelmében az ESMA 10 éven keresztül koncessziós díjat fizet a városnak, cserébe az ESMA köt szerződést a reklámeszközök tulajdonosaival, és ő szedi be a közterület-használati díjat. A díj mértékét mindig a közgyűlés határozza meg.

Az ESMA nem csak a koncessziós díj megfizetését vállalta (ez az első évben 43 millió forint volt, majd az azt követő években ennek az inflációval és az előző évi díj másfél százalékával növelt összege), hanem azt is, hogy elkészíti a város reklámkoncepcióját.

Szombathely, reklámkoncepció

Koncepció vagy alibi?

Az ESMA egy évvel a határidő után tett le egy olyan koncepciót az asztalra, amelyet a Kommunális Iroda – többszöri átdolgoztatás után – alkalmasnak talált arra, hogy a képviselőtestületnek be lehessen nyújtani – tudták meg a bizottsági tagok Lakézi Gábor osztályvezetőtől. A város főépítésze, Kutnyánszky László – a képviselők kérdésére úgy nyilatkozott – hogy ő mindössze egyszer találkozott az ESMÁ-val, holott a szerződés szerint vele kellett volna a cégnek egyeztetni.

A képviselőknek az volt a véleménye, hogy ez a dolgozat inkább egy helyzetfelmérés, mint koncepció.

Soós József, a városfejlesztési bizottság elnöke szerint a város – különösen például a Zanati út - kaotikus arculatot mutat, és előremutatónak tartotta, hogy a koncepció egységesítené például a reklámtáblák méretét, műszaki paramétereit. Kutnyánszky László szerint ettől még nem lenne egységesebb a kép, hiszen mindenki mást reklámoz, a saját arculati elemeivel. A cégtáblákkal kapcsolatban ugyancsak szigorítana az ESMA: a házak falán csak olyan táblát engedne díjmentesen elhelyezni, amely harmonizál a homlokzattal. (Hogy ki dönti el, hogy harmonizál-e vagy sem, arra nézve nem tartalmaz iránymutatást a koncepció.)

Minden szentnek…

A bizottság egy másik tagja, Csermelyi András szerint olyan – a hirdetőket és a város vállalkozóit érintő - korlátozások szerepelnek a koncepcióban, amelyek az ESMA javát szolgálják. Tóth Andrea a városüzemeltetési osztály munkatársa megjegyezte, hogy egy kivétel azért akad: a lámpaoszlopokra szerelhető reklámok esetében tiltakozott az ESMA az ellen, hogy ezek számára és az elhelyezésükre kijelölhető területekre vonatkozó városházi javaslat beépüljön a koncepcióba. (Az ESMA piacvezető ezen a területen, az oszlopreklámok mellett szóló érveiket például szó szerint a saját honlapjukról másolták be a tervezetükbe. Arról már nem is beszélve, hogy az egységesítés égisze alatt az oszlopreklámok javasolt típusai is mind az ESMA termékválasztékában szerepelnek.)

Szombathely, reklámkoncepció

Kutnyánszky László azt is felvetette, hogy nehezen hozhatók összhangba a jogszabályokkal az ESMA elképzelései, de ha neki a közgyűlés kiadja, hogy ezt oldja meg, meg fogja oldani. Erre többen úgy reagáltak, hogy akkor viszont mit csinált az ESMA?

Soós József javasolta, hogy fogadja el a bizottság koncepciót (azzal, hogy a helyi építési szabályzatba kerüljön bele az oszlopreklámok kihelyezésére vonatkozó, az osztály által javasolt korlátozás). Harangozó Bertalan viszont azt mondta, hogy az elmarasztaló vélemények után nem kellene elfogadni a koncepciót, hanem vissza kellene adni az ESMÁ-nak, hogy a városfejlesztési osztály által megadandó szempontok szerint dolgozza azt át. Ebben maradtak, ezt javasolják a közgyűlésnek, amely csütörtökön tárgyal az ügyről.

Kevesebbet utalt

A jogi bizottság is foglalkozott az ESMÁ-val. A grémium elé került előterjesztés szerint az ESMA nem egyeztetett sem a főépítésszel, sem pedig – a reklámtérkép esetében – az informatikai irodával, és vadragasztások területén sem történt előrelépés. Megépítette viszont a szerződésben vállalt buszvárókat, és átutalta a koncessziós díjat: 2008-ban (a negyedévre járó) 16 millió forintot, 2009-ben pedig 55 millió forintot. Az előterjesztés említést tesz arról is, hogy közgyűlés tavaly nyáron nem fogadta el az óriásplakátok közterület-használati díjának 33 százalékos emelését, viszont csökkentette a zömmel helyi kisvállalkozások által fizetendő közterület-használati díjat 50 százalékkal, ráadásul az erről szóló egyeztetés is elmaradt. (Az idő rövidsége miatt, és mert nem ért rá a cég képviselője.)

Az ESMA válasza a közgyűlés nem túl barátságos lépésére elég radikális: a 2010-re járó pénz 35 százalékát visszatartotta, 61 millió forint helyett csak 40 milliót utalt át az önkormányzatnak. Ezt nem csak az egyeztetés elmaradásával indokolja, hanem mert vitatja, hogy a közbeszerzési eljárásban kiírt minimum koncessziós díj megalapozott lett volna.

A hivatal az ügyben azzal érvel, hogy az egyeztetés ugyan elmaradt, de ez nem releváns az ügyben, mert a szerződésben az is benne van, hogy az ESMA tudomásul veszi, hogy a közterület-használati díjakat mindenkor a közgyűlés határozza meg – az egyeztetéstől függetlenül is. Az pedig nem szerepel a szerződésben, hogy a város garanciát vállal arra, hogy a minimum koncessziós díj értékét mindig be tudja szedni az ESMA.

Szombathely, reklámkoncepció

Ki járt jól?

A város végül is nem kötött rossz üzletet, mert az ESMÁ-tól (a legalább is szerződés szerint) mindenképpen meg kell kapnia a koncessziós díjat. Azt nem tudjuk, hogy az ESMA ismerte-e a város „reklámbevételének” összegét, de úgy értesültünk, hogy a közbeszerzésben meghirdetett díj erőteljesen fedi a város által korábban beszedett díjat, így semmiféle csőbehúzás nem történt. Nem hivatalos forrásból úgy tudjuk, hogy az ESMA által tavaly beszedett díj ettől az összegtől jelentősen elmarad. (Tavaly e-mailban rákérdeztünk erre, és másra is az ESMÁ-nál, de egyetlen kérdésünkre sem kaptunk választ.) Ugyanakkor a reklámkoncepcióból is megállapítható, hogy a város közterületein lévő bizonyos típusú reklámhordozónak (óriásplakát, cityligth, oszlopreklám) kisebb-nagyobb arányban az ESMA, illetve valamelyik cége a tulajdonosa, így talán annyira nem járt rosszul.

Kecskére a káposztát?

Érthető, hogy az ESMA igyekszik a bevételeit növelni, és ennek szelleme tükröződik is az általa gyártott koncepcióban. Litkei Tamás építész (külsős tag) jegyezte meg a városfejlesztési bizottság ülésén, hogy a reklámkoncepciót a reklámbevétel növelésében érdekelt cégre bízni olyan, mintha a kecskére bíztuk volna a káposztatermelés szabályait.

Litkei Tamás szavait alátámasztani látszik egy-két apró javaslat a koncepcióból. Például az „illegális és nem kívánatos” reklámok visszaszorítása érdekében az ESMA azt javasolja, hogy jogi eszközöket vessen be a város, és ha ez és a tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor „lehetőség van (eseti mérlegelés alapján, ott, ahol ez fizikailag megvalósítható) a reklámok ellehetetlenítésére is. Ez általában az adott eszköz elé történő paraván, vagy legális reklámeszköz építést jelent. Ezzel az eltakart reklámeszköz részben, vagy teljesen elveszíti a reklámértékét, és így a magánterület tulajdonosa részére nem éri meg kifizetni a helybérleti díjakat, és a felek felbontják a szerződésüket.” Az illegális reklámok mellett a magánterületen lévő hirdetőberendezéseket említi, mintha a magánterületen elhelyezett reklám illegális lenne. (Ha az, akkor miért nem lehet egyszerűen lebontatni?)

Valószínűleg ebből ered az a koncepcióban kimondva nem szereplő városi szóbeszéd, amely szerint azok után a reklámok (cégtáblák) után is díjat szabna ki a város, amelyek egyébként nem lógnak ki a közterületre, és nem is határosak azzal. (Például a telekhatártól 10 centivel beljebb lévő falon, kerítésen lévő hirdetés.)

A vállalkozók körében nem kis felháborodást keltett az ESMA ténykedése. Az igaz, hogy a város a szerződésben az ESMÁ-t bízta meg nem csak a díjak beszedésével, hanem annak ellenőrzésével is, hogy van a cégtáblára építési engedély, kötött-e a vállalkozó közterület-használati szerződést. Mindezt ugyanakkor arrogáns módon, magát mintegy hatóságként feltüntetve, és papírok bemutatásának elmaradása esetén tetemes bírság kilátásba helyezésével próbálta meg az ESMA a város adófizetői felé érvényesíteni, akár igaza volt, akár nem.

.