A hosszú hétvégén ráértünk az EU-statisztikáit bújni. Talán érdemes volt.
A hosszú hétvégén ráértünk az EU-statisztikáit bújni. Talán érdemes volt.
Hogy ön, kedves olvasó, mivel töltötte ezt az esős, szeles pünkösdi hétvégét, azt nem tudjuk, nekünk jobb nem jutott eszünkbe, minthogy megnyissuk a hét első felében kiadott uniós statisztikát, amely keltett némi visszhangot az országos médiákban.
Talán emlékeznek rá, arról szól, hogy a 20 legszegényebb EU-régióba négy magyar régiónak (Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl) sikerült beverekednie magát. Ezeken a területeken az egy főre jutó GDP az uniós átlag 40-45 százaléka között mozog.
A statisztika a vásárlóerőt is figyelembe veszi, ami még tompítja is a valóságot, hiszen figyelembe veszi árkülönbségeket is. E nélkül minden bizonnyal még nagyobbak lennének a szélsőségek.
A leggazdagabb hely mindenesetre belső London, ahol az uniós átlagot több mint háromszorosan haladja meg a GDP. Ebbe nyilván az odavándorolt magyar fiatalok is besegítenek, de ez másik történet.
Mint ahogy az is, hogy a rendszerváltás időszakában még lefitymált csehek és szlovákok egyre erősebb tempóban húznak el tőlünk. Olyannyira, hogy mind a prágai, mind a pozsonyi régió bekerült a leggazdagabb húsz köré-
A leggazdagabb és a legszegényebb 20 EU-régió
Miután alaposan kiszomorkodtuk és kibosszankodtuk magunkat azon, hogy a számok és trendek köszönőviszonyban sincsenek a közmédia által mantraszerűen hajtogatott hurráoptimuzmussal, arra voltunk kíváncsiak, hogy hol a helye Európában Nyugat-Dunántúlnak, amely a maga 67 százalékával magyar viszonylatban a második helyen áll a főváros után, amely toronymagasan (108%) előzi be a vidéket.
A Kelet-Európai régiókhoz nem annyira izgalmas a hasonlítgatás, ahhoz túlságosan jól ismerjük a szomszédainkat, inkább Nyugat- és Dél-Európában kerestünk olyan vidékeket keresni, ahol hasonló az élet, mint nálunk.
És némi meglepetésre, találtunk is.
Úgyhogy mielőtt nagyon nekikeserednénk, jusson eszünkbe, hogy máshol sem mindig fenékig tejfel az élet. Vagy ha úgy tetszik, nálunk nem olyan rossz.
Itt van például a dúsgazdag Belgium, amely az EU átlagot magasan veri ugyan (119%), de az ország déli felében található Luxembourg tartomány mindössze 10 százalékkal (77%) jobb, mint mi vagyunk.
Görögországban szép az idő, nagyon kék a tenger, jó a kaja, ám az utóbbi időben meglehetősen legatyásodtak. Ez mondjuk azt jelenti, hogy Nyugat-Dunántúlon – papíron legalábbis - nagy átlagban már jobb az élet, mint a legtöbb görög régióban. A legrosszabb a helyzet Kelet-Makedóniában, amely súlyos 15 százalékkal (52%) marad el Nyugat-Dunántúltól.
Spanyolország nagyjából hozza az EU-átlagot, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek elmaradottabb vidékek. A Portugáliával határos Extremadura régióban például csak 65% az említett GDP-mutató.
Ha már Portugália. Az ottani északi országrésznél is jobbak vagyunk, ugyanis ott 64 % az arány.
Olaszországról statisztika nélkül is tudjuk, hogy a szélsőségek hazája. Míg észak Európa legfejlettebb területei közé tartozik, délen vannak gondok bőven. Olyannyira, hogy a déli tartományok közül nem egy szegényebb Nyugat-Dunántúlnál. A legrosszabb a helyzet az amúgy gyönyörű Calabriában (57%).
Az utóbbi időben megtorpanni látszik a korábbi éltanuló, Szlovénia is. A statisztika szerint a keleti országrész gyakorlatilag ugyanott van (68%), mint mi. (Igaz, a nyugati gyakorlatilag és elméletileg is EU-s átlagszinten van).
És hogy a távoli Nagy-Britannia sem csak Londonból áll, arra bizonyíték, hogy Nyugat-Wales pontosan ugyanúgy 67%-os, mint Nyugat-Magyarország.