Ha Szombathely fent lenne a Facebookon, a tevékenység, érdeklődés rovatba nyugodtan beleírhatná, hogy helytörténet.
Talán nincs is még egy város, ahol, ha az ember kimegy a Fő térre, fél órán belül ne jönne vele szembe legalább egy profi vagy amatőr helytörténész, megrögzött levéltárlátogató, helyi érdekű tárgyakat gyűjtő, múzeumbogár vagy városvédő-szépítő. Többekkel találkoztunk a minap a könyvtárban.
Most már a Fő térre se kell ezért kimenni, elég ha felmegy az ember a Facebookra, megkeresi például Spiegler Tibort, és mindjárt talál több tucatnyi lokálpatriótát, akik felismerik, kommentelik, lájkolják azokat a fotókat, régi képeslapokat, amelyeket a „Spigi”megoszt velük. Spigi egyébként nincs egyedül ezzel a hobbijával, azért beszélünk most épp róla, mert neki jutott eszébe, hogy csináljon egy „élő fészbúk” találkozót, ezt az ötletét a közösségi portálon persze rögtön megosztotta, Köbölkuti Katalin, a Berzsenyi Dániel Könyvtár osztályvezetõ-helyettese pedig „lájkolta” és helyet is biztosított neki a földszinti teremben.
Így aztán összejöttünk vagy hetvenen „kommentelni” a vetített képeket, hogy hol járunk, meg mikor, kinek volt ott az első randija, vagy épp esküvője, keresztelője, vagy ki látta azt az épületet romba dőlve, vagy még teljes fényében, ki volt az aki tervezte, építette, építtette, egyáltalán melyik sarkon állt, és a népek, akiket előtte láttunk, vajon milyen alkalommal gyűltek egybe. Sőt, milyen volt annak a kávénak az íze, amit ott a már csak fotón látható presszóban, restiben lehetett inni, ki volt a dizőz, aki szórakoztatta a népeket szombat esténként.
Persze lájkoltuk is (kis zászlócskákkal) a képeket, a bemutatott relikviákat, például az emlékmű plexi másolatát (április 4. előtt tömegesen gyártották az ilyeneket Szombathely gyáraiban), vagy a székesegyházat ábrázoló képeslap formátumú hanglemezt - Koncz Zsuzsa énekel rajta –, vagy Claudius szálloda „kulcsát” - amivel az átadáskor „nyitották” ki a kaput. Ugyancsak kaptak a tetszésnyilvánításból a történetek, a források, tanulmányok, szakdolgozatok, és azok írói, akik közül többen jelen voltak az eseményen. A könyvtár is kapott lájkot bőven, amikor Köbölkúti Katalin megjegyezte (úgy öt percenként) hogy a szóban forgó dokumentum megtalálható a könyvtárban. Lájkoltuk a könyvtár munkatársainak házi készítésű málnaszörpjét, körözöttjét is.
Spiegler Tibor azt mondja magáról, valószínűleg sosem lesz kiállítása, annál ő lustább, hogy erre szánja rá magát, így aztán jól jött neki a facebook, lelkifurdalás ellen. Őszintén szólva, nekünk is. (Máskor is megosztja kincseit, mi is kaptunk már belőle.) Októberben viszont ismét lesz egy ilyen összejövetel, úgyhogy aki most lemaradt róla, pótolhatja. Addig meg ott a faceebook, ott meg Spigi egyik bejegyzése:
„Köszönöm a lelkes "lájkoló" közönségnek az aktív és jókedvű részvételt, a könyvtárosoknak pedig a nagyszerű szervezést, a sziporkázó apró ötleteket a zizi-től a málnaszörpig. A szervezésük pedig szokás szerint gondos és pontos volt. Így valósulhatott meg a "savarikum", így lehetett a virtuálisból valóság! "FACEBOOK LOKÁLPATRIÓTÁI EGYESÜLJETEK!"