Az elmúlt években számtalan megrendelés és készülő projekt táblázta be a mndössze 21 éves fiatal mindennapjait.
Ismerjük városunkat, megyénket, ismerjük nevezetességeit, történelmét és legjobb helyeit, de vajon mennyire ismerjük magát a közösséget, aki benépesíti?
Ezen hiányt kívánjuk orvosolni új sorozatunkkal, melynek segítségével olyan tehetséges Vas megyei fiatalokat mutatunk be, akikre érdemes odafigyelni, hisz nemsokára ők viszik a szülőváros jó hírét a nemzetközi vizekre.
Aktuális portréalanyom, a szombathelyi születésű Annamari munkásságát több mint egy éve követem. A pimaszul fiatal, csupán 21 éves tervező-lány jelenleg Budapesten tanul bőrkiegészítő és nyomottanyag-tervező szakokon. Az elmúlt években számtalan megrendelés és készülő projekt táblázta be mindennapjait.
Interjú egy vidám és merész lánnyal, aki nagy terveken töri a fejét.
Mi szerettél volna lenni gyermekkorodban? Már akkor is hajlottál a művészetek felé?
Igen, már kiskoromban is rengeteg kreatív dolgot csináltam. Általános iskolában kezdtem el különórákat venni rajzból, így tudatosult bennem, hogy a szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában fogom folytatni a tanulmányaimat. Itt kipróbáltam magam számos területen és különös érdeklődéssel fordultam a textilművesség felé. Érettségi után jelentkeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, de első körben visszadobták a portfóliómat. Öröm az ürömben, hogy ez alatt az egy plusz évem alatt döntöttem el, hogy valójában mivel is akarok foglalkozni. Beleszerettem a bőrművességbe. Eleinte könyvek segítségével próbáltam tanulni a szakma sajátosságait, majd jelentkeztem Csider Tibor cipészhez, aki asszisztensévé fogadott. Rengeteg tanácsot és tapasztalatot nyertem tőle. A következő évben fel is vettek a MOME-ra. De hozzá tartozik a dologhoz az is, hogy édesanyám varrt, így sokat tanított engem is, s mint utóbb kiderült, dédnagyapám cipész volt.
Gyakorlatilag folyamatosan ingázol Budapest és Szombathely között. Hogy néz ki egy átlagos heted?
Rengeteg időt töltök az egyetemen. Legtöbbször az órák után is bent maradok, hisz csak itt állnak rendelkezésemre azok az eszközök, amelyekkel dolgoznom kell. Hétvégente hazajárok, de a szabadidőm meglehetősen kevés. Ilyen a tervezőmunka, nem ismer hétvégét vagy ünnepet. Ha jön egy ötlet, azt hamar fel kell vésnem. És mivel két szakot végzek egyszerre, a feladat is kétszer annyi. Gyakran még a vonatúton is sormintákkal babrálok. Nagy szerencse, hogy az a dolgom, amit akkor is csinálnék, ha nem volna muszáj.
Mi volt az első sikerélményed?
Az egyik nagy boldogságom az első saját cipőm volt, no meg persze az, amikor - körülbelül egy éve - elkezdtek felkeresni különböző megbízásokkal. Nagyon jól esik, hogy egyre többen érdeklődnek irántam Szombathelyről, bombáznak elképzelésekkel, amelyeket szívszerelemmel teljesítek is.
Úgy tudom néhány kiegészítőd megvásárolható egy pesti, tervezői boltban. Tekinthetjük ezt a karrier kezdetének?
Nem kenyerem a dicsekvés, de erre valóban büszke vagyok. Miután megismerkedtem Anna Zaboevával (orosz származású tervező, a Siberia tervezői bolt tulajdonosa - a szerk.), felkarolt és segíthettem neki egy csomó munkájában. Sokat tanul az ember, ha egyből a szakma gyakorlati oldalával van lehetősége ismerkedni. Később elkezdte értékesíteni a holmimat, ami a cseresznye a habostorta tetején.
Saját márkán gondolkodtál már?
Igen, Anna vetette fel először, hogy alapítsak márkát, de sajnos egyelőre erre még nincs időm. Nyáron már lesz. És ezt lehet utalásnak venni!
Nehéz Magyarországon tervezőként érvényesülni? Hogy látod a hazai piacot?
Ilyen fiatalon abszolút nehéz. Még Budapesten is. Attól függetlenül, hogy a divat tekintetében fejlettnek és feltörekvőnek tartom a fővárost, a magyar átlag nem vevő a tervezői darabokra, mert megfizethetetlen számukra. Inkább megveszik a kedvező árú, gyártószalagon született cipőket és táskákat, mintsem az egyedi, de drága kiegészítőket. A másik nehezítő tényező az alaptőke megszerzésének nehézsége. Kockázatos vállalkozásba kezdeni válság-sújtotta időszakban, de én ugyan nem fogok a pénz miatt letérni az utamról.
Mik a terveid a jövőre nézve?
A cipőzés és bőrözés mellett még egy csomó mindenben szeretném kipróbálni magam, például dekorációval, deko-építéssel is foglalkozni. Jövőre diplomázom és egyre inkább hajlok arra, hogy Barcelonában folytassam a tanulmányokat. Attól függetlenül, hogy erősen ragaszkodom a szülőhelyemhez, muszáj valamerre elindulnom, hisz itt csekély az esélyem a nagybetűs karrier befutására. Nem is beszélve arról, hogy szinte minden téren a kapcsolatkör kialakítása a mérvadó és fontos momentum az előrehaladásban. Globálisan kell gondolkodni és bátran menni előre.
Hogy képzeled el magad 5 év múlva?
Barcelonában vagyok, van egy kedves kis biciklim, amivel járom a várost és van egy saját cipőboltom, amit TóthAnnamari-kreálmányokkal töltök tele. Tehát úgy képzelem el magam, hogy azt csinálom, amit szeretek.
Fotó: Hetyei Viktor, Zsilinszky Dávid