Fiatal Vas megyei tehetségek (2): Korponay Zsófi

ALON: Fiatal korod ellenére már évek óta a színpad körül forog az életed, értem itt a színjátszást és az éneklést. Melyik jött előbb?

Korponay Zsófi: Ezen most gondolkodnom kell, de azt hiszem, az éneklés. A Kanizsai Dorottya Gimnáziumba jártam, emlékszem diáknap volt. Az osztálytársaim elküldtek, hogy vegyek részt rajta, mivel előtte évben nem tettem úgy érdemben semmit az osztályért. Énekeltem egy dalt, és ez mindenkinek nagyon tetszett. Ez volt az első bemutatkozásom. Később megalakult a Sushi Fish zenekar, nagyrészt a kanizsais évfolyamtársakkal együtt. Velük már mentünk stúdiózni, így kezdődött a zenei vonal. Úgy másfél évre rá Miski Ádám felhívott (a Voler Mouche alapítója- a szerk.), hogy az együttes új énekest keres. De mikor kiderült, hogy csak 17 éves vagyok, Ádám fiatalnak tartott. Később mégis úgy alakult, hogy elhívott a próbaéneklésre, majd a csapat megszavazta, hogy maradhatok. Két éven keresztül tartott ez az út, rengeteg koncerttel, tapasztalattal és élménnyel lettem gazdagabb. Jártam velük Brüsszelben is, a dalainkat a legnagyobb kereskedelmi rádiók játszották. Részt vettem a Hangfoglaláson, klipforgatáson is. Sokat kaptam a Voler Mouche-tól.

 Melyik zenei stílus áll hozzád a legközelebb?

A jazz, a blues és a trip-hop érdekel komolyan. Most másodéves vagyok a Művészeti Szakközépiskolában jazz szakon. A Voler Mouche után, két éve nyáron beiratkoztam a Lamantin Jazz táborba, ott hallottam, hogy lehet jelentkezni az iskolába. Kellett zeneelméleti tudás is, édesanyám ének-zene és matematika szakos tanár, ő készített fel. Az iskola big bandjébe is bekerültem, velük jártam a Budapesti Big Band Fesztiválon és idén a Lamantin Jazz Fesztiválon is. Egy fellépés erejéig az Isis Big Band tagja lettem: a Swing Nagyjai koncerten márciusban színpadra álltam velük a Bartók Teremben. Azóta több koncertem is volt velük, a nyáron pedig már váltóénekesként is közreműködöm.

Akkor maradsz a jazz vonalon?

Én ennél egy kicsit hiúbb vagyok. A félórás szólok alatt nem tudok mit kezdeni magammal a színpadon. A jazz és a sztenderdek nagyon jó alapot adnak, ha saját irányt akarok. De most már kezd körvonalazódni, mit szeretnék csinálni: tervben van egy zenekar. Érdekel a különböző zenei műfajok ötvözése.

Próbálkoztál már tehetségkutató műsorokban is, ha jól tudom…

Nagyjából egy évvel ezelőtt a VOLT Hangja című tehetségkutatón álltam színpadra. Itt négy napon keresztül kieséses rendszerben versenyeztem, és végül második helyezést értem el.

Milyen a színpad, ha nem énekelsz, hanem játszol is?

Szeretem a színházat és a zenét együtt csinálni. Abban az évben kerültem be a Weöres Sándor Színházba, mikor különváltam a Voler Mouche-tól. A kis lord című Jeles András darabban kaptam lehetőséget. Előtte én már ott a ruhatárban dolgoztam, jegyet szedtem. A színházban koncerteztünk, ott hallott a rendező. Valamennyi tapasztalatom volt, korábban amatőr szinten színházaztam. Előbb az Üstökös színpadon kóstoltam bele, majd a Cromwell, később a MUTE színjátszó körök tagja voltam. Akkoriban sokan nem tudták, mi mennyire gondoltuk ezt komolyan. Ahogy tudom, az akkori bandából egyedül vagyok az, aki ezen a vonalon indult tovább.

Mi érdekel még a színházon és az éneklésen kívül?

Ha azt mondják nekem, hogy nem folytathatom a színházat meg az éneklést, mert nem lehet belőle megélni, akkor fogalmam sincs, mit csinálnék. Szerencsés vagyok, valahogy mindig úgy alakult, hogy ebbe az irányba terelődtem. Az első évadom is a véletlenek sorozata volt: hallott a Jeles András énekelni, aztán lehetőséget kaptam a Kabaréban (rendező: Béres Attila - a szerk.). Az ügynök halálába úgy kerültem be, hogy a Valló Péter kitalálta, hogy szeretne egy titkárnőt a darabban, és minden stúdiós foglalt volt. A második évadban hozzácsaptak a Homo Ludenshez, így mikor táncos produkció van, hívnak. Velük két mozgásszínházi előadást is készítettünk, amikben szerepeltem. Visszatérő szereplője vagyok a Savaria Karnevál Rabszolgavásárainak is, idén újra benne leszek. A színházban a próza érdekel inkább. Ebben jobban ki tudok teljesedni. Felvételiztem két éve a Színművészeti Egyetemre, ott a második fordulóban kiestem. Szeretném újra megpróbálni, más társulatnál is kipróbálnám magam. Szóval mi érdekel? Szeretek kézműves dolgokat csinálni, érdekel a lakberendezés, a saját szobámat én terveztem meg. Szeretem nézegetni a régi fényképeket, persze ezeken kívül még sok minden.

Hogyan lehet készülni egy ilyen felvételire?

Nekem valamivel könnyebb, a Weöres Sándor Színház társulatából többen is segítenek. Fekete Linda ebben oroszlánrészt vállal. Diplomát mindenképpen szeretnék, anélkül, úgy gondolom, nehezen lehet boldogulni. Ha nem vesznek fel, akkor jövőre is megpróbálom. Castingokra eljárhatok, de nem szeretem. Egy munka során fontos számomra, hogy ne legyen monoton.

Milyen terveid vannak a nyárra vonatkozóan…?

Most nyáron a Holdfényligetben dolgozom animátorként. Mellette a színházban a Valló Péter rendezte: Szent György és a Sárkányt próbáltam eddig. Hamarosan pedig kezdődik a karneválszínházi előadás próbája, illetve kéthetente jazzterasszal jelentkezem a Casablanca kávézó teraszán. A Savaria Karneválon utcazenészként szerepelek a May Day projekt (Zsófi által összeállított zenészek -a szerk.) tagjaival, akikkel spontán zenéléseket követünk majd el.

…és a jövőre?

Nem tudom, mennyire lehetséges, de a színház mellé jó lenne egy állandó zenekar. Amit Péterfy Bori csinál, az nagyon szimpatikus. Szeretnék olyan értelemben megmaradni a jazznél, hogy az legyen az alapja. Május elején a Magház Kultúrkocsmában szerveztem egy estet. A May Day projektben is olyan személyeket gyűjtöttem össze, akiket ismerek. A Weöres Sándor Színházban ősztől a Szent György és a Sárkányban, tavasszal pedig a Horgas Ádám rendezte Dzsungel könyvében leszek látható. Műsoron marad a Kabaré és Szabó Tibor önálló estje, az Útközben.

Sokszor említetted a beszélgetés alatt, hogy, úgyis mindig minden úgy történik, ahogy annak lennie kell. Mennyire érdekel a spiritualitás?

Én hiszek abban, hogy az ami az ember körülveszi, az hatással van a lelkiállapotára, akár pozitív, akár negatív dolgokról beszélek. Úgy gondolom, minden negatív élmény egy pozitív tapasztalat. Zsúfolt időszakokban fontos, hogy odafigyeljek saját magamra, egészséges szinten kezeljem a dolgokat. A saját talpamra akarok állni. Komolyan kell vennem saját magam, az emberek szeretik kihasználni, ha az ember nem biztos magában. Én tudom, mit akarok.

Hol lehet téged megtalálni, utolérni, ha nem a színpadon vagy?

A Facebook-on van egy oldalam. www. facebook.com/korponay.zsofi.info


Fotó: Tóth Zsombor, Weöres Sándor Színház, Zergi Borbála (2db)


(Zsófit megkértük, Fiatal tehetségek címen futó portréanyagunkhoz ajánljon új arcot, akit a közeljövőben megkeresünk egy interjúra. Fehér Renátó, költőt ajánlotta.)