Császár Zsófia, a Haladás NB1/B osztályában szereplő kézilabda csapatának tagja, fiatal, jókedvű, középiskolás éveit élő lány. Vele beszélgettem.
Császár Zsófia, a Haladás NB1/B osztályában szereplő kézilabda csapatának tagja, fiatal, jókedvű, középiskolás éveit élő lány. Mindennapjainak nagy részét az iskola mellett a sport tölti ki, így edzés előtt beszélgettem vele, a Haladás munkacsarnokában.
Az életed a kézilabda - legalábbis az időd nagy részét edzések, mérkőzések, utazások töltik ki, természetesen a tanulás mellett. Emlékszel még az első évekre? Hogyan kerültél a kézilabda közelébe?
Én ugrálóköteleztem először, és a Vivi (Szecsődi Vivien, Zsófi csapattársa - a szerk) vetette fel, hogy indul egy kézilabda csoport, amit Debreczeni Gyuri bácsi csinál, menjünk el, próbáljuk ki, mert neki tetszik, és kísérjem el egy edzésre. Mondtam neki, miért ne, hiszen minden sportot szerettem igazából. Elmentünk, elkezdődtek az edzések, jártunk, megjött hozzá a kedvünk és lassan belefolytunk ebbe a világba.
Hány éves voltál, mikor az első edzésekre lementetek?
Első osztályos voltam, úgy nagyjából 7 éves, mikor elindultunk ezen az úton.
Az első években volt olyan edződ, aki miatt azt mondtad, hogy nekem ez igazán jó, szívesen járok az edzésekre, és meghatározó volt a személyisége a kézilabdás pályafutásodra?
Nagyon szerettem minden edzőmet, aki velünk dolgozott, így nem tudok kiemelni senkit. Először szivacskézilabdáztunk Andris bácsival, nagyon élveztük vele a munkát. Még igazából gyerekek voltunk, és a játék örömét láttuk a munka mellett az edzésekben. Utána jött Oláh Sanyi bácsi - az "Öcsi" - ő már azért keményebben fogott minket. Amióta Rolanddal dolgozunk (Bölöni Roland, edző - a szerk) nagyon keményen telnek a felkészülések és az edzések, ő már véresen komolyan vesz mindent. De ez igazából jó is nekünk. A munka idővel az eredményeken látszik igazán.
Az iskola, a tanulás mellett mennyire köti le az energiáidat a kézilabda? Jöhet-e egy olyan pont, vagy volt-e már ilyen, amikor azt mondod, hogy nem tudod összeegyeztetni a kettőt?
Őszintén mondom, nem nagyon. Néha persze vágyom több szabadidőre, de össze tudom azért egyeztetni az iskolai feladatokat, elfoglaltságokat a kézilabdával, edzésekkel, mérkőzésekkel. Az edzéseim este vannak, előtte meg szoktam tanulni, utána már nem fog az agyam. Persze van hogy fáradt az ember, de a napi rutin már megvan. Igazából nem is tervezem, hogy abbahagynám a kézilabdát, szeretném folytatni, ameddig csak tudom. A tanulás mellett természetesen.
Hol tanulsz és mik a terveid, ha befejezed a középiskolát?
Az Orlayba járok, kéttannyelvű osztályba, turisztika, vendéglátás amit tanulok, és ha jövőre leérettségiztem, szeretném ezt az irányt folytatni. Bécsben, vagy Veszprémben van olyan lehetőség, ahová szívesen mennék egyetemre tanulni. Az álmom, hogy szállodaigazgató legyek egyszer.
Volt olyan élményed az eddigi kézilabda pályafutásod során, ami igazán meghatározó volt?
Igen, volt, természetesen. Bár az évszámra nem emlékszem már. A Magyar Ifjúsági Kupában játszottunk, ahol a végjátékban, a döntőben megkaptuk a Győr csapatát. Előtte velük mindig vesztes mérkőzéseket játszottunk, igaz, csak néhány góllal kaptunk ki, de ez a döntő volt az első, ahol sikerült őket megverni. Így mi lettünk a Magyar Kupa győztesei. Nagyon örültünk.
Sok mindent megéltél már: sikert és vesztes meccseket egyaránt. Amikor felmész a pályára, egy sorsdöntő mérkőzésre akár, milyen érzelmek vannak benned?
Van bennem drukk is, persze, ez egyértelmű, de ahogy már fenn vagyok a pályán és a játékra koncentrálok, ez kevésbé befolyásol. Amikor pedig jön egy nagyobb siker, együtt örülünk a többiekkel, a csapattársaimmal.
Elsősorban nyilván a kézilabda tölti ki az életed, de a szabadidődbe azért más is belefér.
Igen, szeretek a barátaimmal lenni, de nem jellemző, hogy körmöt festünk, plázába járunk, inkább elmegyünk együtt moziba, beszélgetünk, szeretek velük lenni. Fontosak a barátaim.
Úgy tudom, kedveled a férfias "játékokat". Hogy állsz a motorozással?
Édesapámnak van egy motorja, azzal szoktam motorozni, amikor felülhetek mögé. Igen, szeretem a sebességet, bár sok időm nincsen erre, de azért szívesen megyek el vele, ha tehetem.
Van egy kutyusod, úgy látom a képeidről, nagy barátságban vagy vele.
Igen, amúgy is nagy állatbarát vagyok, és ez a kutyus nagyon a szívemhez nőtt az évek során. Szívesen játszom vele, sétálok, viszem magammal, barátságos, jó a kapcsolatunk, ha így mondhatom.
Szerencsére Szombathelyen elég sok kisgyerek kezd mostanában kézilabdázni, köszönhetően a sok szép eredménynek és a jó híreknek. Mit mondanál, ha eléd állna egy kis óvodás, miért érdemes ezt a sportágat választania?
Azt mondanám neki, hogy azért válassza a kézilabdát, mert rengeteg dolgot tud tanulni, a mindennapi mozgás mellett megtanul küzdeni, illetve egy csapatban dolgozni, azaz együttműködni másokkal és a csapattársaiban egyben a legjobb barátokat találja meg. Egy rossz napon is edzés közben képes elfeledni az ember minden gondját, mert csak a sportra koncentrál.
Ha most jönne egy jó tündér, és kívánhatnál tőle hármat, mi volna az?
Először is egészséget,ami a legfontosabb. Aztán kitartó barátokat és családot. És természetesen sikert minden téren.
Fotók: Kánya Dóra