Vajon meddig kellenek színészek.
A moziból kijövet még azon gondolkodunk, hogy vajon meddig kellenek színészek.
Az Avengers 2: Ultron kora tökéletesen beleillik a hollywoodi stratégiába, mely a mozizás intézményét újból napirenden tartja. A hiperlátványos alkotások direkt erre a formátumra kitalálva (lásd: óriásvászon) csalogatják be a nézőket, akiknek egy kalózverzióval otthon tévén vagy monitoron élvezhetetlen lenne a film. Az Avengers 2 nem kivétel, a látvánnyal, CGI-jal és akcióval telepakolt szuperhősösdi tökéletes popkorn film nagyvászonra, lehetőleg baráti társasággal nézve. Ettől függetlenül (?) egy felejthető film, ami semmi különöset nem nyújt.
A sztori egyszerű, mint a százasszög, egyetlen célja a jelenetek közti közepes kohézió létrehozása.
Az első részben az űrlény-invázió miatt csapattá kovácsolódott szuperhős csapat, a Bosszúállok (csak hogy a nagyokat említsük: Vasember, Hulk, Thor és Amerika kapitány, és még jó pár közepes név) évek óta rendet tart a Földön. Azonban Tony Stark, a Vasember úgy gondolja, hogy ez nem kihívás.
Megpróbál létrehozni egy mesterséges intelligenciát, Ultront, aki majd segít a Bosszúállóknak, illetve védelmezi a bolygót. Természetesen a gép elszabadul, és Skynet módjára megpróbálja elpusztítani az embereket.
Szóval a világot meg kell menteni, és persze meg is mentik annak rendje és módja szerint. A rengeteg akciójelenet és látvány mellett nagyjából ennyi idő jut a történetnek, illetve valami minimális helyet hagytak egy romantikus szálnak és némi karakterfejlődésnek. Valljuk be őszintén, ez utóbbi nem is sok embert érdekel, nem ezért nézzük ezeket a filmeket.
A történet egyszerűsége nem lenne olyan nagy baj, de látványban és megoldásban se nyújt semmi pluszt a film, ami miatt emlékeznénk rá két hónap múlva.
A világ megmentése ma már nem egy nagy feladat, vagy legalábbis ebben a köntösben nem. Mindenkinek a könyökén jön ki az, hogy Vasember röpköd a város felett miközben hatezer gonosz drónnal harcol, vagy hogy a Hulk mindent szétver. Megkockáztatom azonban, hogy a filmkészítők értenek a filmkészítéshez, így ezzel ők is tisztában vannak. A Bosszúállók valószínűleg nem is akar ennél több lenni: egy nyári blockbuster, ami majd hoz néhány milliárd dollárt a konyhára, csak hogy aztán megint sírhassanak a nagy stúdiók a torrentezők miatt.
A Marvel univerzum mostanában amúgy is egymás után után filmesíti meg képregényhősei: igazi pénznyomda. A moziban pont láthattuk a Hangyaember előzetesét, akinek az a szuperereje, hogy hangyaméretűvé tud válni. Kisebb nevetés futott át a társaságon, hogy lassan már minden problémára van egy szuperhős.
A tavaly bemutatott - szintén Marvel - Galaxis őrőziben megjelenő kék Végtelen gyémántkő rokona itt is feltűnik, egy sárga színű. Számunka egyértelmű, hogy a két univerzumot valamikor keresztezni fogják egy nagy gigafilmmé.
A moziból kijövet még azon gondolkodunk, hogy vajon meddig kellenek színészek. Az Avengers 2-ben minden jelentben van animáció, megkockáztatom a film akciójelenetinek 90 százaléka csak számítógéppel készült.
Az viszont reményteljes, hogy az szemünknek egy idő után azonban hiányzik a valódiság. Minden, amit látunk, illúzió, egy percig semmi érezzük szereplőink hús-vér voltát, nem félünk, hogy bármi bajuk lesz. Természetesen tudjuk, hogy Vasember sose hal meg, de még csak el se hisszük a veszélyt. Az akciójelenetek unalmassága így nem csak hosszúságukból fakad.
Az Avengers2 egy rettentően átlagos és talán ezért is lesz olyan nagy siker. Sírhatunk-ríhatunk, kritizálhatunk, de az emberek szeretik a bevált arcokat és kiszámítható történetet. Az amúgy roppant látványos filmet a tipikus amerikai kasszasikerek mintapéldányaként lehetne tanítani a filmszakon.
Értékelés: 7/10