Ez az a film, amin minél többet gondolkodik az ember, annál kevesebb értelme lesz.
Az elmúlt években Hollywood mintha észbe kapott volna, és havonta legalább egy olyan filmmel rukkol elő, amelyeket moziban megnézve azt mondja az ember, hogy megérte megvenni a jegyet.
Nos, a Mátrix-trilógiával kultikussá vált Wachowski fivérek legújabb filmje, a Jupiter felemelkedése nem ilyen.
Szögezzük le az elején, hogy nekem semmi bajom nincs azokkal a filmekkel, melyek pusztán a látványra építenek, és emellé csomagolnak egy vázszerű, egyszerűcske, de azért elfogadható sztorit.
Erre jó példa a Hobbit-trilógia, melynek történetei rendkívül gyengécskék, de legalább a karakterek ki vannak találva, és hát igencsak látványos két óráig Középföldén sétálgatni. A film nem feltétlenül „jó”, de szórakoztató, leköti az embert, és nem akar többnek tűnni, mint ami.
Ezek a filmek egy estére kikapcsolják az embert, és néha erre is szükség van.
A Jupiter felemelkedése viszont olyan mélyen hibás, hogy még a vérprofi látványvilág miatt se bocsátunk meg neki. Ez az a film, amin minél többet gondolkodik az ember, annál kevesebb értelme lesz, annál több logikai hibát fedezünk fel, és egyre gyengébbnek tűnnek a karakterek. Mondhatni az egész alkotás egy nagy hiba, egyetlen pozitívuma tényleg a vizualitásba fektetett munka (CGI), de az is elég sótlan.
A legkifejezőbb az egész jellemzésére az „értelmetlen” melléknév, és nemhogy nem kapcsolódunk ki a két óra alatt, de jó eséllyel még idegesek is leszünk tőle.
A történet napjainkban játszódik, ahol Jupiter Jones (Mila Kunis) chicagói lánnyal találkozunk, aki utálja mindennapjait, és az amúgy orosz bevándorló családjával se találja meg a közös hangot. Hamar kiderül róla azonban, hogy egy űrbéli uralkodócsalád legifjabb örököse, mert a génjei egyeznek annak egyik korábbi tagjával (ne kérdezzék ez miért van így, nem derül ki).
Mivel jog szerint ő örökli a Földet,és sok más bolygót (amiket azért telepítettek be régen a vállalatok, hogy az itt élő emberekből egyszer majd fiatalítószert gyártsanak), az egyik örökös csemete megakarja öletni (Eddie Redmayne), hogy a vagyon az ő ölébe hulljon. Ekkor Caine Wise (Channing Tatum), egy zsoldos (akit egy másik csemete bérelt fel) az utolsó pillanatban megmenti. Ezután jön az űrön át való hajsza, amelyben sokszor azt se tudjuk követni ki kit árul el, vagy mit akar, de közben csendesen rájövünk, hogy igazából nem is érdekel bennüket.
Aki azt hiszi, hogy a történet végén választ kap az időközben alaposan felszaporodott kérdésekre, az bizony újfent csalódik. És mikor elsötétül a vászon, csak "ülünk, mint a moziban", és a fejünket vakarjuk, hogy akkor ez most mi is volt.
A történetben annyi motivációs hiba, lezáratlan szál, megmagyarázatlan esemény és – mondjuk ki - szimplán hülyeség szerepel, hogy ezeket fölösleges felsorolni. Akit érdekel, nézze meg , tegyen fel magának egy kérdést, ami a „miért?”-tel kezdődik, és rájön miről beszélek.
A karakterek egysíkúak, kábé mintha Kunis azért lenne benne, mert formásak a combjai, Tatum meg mert izmos.
És tényleg ennyit tesznek hozzá az egészhez.
Redmayne meg gonoszan néz a kamerába és vicsorogja, hogy „csak a profit számít”, szóval a film üzenete gondolom valami olyasmi, hogy kapitalizmus = rossz.
A mellékszereplőkről még ennyit se lehet mondani, maximum annyit, hogy a volt űrzsarut alakító Sean Bean ebben a filmben kivételesen nem hal meg. A két főhős között kibontakozó románc pedig még a Star Wars: klónok támadásában látott Anakin – Padme románcnál is rosszabb, szóval elég kínosan érzi magát a néző.
Mit mondjak még? Rettenetes.
Miután kijöttünk a teremből, a nézőtársammal összeszedtünk vagy 30, ha nem több kérdést, amikre nem kapunk választ, és legalább 30 olyan mozzanatot, ami nettó hülyeség. Ebbe még nem számoltam bele azt, hogy az egész film nem engedelmeskedett a fizika törvényeinek (és itt nem a hipertérre gondolunk, hanem például a lendület megmaradás törvényére).
„Isaac Newton ebben a filmben se szerepelt” – állapítottuk meg.
A plakátra persze ráírták, hogy a Mátrix alkotóinak munkája.
Na ez meg egy másik szomorú történet.
Értékelés: 4/10
J. M.