Alon-portré: Inczédi Gergő, gombfociedző

Annak ellenére, hogy betegsége tolószékbe kényszerítette, Gergő életvidám és állandóan lázban égő fiatalember. Immár három és fél éve egy komoly sikereket elérő soproni gombfocicsapat edzője. A kezdetekről, a szektorlabdázással elért eredményeiről és jövőbeni céljairól is mesélt, amikor meglátogattuk az egyik edzésükön.

Amikor hobbit választottál magadnak, miért pont a gombfoci mellett döntöttél?

A gombfoci számomra nem egy hobbi. A hobbi az, amit az ember szabadidejében csinál egyszer-kétszer, a gombfoci számunkra, "lököttek" számára egy életérzés, valódi sportteljesítmény, ami folyamatosan az életünk része. Hetente háromszor edzünk, versenyekre járunk, és nagyon élvezzük, amit csinálunk. Visszatérve az eredeti kérdésre: azért választottam, mert nagyon szeretem a futballt. Mivel a betegségem miatt valódi focit nem játszhatok, így a gombfoci teszi lehetővé, hogy én is átélhessem a gólszerzés örömét.

Gergő büszkén mutatja a csapat közösen nyert serlegét

Van csapatotok, edzőtermetek és eredményeitek is. Hogyan indultatok el a kezdetekkor?

Mindent közösen sikerült elérnünk. Azért vágtunk bele három és fél évvel ezelőtt és kerestük fel a Soproni Műegyetemi és Atlétikai Club (SMAFC) tanárelnökét, hogy szakosztályt létesíthessünk, így részt vehessünk az NB3 csapatbajnokságon. A Magyar Asztali-labdarúgó Szövetség (MALSZ) elfogadta a nevezési szándékunkat, így hivatalosan is része lettünk egy országos versenyrendszernek 2011 májusában. Onnantól fogva, amikor időnk engedte, összejártunk edzeni.

Ki volt az, aki ténylegesen megtette a kezdő lépést?

Öntömjénezés lenne azt mondani, hogy én voltam az értelmi szerző. Csupán én voltam a leginkább nyughatatlan, bennem volt a legtöbb nyüzsgés, éppen ezért felkerestem a szövetséget, iskolákat, jártam sportágválasztó napokon is. Sokan ezeken a rendezvényeken ismerkedtek meg ezzel a sporttal, kedvet kaptak, és eljöttek az edzésekre. A felnőttekkel pedig a foci szeretet révén ismerkedtem meg. De minden eredményünk és érdemünk közös.

Ha már az eredmények szóba kerültek: Milyen versenyeken vettetek részt eddig?

Nagyon örülök, hogy nem csak helyi, de számos országos rendezvényre is eljutottunk alakulásunk óta. Voltunk többek között Szigetszentmiklóson, Szegeden, rengeteget Budapesten, ellátogattunk Kaposvárra, és idén már második alkalommal rendeztünk országos gombfocibajnokságot itt Sopronban. Hogy a fiataloknak is legyen motivációja, házi bajnokságokat is szoktunk szervezni, ahol a kevésbé tapasztalt játékosok is sikereket érhetnek el. Az pedig külön büszkeség, hogy elkezdtük kinőni magunkat, mert a legutóbbi, 14. házibajnokságunkra több autóval érkeztek Szombathelyről, Győrből, sőt, még Szigetszentmiklósról is.

Mesélj, hogy zajlik nálatok egy edzés?

Edzésen elég kevesen vagyunk, főként felnőttek, mert a gyerekeket nem tudom úgy lefárasztani, mint egy kosáredzés, és nem tudom olyan érdekessé tenni, mint egy karate edzést, éppen ezért a szülők nem is bízzák rám túl gyakran a csemetéiket. Tehát egyfajta partizánakciókat szoktam tartani; ha látom, hogy egy gyereknek semmi dolga, unatkozik, és még szereti is a focit, azt megpróbálom elcsábítani egy edzésre. Általában ők itt szoktak ragadni. Direkt miattuk alakítottam úgy az edzések időpontját (péntek délután és vasárnap délelőtt), hogy el tudjanak jönni iskola után, vagy a vasárnapi ebéd előtt.

És a felnőttek?

Ők vannak többségben. Az edzéseken mindig nagyon jó a hangulat, mindenki motivált, de a legfontosabb, hogy a barátság és a tisztelet egymás iránt meglegyen. Élvezzük a gombfocizást, amit leginkább játékként fogunk fel. A győzteseket megdicsérjük, a veszteseket megvigasztaljuk, de attól, hogy kikapunk valaki ellen, attól még ugyanúgy megesszük este a vacsoránkat, és nem dől össze a világ.

Milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, aki csatlakozni szeretne hozzátok?

Természetesen minden érdeklődőt szeretettel várunk a Krasznai Ferenc sportcsarnokban az edzéseken, de attól, hogy valaki kipróbálja, még nem biztos, hogy szeretni is fogja. Azért tanácsos, hogy az illető szeresse a focit, szeresse a győzelmet, a szép játékot, no meg tisztelje a többieket.

Milyen edzőnek tartod magad?

Igyekszem türelmesnek lenni, és mindent elmagyarázni az újaknak, mert tudom, hogy nem könnyű a nulláról kezdeni. Egyébként örök elégedetlen, örök izgulós és állandóan pezsgő edzőnek tartom magamat. Hogy szakmailag milyen tréner vagyok, arról pedig inkább a tanítványaimat kellene megkérdezni.

Mekkora költségekkel jár a gombfocizás?

Jelenleg 13 szett használható csapatom és felszerelésem van, ezért ha megjelenne most öt srác, akiknek semmijük nincs, azoknak tudnék biztosítani az edzésen felszerelést. De előbb-utóbb mindenkinek kell egy saját csapat, főleg annak, aki bajnokságokon akar részt venni. Ezeket ott a mérkőzések helyszínén cserélés, vagy gombfocikészítő szakértők által lehet beszerezni. Átlagosan így egy szett 12 ezer forintba kerül. Van havi tagdíjunk is, ez ezer forint, de azt hiszem, ezzel nem vagyunk túlzottan zsebmetszők. Illetve amikor bajnokságokra utazunk, akkor összedobjuk az utazás és a nevezés költségeit.

Mi a legpozitívabb élményed, ami a gombfocizás során ért?

Egyrészt maga a csapat, akik nagyon összetartók, és nagyon vidámak, ezért szükségem is van rájuk, és örülök, hogy mindig felvidítanak. És gyakorlatilag az összes bajnokság, amin helyezést értünk el, a kupa, amit nyertünk, és minden eredményünk a legszebb élményeim közé tartoznak.

Mi a legfőbb célod, amit ezzel a tevékenységgel el szeretnél érni?

Erre a kérdésre olyan hosszan tudnék válaszolni, hogy egy könyv is kijönne belőle. Nagyon szeretem ezt a játékot, élvezem minden percét, ezért amíg van erőm és motivációm hozzá, addig csinálni szeretném. Célom még, hogy országos szinten is ismertek és elismertek legyünk, illetve örülnék, ha minél több gyerkőc megismerné ezt a játékot, és a számítógép monitorjától elszakadva eljönne egy-egy edzésre.