Karneválblog 2006: Csütörtök - péntek

Csütörtök

11:00

A karneváli hangulat már délelőtt megcsapott: az okmányirodában frissen fodrászolt hivatalnokasszonyok ruhájuk szélét felcsippentve kerülgették az információs pult előtt kígyózó sort. A reneszánsz meg a római dáma láttán elővettem – volt időm – a műsorfüzetet, karikáztam a látnivalókat. Legelsőképp a mait: keretjáték. Lányom, miután tudatosult benne, hogy ez a megnyitó, megkérdezte, az Ipkó fog beszélni? Nem. Szigorúan politikamentes. (K. Gy.)

18:45

Az épülő borok utcáján verekszem át magam hatalmas táskákkal a hónom alatt. A legtöbb bódé már áll, mi több, néhány kinyitott. A sarkon egy asztal és néhány pohár felett néhány bortermelőnek kinéző bortermelő összehajol, hogy kiértékeljék a mezőgazdasági minisztérium tevékenységét. Nem részletezem. Hazafelé menet a Múzeum Parknál a permetező helikopter majdnem leviszi a fejem. Szúnyogirtásra nyilván ez a legjobb alkalom. (J.A.)

20:00

Elkezd esni az eső. Apropó: a meteorológia péntekre változékony időt, szombatra és vasárnapra esőt jósol a városunkba 20 fok körüli hőmérséklettel. Aztán fene tudja, ezekkel az időjósokkal vigyázni kell, szerencsére szeretett miniszterelnökünk jól elverte a bestéken a port. (J.A.)

21:55

„Akkorát villámlott, mint a büdös rosseb” – írja az AOL-chaten Morn kollega. Még esik, mellesleg váratlan rohamra indulnak ellenem a fáradtságvírusok, így tetté érik a gondolat: itthon maradni. Igaz, ezzel jócskán okozok lelkiismeret-furdalást magamnak, mivel elvileg nekem kellene fotóznom a keretjátékot. De szerintem mindenki el tud képzelni egy Nut istennőt, amint lenyeli a Napot. (J.A.)

21:10

Az elemek harca jegyében: Tűzperformance. A tűz győzött. A Shannon.hu (erős, bodrános kezdés, enyhén unalmas folytatás) alatt megindult a szokásos népvándorlás a Borok utcája és az Öreg Város Vására között, bár áldomásra ma még nem akadt alkalom. A ráérősen battyogó tömegben elsiet előttünk néhány karneváli főember, szervező, létrás fickók, meg még valaki fúrógéppel.

A lányom hazafelé megjegyezte, elég lagymatag a szombathelyi közönség. (Jó, mondjuk esernyővel az egyik kézben egy kicsit bonyolult tapsolni.) Tapsbrigádot szervez egy kolléga a felvonulásra. És hol kell gyülekezni? Sehol. Beállunk a szokásos helyünkre és tapsolunk. És ketten tapsbrigálunk? A mai nap legnagyobb szenzációja: elment mellettünk az Artistica Anam Cara. Többször is. (K. Gy.)

Péntek

09.18

Azt már megszoktuk, hogy Nut istennő este lenyeli a Napot, de reggelre igazán kiköphetné. Javaslom egy Karnevál Napfénybiztonsági Bizottság felállítását, amely átvilágítaná a játék mind a háromezer-háromszázharminchárom résztvevőjének, a szervezőknek, a létrás és fúrós embereknek valamint Savaria teljes lakosságnak múltját: nem volt e köztük valaki előző életében esőcsináló. Különös tekintettel az Artistica Anam Cara csapatára. (K.GY.)

9:45

Szakadó esőben érkezem a vásártérre. A lefóliázott sátrak alatt az árusok kisebb csoportokba tömörülnek. Többségük egyelőre nem pakol ki, arról beszélgetnek, hogy akkor most mitévők legyenek. A téren csak néhány esernyős turista lézeng, a vendéglátóipari-egységek teljesen üresek, még a fedettek is. A szökőkútnál sincs senki. A városháza előtti színpadon életnek nincs nyoma, az elektronika becsomagolva. (Sue)

Péntek 10.00

Vegyes érzelmekkel indulok a belváros irányába, miután továbbra is masszívan esik az eső. A téren egykedvűen pakolják ki portékájukat az árusok, a nagyszínpadon magányos bemondó, magányosan sorolja a programokat. Komolyan aggódom, ugye nem fog esni itten egész hét végén?

A szépségversenyre igyekszem, melynek a tógás , második fordulóját a 20-i vihar miatt most tartják a Városházán. Így felöltözve és kisminkelve azért jóval kevesebb különbség mutatkozott a lányok között, hiába, a tóga ápol és eltakar.

A műsor aktív szereplői lettek a zsűritagok is: Ipkovich György polgármester elmondása szerint alulról kezdi felmérni a helyzetet egy nőnél, de eljut a mosolyig is, míg Dobó Kata elsősorban a kisugárzásra volt kíváncsi.

Mészáros Tibor, a világ legerősebb embere a kérdésre, mely szerint mit néz meg egy hölgyön, csak annyit válaszolt: Fej, tor, potroh…

Végül a szombathelyi születésű Major Nikola nyerte az idén először megrendezett Savaria Szépe szépségversenyt. A második helyezettnek Nagy Rékát, harmadiknak pedig Gerencsér Dórát választotta a zsűri, nem érdemtelenül. Ebben a mezőnyben valóban a legszebbek voltak.

Délre eláll az eső és, bár a nap nem bújik elő, azért megnyugtatóan elkezdődött a pezsgés. Egyre többen merészkednek elő, kezd megtelni emberekkel a belváros. Még a végén lesz valami ebből a Karneválból… (morn)

13.30

A fodrásztól a Fő tér felé veszem az irányt, a vásármustrálók egyelőre nem tapossák egymást, de már többen tesztelik a babgulyást, csülökpörköltet, én tovább a városháza elé. Annál is inkább, mert dobszó hallik. A lelátók tele, a földön is állnak, tapsbriga működése tapasztalható. Természetesen Artistica Anam Cara. Nem azért szeretem őket, mert mindig, minden buzogány meg labda célba talál, potyognak rendesen, sőt néha ledől az emberből rakott ferde torony, de olyan vidámak, annyira kedvesek, és annyira élvezik, amit csinálnak…

Vettem esőköpenyt. Már tegnap tudatosult bennem, hogy: „nyomoréknak születtem, csak két kezem van” (by anyám, Versitz Anci). Mert, ha egyik kezembe bor van, a másikba lepény, pláne cigaretta, akkor hogy tartom az esernyőt? Cserszegivel fűszerezem a kora délutánt. Fényképezőt meg otthon hagytam. (K.GY)

18: 15

Távol a verőfénytől. Tán mégis ez a legideálisabb a karneválozáshoz. A Claudia cukrászdánál meszelt arcú élőszobrok cserélgetik egymást az ugráló kötelesekkel. Mellettem a „Mennyiben pantomim mindez?” kérdést boncolgatják kevés eredménnyel.

Továbbindulva a főtéri utcakép láttán bárki mondhatná: milyen családcentrikus nép is ez a magyar! Fiatal anyukák ás apukák tolják a babakocsit, de még köröttük is futkos egy-egy gyerők. Nagypapa arrébb hörpöli a bort, s veti össze a magáét az őt nagypapává tevő férfiúéval. Különben – az időjárást leszámítva – kissé túlhajtott mediterrán hangulat lepi el a környéket, ahogy élni látszik a város. Tetszik. A Belsikátorban a Waldorf Iskola Zsonglőrcsapatának műsora végeztével már a Csáth Géza külsőleg ápolt és decens, de belül perzselőn lobogó portréját látnám viszont. (Irédy)

19.00

Hollósi Frigyes egész nap a belvárosban sétálgatott, hol itt hol ott tűnt fel, kutyával, vagy egy ismerőssel, öt perccel öt előtt viszont egyedül, vadul telefonál, hogy öt perc múlva be kell menni, mért nincs még itt, akiknek itt kellene lenni. Szerintem nem vitatkoztak vele, hogy mért lennének ott, amikor van még öt perc, mert letette a telefont.

A színházat tényleg kár lett volna kihagynom. Bár azzal vitatkoznék, hogy A kalmár kosara a női egyenjogúság problematikáját boncolgatná. Nekem inkább az jött le, hogy két linkóci nem tud megegyezni, kié legyen a hatalom, ezzel szemben ki viselje a terheket, és hogyan burjánzik tovább ez a hülyeség két pártra szakítva a békés együttélés korábbi híveit. Honnan ismerős nekem ez a sztori?

A csúcspont: Egri-Hollósi. Második legnagyobb pillanat: Bezerédi-Greifenstein-Hollósi. A többi egyöntetűen remek. Csak azt nem értem, hol van ebben pap. Na mindegy, annyira nem hiányzik. Kinek a pap, kinek a papné. (K.GY.)

19: 05

Csáth amúgy az Irokéz Galériában látható a Vas megyei képzőművészek tehetségkutató versenyének kiállítás-megnyitóval összekötött díjátadóján. Itt lelem őkelmét előmozduló kezestül, plakátmagányban önálló oszlopoldalon.
Dr. Ipkovich György polgármester nyitja meg a vernisszázst. Dióhéjban: üdvözli a megmérettetés nyélbe ütésében részt vevőket, illetve a nagy remények előtt álló alkotókat. A díjazottak az ajándékutalványokon és a gratulációkon túl meghívást nyertek a főváros „tűzközeli” köreibe is. És így van ez jól. Ugyancsak akadnak mozgóképek. Borospohárral a kézben a nyáron önkezétől elhunyt Bada Tibor „Apa kocsit hajt” klasszikusára képzelt munkán akad meg a szemem. Csak a zenéje túl halk. (Irédy)

19: 20

Mondtam, hogy vigyázni kell ezekkel a meteorológusokkal. Nemcsak elállt az eső, de még a nap is kisütött. A Fő téren javába megy a biznisz, a feleségek és egyéb nőnemű hozzátartozók már javában pumpolják a férfiakat. A felhozatal a szokásos, ötletnek viszont kiváló régió termékeit nyomató szekció. A burkolaton egyetlen csikk nincs, egy takarítási rohambrigád járja a terepet és lecsap az ilyesmire. Ez valószínűleg nemcsak nekem fog feltűnni, de az összes turistának is, jelentősen hozzájárulva a város megtépázott reputációjának helyreállításához. Merész témaváltás: egy szelet kemencés lángos 500 forint. Jobb üzletnek tűnik, mint az online újságírás.

A városháza előtti színpadon a marokkói Chalaban kezd, félórás késéssel. Három fickó arabul énekel, megvan a sármja manapság ennek, még akkor is, ha nem értjük a szöveget, meg a lendületük sem szakítja le a téren körkörösen kialakított lelátókat. Ekkor még nem tudom, hogy az est egy jelentős része az iszlám jegyében zajlik. (J.A.)

19: 40

Kéne egy sör – talál meg a gondolat. Ám épp a Borok utcája elején. Sebaj, át rajta és majd ott. A Gáyer park Kalandvár központja ezzel nem tud szolgálni. Helyette a Boglya együttes hozza a táncház stílt, erre vonatoznak sokan. Élénk a hangulat. Aztán kalapcserélgetős műveletek következnek kicsik és nagyok előadásában. Arrébb a katonaság képviselteti magát pultra kitett sokkilós fegyverekkel. Egy még javában általános iskolás srác végigpróbálja az összes lehetőt, és nagyon tetszik neki. Az asztal másik végén egy páros férfitagja sebesen szereli szét és össze a karabélyt. Kérdem is, hogy a régi idők emlékére-é. De nem, ő sem volt katona. Éljenek soká a lelkiismereti okra hivatkozók! – egyezünk ki. (Irédy)

20.00

Ha eddig nem, most lehet róla fogalmunk, mit is jelent a rendezvénytér elnevezés. A Fő téren a korábbi lábtaposós zsúfoltság helyett kellemes séta, ahol a tömegben még a sátrak is elférnek. A tavalyihoz képest szerintem jobban megválogatták, kiket engednek kipakolni. Piri néni hatlaposa isteni. Volt, aki megkérdezte, mi az a hatlapos? Ennyire kiment volna a köztudatból, a korábban minden háziasszony által ismert, olcsó és kiadós süti?

A marokkói zenekar előtt nincs nagy tömeg, a Borok utcájára viszont ki lehetne akasztani a megtelt táblát. De nem akasztják szerencsére, így a borászok és a pálinkászok (kettő van belőlük) mérik és mérik és mérik a nedűt. Szatmári szilvát és egy származási hely megjelölése nélküli cseresznyét kóstolunk. Utóbbit életemben most ittam először. De nem utoljára. Leánkák előttem egy „lájtosabb, málnát” kérnek. Köhögnek. Ez is ötvenfokos. Pálinka, nem pedig a Bambi piros változata. Nem igazán bírnak (mernek) elmozdulni a pult mellől. Az utca végén színpad, rajta Hétrét, előtte vidáman toppogató tömeg. (K.GY.)

20:05

Pár perc múlva ugyanis már Keleti udvar helyszínét méregetjük. Négy nagy falnélküli sátor, virágok, pálmafák, kellemes hangulat és várakozás, mivel a Myzrab zenekar a beállással variál. Egy sok színpados, forgó közönségű karneválon nem túl szerencsés tevékenység. Néhány számot azért kivárunk: a csapat elektronikus dance-alapokra pakolnak rá autentikus keleti zenét. Néhány perccel 9 előtt nekilódulunk, hogy megnézzük az Atlantis Színházat a Romkertben, de minduntalan elakadunk, hol ismerősökbe, hol egy sültárusba, hol a felújított Fő téri nyilvános vécébe botlunk. Az Atlantisnak és a magas kultúrának így lőttek.

A Borok utcájában vigasztalódunk, ami a pénteki karnevál leglátogatottabb helyszínének bizonyul: láthatóan mások is legyőzték a kultúrszomjukat. Egy bódéban bajuszáról felismerjük Kovács urat, a villányi borászt, aki tavaly elvitte a „karnevál bora” címet. Idén nem, ami azt jelenti, mérsékelt áron – 150 forint/deci - lehet nála töltekezni. Miközben a műanyagpoharat szorongatjuk, elindul a tűzijáték: ekkor jövünk rá, hogy a színházra koncentrálva elfeledkeztünk a tüzes játékról. Két szék között a padlóra. A fenébe. (J.A.)

21:45

Nincs mit tenni, új vigasz után kell nézni. Visszamegyünk a keleti udvarba hastáncosokat bámulni.

A társaságunkban levő hölgyek valamiért kevésbé lelkesednek az ötletért. Ki érti a nőket? (J.A.)

23:15

Már erősen feldobott állapotban érek a Mediterrán udvarba, ahol a Felületi feszültség társaság már nyomja a Neuroticot. A színhelyen tanyázik Sági József, korábbi országgyűlési képviselő is, aki bevallja: ő is ezeken a budapesti underground zenéken nőtt fel. A Neurotic után kapunk még Európa Kiadót, Bizottságot és hasonlókat. A közönség időközben oszlásnak indul, nem igazán tud mit kezdeni ezzel a dologgal. „Ez a kultúra húsz évvel ezelőtt is roppant kevesek ügye volt, mitől lenne most népszerű?” – magyarázom az időközben megjelent egykori szombathelyi underground-arcnak, aki megértően bólogat, hogy persze, persze, majd elmegy és szerez valahonnan vörösbort. Ennek hatására éjfél után néhány perccel lelkesen kiabálom, hogy „URH, URH!”, így próbálva kierőszakolni egy ráadásszámot, de csak riadalmat sikerül előidéznem a térre néző ablakokban könyöklő tisztes polgárok között. (J.A)