Tudta Ön, hogy szombathelyi Force Kft.-t immár Európa-szerte ismerik? Ez annyiban érthető, hogy az évi félmilliárdos forgalmat bonyolító cég gépkocsijai rendületlenül járják a kontinens útjait, de legalább ennyire fontos az a szakmai tudás és tapasztalat, melyet a cégvezetés jelenít meg. A szakmáról, a cégről és sok minden másról Kocsis József igazgatóval beszélgettünk. Ha valakinek ismerős a név, az nem a véletlen műve.
ALON: Hogyan lesz ma valakiből egy szállítmányozási cég tulajdonos igazgatója?
Kocsis József: Négy évtizede dolgozom a közúti szállítmányozás területén. Ez volt az első, és valószínűleg ez lesz az utolsó szakmám is. Amikor a rendszerváltáskor megszűnt a munkám – ez a Vasi Volán igazgatói székét jelentette -, akkor számomra természetes volt, hogy azt folytatom, amihez igazából értek. 1990-ben és 1991-ben alakult meg két családi cég, ezek közül második a Force Kft., ami az idők folyamán egy komoly vállalkozássá fejlődött.
Ha visszatekint a négy évtizedre, melyek voltak azok az idők, melyekre legszívesebben emlékszik?
Nagyon szerettem gépkocsivezető lenni, jönni-menni az egész országban, élvezni a mozgás szabadságát.
És a legnagyobb nehézségek?
Talán az 1980-1985 közötti időszak. Általános nehézségek voltak a közúti közlekedésben, átszervezésekkel, a magánszektor megjelenésével és hasonlók. Nem volt egyszerű a kilencvenes évek elején sem, amikor egy állami cég után egy magánvállalkozást kellett elindítanom. Még akkor sem, ha az ember széles körű kapcsolatokkal rendelkezett. Azóta sem könnyű az élet, a 2004-es EU-csatlakozás előtt a korlátokkal és a túlzott szabályokkal kellett megküzdeni, utána pedig a konkurenciával beleértve a külföldi multinacionális cégeket.
Ezek szerint a cég története két részre szakaszolható?
Gyakorlatilag igen. 2004-ig kis autókkal, 7,5 tonnás, dobozos teherautókkal dolgoztunk, melyekkel főként ruházati termékeket szállítottunk. 2004 után aztán megnyílt a pálya, fejleszteni tudtunk, sorozatba vettük a nagy kamionokat. Az EU-csatlakozással új élet kezdődött cégünk számára, szinte minden tekintetben.
Az interjú előtti magánbeszélgetésben megemlítette, hogy Európában jobban ismerik a céget, mint Szombathelyen. Megtudhatnánk néhány jellemző számot?
Évről-évre 30-40 százalékkal nő az árbevételünk, mely jelenleg közel 500 millió forint. 13 teherautónk van, mindenféle nagyságban, emellett 20 alkalmazottat foglalkoztatunk.
Van olyan terület, amelyre a Force Kft. kiemelten koncentrál?
A közúti szállítás olyan tevékenység, ahol a szereplők mindegyike igyekszik több lábon állni, így mi is. Annyiban szerencsénk is van, hogy a korábban ruhaszállításra használt teherautók sok minden másra is használhatók, biztonságosak, védenek az időjárástól, így például kiválóan alkalmasak bútorszállításra vagy akár költöztetésre is. A nagyautók számára pedig folyamatosan keressük és meg is találjuk a partnereket. Elsősorban a szolgáltatás színvonalára koncentrálunk, mert nem biztos, hogy mindig az árak döntőek. Olyanra gondolok, hogy gépkocsivezetőink zömének érettségije van, nyelveket beszélnek.
Emellett nyilván azért más is kell egy sikeres céghez.
Ennek a cégnek a vezetése nem kényszerpályáról került ide. Én hoztam magammal azt a tapasztalatot és kapcsolatrendszert, ami a korábbi munkahelyemből és beosztásomból következett, és ami egyben nagyon komoly szakmai garanciát is jelent. De nemcsak rólam van szó: aki a fuvarszervezést végzi, az egy korábbi vámtisztviselő, akinek közgazdász diplomája van. Lányom, aki szintén tulajdonos a cégben, diplomás közlekedési szakjogász. Mindez jelentősen hozzájárul, hogy a cég szépen prosperál.
Csak érdekességként: merre járnak most, a beszélgetés alatt az autóik?
A kisebb autóink a Dunántúlon és Bécsbe járnak folyamatosan, de épp most van egy autónk Párizsban. A nagyautóink állandó jelleggel szállítanak autóalkatrészeket Ausztriából Németországba, emellett rendszeresen járunk a Ruhr-vidékre, Belgiumba, Dániába és Olaszországba.
Amikor gyerek voltam, a kamionos szakma valami egzotikummal kevert romantikát jelentett. Mennyi maradt ebből mára?
A kamionos szakma egészen az elmúlt évekig nagyon népszerű volt, nem volt nehéz képzett, jó hozzáállású, megbízható munkatársakat találni. Ugyanakkor 2004 után ez is megváltozott, egyre több kamion lett az utakon, és régi, utazni és a világot megismerni vágyó gépkocsivezetők mellett megjelentek azok is, akik fáradságot nem kímélve, főleg a pénzt látják a szakmában. Azt is látni kell, hogy nehéz, veszélyes foglalkozásról van szó. Ráadásul Nyugat-Dunántúlról nagyon sok gépkocsivezető Ausztriában keres munkát, így egyre nehezebb megfelelő gépkocsivezetőket találni.
Egy közúti fuvarozó cég szombathelyi központjában vagyunk, ahol végre nem politikai, hanem szakmai alapokon lehet feltenni a kérdést. Mennyire hiányzik Szombathelynek, hogy egy gyorsforgalmi út vezessen ide?
Égbekiáltóan hiányzik. Ezt sokáig húzni-halasztani vétek, hiszen jelenleg az egymás hegyén-hátán közlekedő személyautóktól és kamionoktól már a legközebbi megyeszékhelyekre is nehéz eljutni. Ami a 86-os úton van, az valami hihetetlen, és különösen a külföldi gépkocsivezetők fegyelmezetlensége a döbbenetes. A magyar sofőrök jobban tartanak a bírságoktól.
Mik a cég tervei a közeljövőre nézve?
Ma a legkonkrétabb vágy a közúti fuvarozók számára, hogy túléljék ezt a rendkívül feszes gazdálkodási szituációt. Hihetetlen sebességgel nőnek az autópályadíjak, az üzemanyagárak, Magyarországon és külföldön is. Az utóbbi években folyamatosan fejlesztettünk, évente egy-három járművet vásároltunk, és ezt az idén is megtesszük. Ebből kiderül, hogy a cég előre szeretne menekülni, mert a filozófiám az, hogy aki nem fejleszt, az stagnál, aki stagnál, az visszafejlődik., és aki visszafejlődik, az elveszett. A közeljövőre a fejlesztést nem is annyira a mennyiség terén, hanem a minőség terén tervezzük. Ilyen például a típusváltás vagy a szállításszervezési tevékenységünk kibővítése, még több alvállalkozó bevonása. Ez utóbbi téren más most közel húsz céggel dolgozunk együtt. Emellett a Force Kft. foglalkozik GPS-rendszer értékesítésével: egy budapesti céggel közösen összehoztunk egy olyan technológiát, amely egyesíti a GPS technológiát és az elektronikus menetlevelet. Ezzel lehet követni, pontosan hol jár és járt az autó, illetve ez alapján történik a munkabér elszámolása is. Van érdeklődés, nagyon sok megyei és megyén kívüli cég számára értékesítettük már a rendszert.
Itt a szekrényben látok egy oklevelet, amelyre az van írva, hogy a „birkózósport kimagasló támogatásáért”. Ez honnan jött?
Ez a birkózás rajtam maradt, mint szamáron a fül. Én magam soha nem birkóztam, de amikor idekerültem a Vasi Volánhoz igazgatónak 1977-ben, akkor a Haladás birkózó szakosztályának a menedzselése ennek a vállalatnak a feladata volt. Szakosztályvezető is voltam, de aztán különböző okok miatt otthagytam ezt a munkát. Tíz évvel ezelőtt aztán megint megkerestek, mondván, szép emlékeik vannak a régi időkről, én pedig igent mondtam a támogatásra, de azzal a kikötéssel, hogy rosszabbul nem dolgozhatnak, mint a cégünk. Szerencsére jó szakvezetője van a szakosztálynak, jó eredményeket érnek el, így ma is támogatjuk. Ezért az oklevél a polcon.