Mielőtt, miután és miközben Ocho Macho ingyen koncertet ad a Fő téren – két nappal a fizetős után -, a jókedv és a pirotechnika a tetőfokára hág a szombathelyi belvárosban. Olyannyira, hogy abban sem vagyunk biztosak, hogy nem veszélytelen az, ha a lakosság öntevékeny része robbanóversenyre hívja a hivatalos tűzijátékot.
Mottó:
"Csak hang legyen és fény"
(Kispál és a Borz)
Alapból nem nagyon tudok mit kezdeni a szilveszteri kötelező jókedvvel, tavaly például olyannyira külön utakat jártam, hogy korán lefeküdtem, hogy újév hajnalán végig tudjam járni Szombathely utcáit.
Idén viszont hagyom magam sodortatni az eseményekkel, belekanalazva a tömegpszichózis sűrű masszájába. Amely massza az idén is meglehetősen robbanékonynak bizonyul.
Ilyenkor az emberekből – pontosabban a férfiakból - valami ősi tűzimádat bújhat elő, amely civilizáltan le van fojtva az év 364 napján, hogy aztán valami elementáris erővel törjön fel azon az egyen, szilveszterkor, amikor a törvény megengedi.
Így amikor az éjféli pezsgő után nekivágunk a belvárosi utcáknak, az útkereszteződéseknél, erkélyekről, ablakokból, sörözők előtt már kapunk kóstolót az idei petárda-felhozatalból, de az igazi vigalmi tűzfészek persze az idén is a Fő tér.
Amikor odaérünk, a színpadi hangszórókból – stílszerűen és nagyon helyesen - éppen az AC/DC Thunderstruck című száma szól, ezt egészíti ki a városházáról kilőtt hivatalos tűzijáték, azt pedig a közeli helyeken tető alá – néhány helyen tető fölé – hozott magán tűzijátékok. Egyesek egész komoly konkurenciát jelentenek a hivatalosnak.
Aztán a színpadon azonnal kezd az Ocho Macho, hogy a tél közepén is megpróbálják elhitetni, hogy Szombathely az már majdnem Barcelona. Én sajnos szeptikus vagyok ez ügyben.
A koncert érdekessége amúgy, hogy a zenekar két nappal ezelőtt fizetős koncertet adott, és csak ezután, a legutolsó pillanatban derült ki, hogy ők lesznek az idei Fő téri szilveszter „meglepetés” produkciója.
A hangulat szilveszterkor a szombathelyi Fő téren amúgy nemcsak széles, de szívélyes és barátságos is.
Az alapjában véve kissé rideg, bezárkózó városról kiderül, hogy másmilyen is tud lenni. Az emberek közlékenyek, nyitottak és aranyosak, ismeretlenek is több helyen pezsgővel kínálnak bennünket.
Az oldottabb hangulatnak nyilván része van az est folyamán elfogyasztott folyadékoknak, de nem csak, és nem mellesleg Szombathely még alkoholtól terhelten is megőrizi tartását, ami például kimondottan és komolyan tetszik benne.
Nagyjából egy órát töltünk a téren, amely egyes pillanataiban erősen emlékeztet arra a Bakony-fennsíkra, ahol valamikor hadgyakorlaton voltam, és a szovjet bajtársak csinálták a háborús imitációt.
Egy-egy közelben sikoltozó petárda vagy akármi kapcsán felmerül a kérdés, hogy nem veszélyes-e ez így, de aztán legyintünk és iszunk egy kortyot a pezsgőből.
Mondom: tömegpszichózis. Mi meg alkalmazkodunk, elvégre itt van 2010.