Bukowski, Esterházy, Esztergom 1543-as török ostromának története, egy fiatalon elhunyt gitáros "magával ragadó memoárja" és Tóth Krisztina verseskötete.
Országszerte több mint 80 településen rendezték meg június 9. és 13. között a 87. Ünnepi Könyvhetet és 15. Gyermekkönyvnapokat.
Az újdonságok listáján 90 kiadó - 76 magyarországi és 14 határon túli - 323 friss kiadványa szerepelt. A legolcsóbb könyv idén 800, míg legdrágább tétele mintegy 12 ezer forint volt; aki az összes újdonságot szerette volna megvásárolni, több mint 970 ezer forintot kellett volna fizetnie.
Mi ezúttal a gazdag termésől öt kötetet ajánlunk részletesebben.
A kultikus amerikai író, Charles Bukowski magyarul korábban nem elérhető írásait jelentette meg Egy vén kujon további feljegyzései címmel a Trubadúr kiadó.
A Magyarországon is óriási népszerűségnek örvendő, 1994-ben elhunyt Bukowski 1967 és 1984 között különböző független Los Angeles-i lapokban megjelent írásait 2011-ben publikálta először kötetben egy amerikai kiadó.
"Legendává szerintem azok válnak, akik hitelesen tudják hozni, hogy a lehető legkevesebb kompromisszumot tegyék meg, miközben egyszerre két-három életet élnek. A rocksztárok közül ilyen például Iggy Pop, Henry Rollins vagy a néhai Bon Scott, az irodalomban pedig Bukowski. Zsenialitása abban rejlett, hogy egyszerű, de formabontó stílusban, mindenki számára közérthető nyelven volt képes megírni sűrű élete történéseit. Ezért fedezik fel maguknak újabb és újabb generációk, legutóbb a mai huszonévesek" - mondta Pritz Péter, a kötet fordítója az MTI-nek.
Az Egy vén kujon további feljegyzései a kilencedik Bukowski-kötet, amelyet Pritz Péter fordított. A most megjelent könyvben olvasható írásokat is az amerikai szerzőtől megszokott őszinteség jellemzi, feltárulnak a lecsúszottak életének mindennapjai, az alkoholista, kéjsóvár Bukowski önmagával és a világgal szembesül.
"Regényeivel, novellásköteteivel összehasonlítva a csaknem húsz évet átfogó most megjelent történetekben talán könnyebben tetten érhető Bukowski, az ember, vagyis még inkább önéletrajzi ihletésűek, mint más írásai. Legtöbbször saját magát is Bukowskiként említi, nem Henry Chinaskiként, aki a leggyakrabban használt alteregója. Chinaski inkább némileg színezett történetek szereplője, Bukowski a valóság: interjút készít, illetve őt interjúvolják, leírja, hogyan utazik New Orleansba, ahol a verseskötetét kiadják" - fejtette ki a fordító.
Ahogy a könyv érdekes utószavából kiderül, Bukowski a hetvenes években az FBI látókörébe is bekerült, részben az olykor az obszcenitásba forduló szövegei, leginkább azonban politikai okok miatt. "Pacifista volt és hangsúlyozottan apolitikus, a politikai állásfoglalás nála kizárólag szarkazmus. A kifordult világ görbe tükre, hogy az FBI megfigyelte. A félelemre építő társadalom egyik szép megnyilvánulása a művészektől való félelem".
Charles Bukowski huszonéves korától rendszeresen írt, első novellája már 1944-ben megjelent, de utána folyamatosan visszautasították. Arra egészen 1969-ig kellett várnia, hogy bekerüljön az amerikai irodalmi köztudatba, akkor jelent meg két kötete és verseit beválogatták egy antológiába is. Addig alkalmi, sokszor fizikai munkákból élt, hosszú éveken át dolgozott például a Los Angeles-i postán - ezeket az éveket a magyarul 2006-ban kiadott Posta című regényében örökítette meg.
"Bukowski legfőbb támogatója, megjelentetője John Bryan, az Open City című lap kiadója, szerkesztője volt. Neki nagyon sokat köszönhet, de szerintem Bryan nélkül is kultikus íróvá vált volna, előbb-utóbb más felfedezte volna más" - jegyezte meg Pritz Péter.
Bár a magyar olvasók elsősorban prózaíróként ismerik Bukowskit (regényei, A Ponyva, a Posta, a Nők, a Tótumfaktum,a Hollywood, A kezdő a Cartaphilusnál jelentek meg, újrakiadásukat a Trubadúr végzi), több mint ezer verset írt, közülük néhány bekerült a Vegyes felvágott címmel 2013-ban már a Trubadúr által kiadott kötetbe.
"Verseit ugyanolyan erősnek érzem, mint a prózáit, és elég prózaszerűen, ugyancsak formabontó módon vannak azok is megírva. Magyar nyelven eddig tizenkét kötete jelent meg" - mondta Pritz Péter.
A Trubadúr kiadó az életműsorozatot ősszel a Ponyva című regénnyel folytatja, és számos vers- és novelláskötet vár még fordításra.
Esterházy Péter súlyos betegségéről írt Hasnyálmirigynaplója a Magvető Kiadó könyvkínálatában szerepel.
"Nem egyszerű beszélni Esterházy Péter új kötetéről" - fogalmazott Szegő János szerkesztő, aki szerint az olvasónak le kell győznie az attól való félelmét, hogy "kukkol, vagy benyit egy olyan betegszobába, ami nem neki van nyitva". Mindez úgy lehetséges a szerkesztő szerint, ha felismerjük: Esterházy Péter nem a saját intimzónáját akarta az orrunkra kötni, hanem a könyv megírásával - hasonlóan a Javított kiadás kiinduló helyzetéhez - valamit tényleg kezdeni akart rettenetes betegségével.
"Talán éppen azt, hogy ne beszéljünk eufemisztikusan a hasnyálmirigy-daganatról, hanem nevezzük a nevén. Esterházy nem csak nevén nevezi, de becézni is kezdi a tumort, és egy olyan erotikus, incselkedő, cinikus és évődő viszonyra lép vele, amelyben végül ő kerekedik felül" - hangsúlyozta Szegő János.
Az érsek vitéze címmel mutatták be Esztergomban Borz Tamás történész könyvét, mely egy kevéssé ismert, de valóságos személy nézőpontjából mutatja be Esztergom 1543-as török ostromának történetét.
Pásztó András, a könyv lektora az MTI-nek elmondta, a 280 oldalas művet elolvasva egyidejűleg lehetünk jelen az Esztergomot védő Horváth Bertalan falujában, az ostromlott várban, valamint Pozsonyban, ahová Habsburg Ferdinánd király száműzte az érseket, valamint a Szulejmán szultán vezette, hatalmas sereggel érkező 1543. évi török hadjárat főbb állomásain.
A kötet szerzője történész végzettségéhez hűen hiteles képet az ostromról, a védők túlerővel szembeni helytállásáról. Ami biztosan tudható, hogy megtörtént, azt nem változtatta meg, csupán a történet néhány szálát egészítette ki. Munkája hiánypótló, szépirodalmi mű eddig Esztergom török kori ostromával nem foglalkozott - tette hozzá a lektor.
A kötet szerzője, Borz Tamás az MTI-nek elmondta, a regényben ábrázolt, valóban létezett alakkal egy történeti munkában találkozott először. Könyvének megírásában az is segítette, hogy a valós csatajelenet jelenlegi munkahelyétől, a Dzsámi Múzeumtól néhány méterre zajlott.
"Horváth Bertalan érseki vitéz bár nem volt nagy hírű várkapitány, mégis véghezvitte, amit egy ember megtehetett az adott helyzetben. Bár 1543-ban Esztergom elesett, a magyarok a környéken maradtak. Ha ők akkor nem tartanak ki, ma mi nem lehetnénk itt" - fogalmazott Borz Tamás.
Szulejmán 1543-ban Esztergomon keresztül akart eljutni Bécsbe. Esztergom védői alig több, mint kétheti ostrom után kénytelenek voltak elfogadni a szultán szabad elvonulást engedő ajánlatát és átadták a várat.
Bár Esztergom elesett, akkora veszteségeket okozott az ostromlóknak az európai, nemzetközi védősereg, hogy a törökök Esztergom után délre fordultak és így Bécs ismét megmenekült egy ostromtól.
A könyvet az esztergomi Laskai Osvát Antikvárium adta ki.
Dénes József, azaz Dönci a nyolcvanas évek underground színterének meghatározó alakja volt. A 2008-ban fiatalon elhunyt gitáros magával ragadó memoárját, amely a pesti underground világát is bemutatja, a Jaffa Kiadó jelentette meg Szökésben címmel.
"Zenészként írt szépirodalmi jellegű memoárt, esszéregényt, ami számára szintugrás volt, izgalmas kaland, amely bizonyos szempontból fontosabb lehetett annál, hogy estéről-estére színpadra lép. Utóbbi már rutinszerű volt, míg a könyvírásban igazi kihívást talált. A nyugtalan gitáros, aki több évtizedet végigzenélt, az írásban tudott feloldódni" - mondta az MTI-nek Vass Norbert, aki a kéziratot sajtó alá rendezte.
Az NKA Cseh Tamás Programjának munkatársa, a hazai könnyűzenei örökség megőrzéséért felelős alprogram koordinátora felidézte, hogy a kéziratot halála előtt másfél évvel Dénes József Legát Tiborra, a zenészként is ismert újságíróra bízta, ezt követően azonban számos kiadó utasította vissza a megjelentetést. Vass Norbert hozzátette: ő maga tavaly, Szőnyei Tamás zenei szakírótól értesült az évek óta kallódó kézirat létezéséről.
"Az alapanyag meglehetősen nyers volt, erős élőszóbeliséggel. Olvasásakor olyan érzésem volt, mintha Dönci odaült volna mellém egy kocsma pultjánál és elkezdte volna mesélni az életét. Arra törekedtem, hogy a szerkesztett változat megőrizze ezt az érzetet. Személyesen nem ismerhettem őt, de a munka során nagy segítségemre voltak életének fontos szereplői, barátai. A végső változatot Legát Tiboron kívül megnézte Víg Mihály, aki Döncivel együtt játszott a Balaton együttesben, Forgách András, akivel évtizedes, mély barátság kötötte össze, valamint áldását adta az anyagra Kamondy Ágnes is, aki meghatározó társa volt" - fejtette ki Vass Norbert.
Az 1957-ben született Dénes József mélyről, a ferencvárosi munkásnegyedből indult, intézetben nevelkedett, ez markánsan rányomta bélyegét felnőtt éveire is. Kihívást, sokszor megpróbáltatást jelentett számára a fiatal budapesti értelmiségi réteg, ahogy ő fogalmazott, a "szakállas szürkeállomány", vagy amikor 1981-ben bekerült a "pasarétiek" zenekarába, az Európa Kiadóba. A beilleszkedés sikerült, a nyolcvanas években Dönci a pesti underground központi figurájává vált.
Az Európa Kiadó és a Balaton mellett be-beszállt a Trabantba, zenélt a Neurotic-ban, 1987-től több éven át a Hit Gyülekezetében az Amenben. Később, a kilencvenes években játszott a Vadsanzonban, a Vidámparkban, 2006-ban Dönci Projekt néven megjelent lemeze Gémes Jánosnak (Dixinek), a 80-90-es évek kultikus underground figurájának állított emléket. Utolsó zenekara a Legát Tiborral közös Lidérc volt.
"Bárkivel beszéltem egykori környezetéből, mindenki azt mondta, nagyon fontos, hogy maradjon belőle valami kézzel fogható az utókor számára, ne csak a hangzóanyagok, néhány filmfelvétel, hanem az ő narratívája is. Sokan szerették, de nem volt könnyű ember, nyers, olykor vad volt a stílusa, tele lehetett komplexusokkal, amikkel a kéziratban is próbált számot vetni. Voltak élethelyzetek, amikor rossz döntéseket hozott, az írással talán maga előtt akarta tisztázni ezeket" - jegyezte meg a szerkesztő.
Dénes József sorsa sok hasonló vonást mutat a halála előtt negyedszázaddal elhunyt másik gitárhőssel, Radics Bélával, akit Dönci is csodált, és akinek gitárját kipróbálhatta a hetvenes évek első felében, egy koncert szünetében. "Mindketten nagyon mélyről indultak és borzasztóan tehetségesek voltak, de nem kapták meg azt a figyelmet, amit megérdemeltek volna. Részben ez vezetett Radics és Dénes esetében is az alkoholhoz".
Vass Norbert szerint a kötet dokumentumértékkel bír a magyar könnyűzene történetének feldolgozásában. Megjegyezte, hogy Dénes József szociográfiai igényű "képeslapokkal" mutatja be a hatvanas évek ferencvárosi munkásvilágát, akárcsak a nyolcvanas évek underground zenei miliőjét, amire ritkán van példa a hazai publikációban.
Az idő múlása és az időtlenség a központi témája Tóth Krisztina Világadapter című új verseskötetének, amely a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.
Tóth Krisztina író, költő az MTI-nek elmondta, hogy párhuzamosan ír prózát és verset, eddig 11 verseskötetet publikált, de közben több prózai műve is megjelent.
"Azt gondolom, hogy ezek nem egymástól élesen szétválasztandó dolgok" - tette hozzá az alkotó, aki a napokban kapta meg Az év gyerekkönyve díjat A lány, aki nem beszélt című mesekönyvéért. Tóth Krisztina az elmúlt években főképp prózával jelentkezett, a Pixel, az Akvárium és a Pillanatragasztó történetei után adja közre az utóbbi években született verseit.
A Világadapter 40 verset tartalmaz, a kötet központi témája az idő múlása. Városok, tárgyak, emberek, bosszantó, vagy épp mulatságos történetek indítják el a verseket, hogy aztán a költőt követve járhassuk végig az utat a hétköznapi, mégis alapvetően fontos dolgok megértéséig - olvasható a verseskötet ismertetőjében, amely szerint a Világadapter hol játékosan, hol megrázó komolysággal a távolodásról, a fájdalmakról és veszteségekről mesél.
Tóth Krisztina kiemelte, hogy a borítót Szilágyi Lenke készítette. "Levegősebb és könnyedebb borítót szerettem volna, amely nem a földi nyomorúsággal, hanem az időtlenséggel foglalkozik és valami távlata van" - hangsúlyozta az alkotó, aki szerint Szilágyi Lenke különleges fotója a grafikákat idézi.
A kötet címét az egyik vers adta, a világadapter a hétköznapi nyelvhasználatban azt a kicsi elosztót jelenti, amelyet a reptereken árusítanak, és amellyel bárhol lehet csatlakozni a elektromos hálózathoz - mutatott rá, kitérve arra is, hogy a verseiben felfedezhető groteszk humort távolságtartásra és feloldozásra használja.
Szólt arról is, hogy jelenleg Gryllus Vilmossal dolgozik együtt, dalszövegeket ír a Symbo alapítvány megbízásából. A szövegek nyomtatott formában, CD-melléklettel jelennek meg. A kiadvány autista gyerekek mindennapi rutinját segíti, és az alapvető cselekvésekhez ad dallamos, ritmikus támaszt a kihívással élőknek.
Emellett prózát is ír, és nemsokára megjelenik meseválogatása is.