Egy kritika, amely minden szombathelyit büszkeséggel tölthet el.
"Zsótér Sándor rendezése megmutatja, mi a színház lényege: a felvetett problémákról érződik, hogy nemcsak a szó köznapi értelmében fontosak, de az alkotók is saját ügyüknek érzik, ettől pedig metszően tud hatni minden perce, ráadásul az egyéni, szokatlan forma frissességet ad az egésznek. A szombathelyi Kísértetek egy kicsit visszaadja a hitet a színházban."
Ezzel ér véget az az Indexen vasárnap megjelent színházkritika, amely a Weöres Sándor Színház Kísértetek című előadását veszi górcső alá.
A darabról lapunk is írt:
- a fotóspróbán készült fotókat itt nézheti meg
- kritikát pedig itt olvashat róla
Az Index-cikk szerzője egyebek mellett ezt írja a darabról:
"Jó olyan színházat nézni, amiben az elsőtől az utolsó percig fontos dolgokról van szó a színpadon. Amikor tényleg a bőrünkre megy a játék, mert olyan problémákról beszélnek, amelyek mindannyiunkat érintenek vagy érinthetnek, amikről nekünk is van véleményünk, amikhez lehetetlen nem viszonyulni valahogyan. Olyan színházat, ami mindezek miatt beránt és magával ragad. És ehhez nem kell egy vadonatúj kortárs szöveg, csak egy olyan rendező, aki meglátja a frissességet egy 135 éves Ibsen-drámában, és képes is előhívni azt a mélyéről."
Később:
"Zsótér a szombathelyi színházban módot talál arra, hogy egy pillanatig se veszíthessük el a szemkontaktust a kegyetlen tükörképpel a színpadon."
"Tovább erősíti a hatást Ambrus Mária fantasztikus látványvilága is."
"A színészek, mint Zsótérnál mostanában mindig, egyszerre képesek eltartani maguktól a szöveget, és bensővé tenni azt: nem a magyar színházban gyakorlatilag egyeduralkodó lélektani realizmussal, hanem a kimondott szó tartalmának mély és hiteles átélésével."
A teljes cikket itt olvashatja el.