Méltatlanul keveset tudtunk eddig a többszörös bajnok Nagy-testvérpárról. Emléktábla avatóval és kiállítással hozta be a lemaradást a város.
Míg a világ a budapesti jégpályára és az ott játszódó Műkorcsolya és Jégtánc Európa-bajnokságra figyelt, addig Szombathelynek az emlékezés jutott. Időszerű és időtálló emléktábla avatásra gyűltek össze nézelődők, családtagok a Hollán Ernő utcában vasárnap délután. Pontosabban a 23 szám elé, ugyanis ebben a házban élt Nagy Mariann és Nagy László testvérpár.
A szombathelyi sportolók a Téli Olimpiák eddigi legeredményesebb magyar versenyzői voltak- mondta Puskás Tivadar polgármester beszédében.
A páros a szombathelyi jégpályán tanult korcsolyázni, László kiváló tornász volt, húga sok mindenben utánozta bátyját. Idővel a fővárosban folytatták a gyakorlást Dillinger Rudolf szakedző segítésével. 1948-tól tíz éven keresztül képviselték Magyarországot számos európai és világversenyen. A műkorcsolyázók nyolcszoros magyar bajnokok, bronzérmet szereztek két világbajnokságon és két olimpián. Kétszeres Európa-bajnokok, az 1955-ös győzelmüket éppen Budapesten ünnepelhették.
Kreatív és különleges emberek voltak, az ő nevükhöz köthető a csóva, a fúró vagy a kéz a kézben emelés feltalálása, amik máig kötelező elemei a versenyeknek. Továbbfejlesztették a halálforgást, ami alatt a férfi leszúrja a korcsolyájának hegyét, míg a nő körülötte háttal, egy lábon korcsolyázik, míg a szabad lábát kitartja.
Vértes László, az emléknap kezdeményezője mondott beszédet később a Smidt Múzeumban, ahol kamara-kiállítás nyílt a sportolókról. Itt kűrruhák, korcsolyák, érmek, újságcikkek idézik az ötven- hatvan évvel ezelőtti világot. A fotókon jól nyomon követhetőek a különleges emeléseik is, amik a páros-programok lényegét adják.
Pofi pályafutásuk befejeztével Nagy Mariann 1968-től a Magyar Jégrevü első számú szóló táncosa lett, Nagy László orvosként hivatásának élt, mellette edzősködött.