Úgy éreztük, ezzel a kérdéssel tartoztunk munkatársainknak és olvasóinknak.

Nem vagyok focidrukker, ritkán nézek meccset, még ritkábban járok ki szurkolni. Bár lelkes hallgatósága vagyok egy-két labdaőrült ismerősömnek, akik előszeretettel oktatnak a lesszabályokra és más, számomra megkérdőjelezhető előírásokra. Mindenesetre jó újra és újra szembesülni azzal, micsoda őrületet képes kiváltani a futball - normális légkörben persze. Alapvetően úgy gondolom, a Haladás-sportcsarnokra és stadionra nagyon is ráférne a felújítás, hiszen a focin kívül más sportok nagyobb szerephez juthatnának. A beruházás második ütemében azért csurran-csöppen valami a városfejlesztésre is (lásd: parkerdő, a Csónakázó-tó és környékének megújítása), ez már szimpatikusabb megoldás. Mégis, közel 10 milliárd forintot túlzásnak tartok. Mert ilyenkor jönnek azok a bizonyos kérdőjelek és rangsorok. Ez az összeg jobban mutatna mondjuk a kórház, a város iskoláinak, óvodáinak számláján. Igaz, nézőpont kérdése minden: vajon tényleg a sportturizmus lesz a megváltás Szombathelynek?
Tízmilliárdért stadiont építeni Szombathelyen olyan, mint vendégül látni a Greshamben egy hajléktalant.
Mindannyian szeretjük, ha szeretnek, mindannyian szeretnénk vonzóak lenni. Ha egy nő kis púdert, rúzst, szemfestéket tesz fel, semmi gond, mert azt is jelenti, figyel magára. Ha viszont a plasztikai sebésszel kacsacsőrré tölteti fel a száját és lufikat csináltat a melléből, az már valami más. Ott valami nincs rendben. Ilyen plasztikázott, eltorzult dolognak gondolom a közel 10 milliárdos szombathelyi stadiont. Ez a pénz valószínűleg csepp a tengerben a politika nagy elosztóközpontjában, viszont irgalmatlanul sok egy szegényes kelet-európai ország középvárosának, amelynek lakóinak többsége - büszke tartással vagy lesütött szemmel - próbálja beosztani kicsike pénzét a következő hónap elejéig. Ha egyesével megkérdeznénk tűlük azt, ma éppen milyen problémával küszködnek, és hogyan, miként tudna segíteni nekik az állam, gyanítom, kevesen említenének egy új futballstadiont. És azt is gyanítom - és remélem -, hogy a városvezetők között sem mindenkinek tiszta a lelkiismerete. Csak hát időközben betévedtek egy elvarázsolt kastély labirintusába, ahol torz tükrök lógnak a falon, és fene sem tudja, merre van a kijárat. Már egyébként én sem nagyon. De ha egy szolid, tisztességes város rendszerváltozás utáni legnagyobb beruházása nem az infrastruktúrához, a gazdasághoz, az egészséghez, az oktatáshoz, a kultúrához vagy valami hasonlóhoz, hanem a miniszterelnök kedvenc – amúgy sikertelen, elvileg professzionális, gyakorlatilag közpénznyelő - sportjához kötődik, ott súlyos értékbeli és egyéb problémák vannak, melyek jóval túlmutatnak a 9,6 milliárdon. A lufimelleket csináltató nő más világban él, más világ törvényei szerint gondolkodik, és másként akar szép lenni. Ha valaki le tudja beszélni szándékáról, igazi tükröt tud tartani elé, az csakis a szűkebb környezete lehet.
Nem értek a focihoz, nem járok meccsekre, így kissé negatívan fogok írni erről, nekem az a beharangozott második ütem lenne a szívügyem inkább, ami félek kevésbé hangsúlyos a tervezett projekten belül.