Nemsokára napvilágot lát Szombathely 2012-es költségvetési koncepciója.
A gazdaságért felelős alpolgármesterrel beszélgetve kiderült, hogy az idei év pénzügyi szempontból szinte gyerekzsúr volt a jövő évihez képest. Főleg ezt jártuk körül, merthogy van mit.
Jól láttam, hogy a múlt csütörtöki rendkívüli közgyűlésen meglehetősen kedvetlennek tűnt?
Költségvetési koncepciót készítünk, és pénzügyi helyzetünk nagyban befolyásolja a lehetőségeinket. Ha lenne a városnak egy lottó ötöse, valószínűleg jobb lenne a hangulat is. A koncepció egyébként készen van, pontosabban a múlt pénteken hagytam jóvá, most még mindenféle kontrollon kell átmennie. Remélem, nagyon már nem változik.
Azt lehet tudni, mi van benne?
Könnyebb lenne úgy dolgoznunk, ha az országnak lenne egy elfogadott költségvetése és meglenne az új önkormányzati törvény. Ezeknek hiányában a koncepciót kénytelen vagyunk a jelenlegi ismeretek birtokában elkészíteni, illetve van egy tavaly elfogadott önkormányzati finanszírozási programunk. Ez utóbbi teljesen használható, de az látszik, hogy a fel kell gyorsítanunk. A koncepció ezzel összhangban azt mondja, 2012-ben nem lehet a városnak működési hiánya, és az is változás, hogy immár a hitelkamatok is működési hiánynak számítanak. A 2010-es 1,7 milliárd után a város idén 500 milliós működési hiányt tervezett, amit tartani is tudunk. Ehhez jön még az 1,1 milliárd forintnyi hitelkamat és egyéb kisebb tételek, amelynek az a vége, hogy a 1 milliárd 850 forinttal indulunk rosszabb pozícióból, mint tavaly. Úgy, hogy hitelt erre nem lehet felvenni.
Nyilván a bevételeket növelni, a kiadásokat csökkenteni kell, de mennyi mozgástér maradt erre? Már az idei év is igencsak szorosnak tűnt.
Az 1,85 milliárd akkora összeg, hogy a problémát pusztán kiadáscsökkentéssel nem lehet kezelni. A bevételeket a helyi adók változtatásával is növelni kívánjuk, újakat nem akarunk bevezetni, de a meglévőket áttekintjük. A végső szót a közgyűlés mondja ki, az én elképzelésem az, hogy nézzük meg, milyen lehetőségek vannak a nem lakáscélú ingatlanok adóztatásában. A termelési célú helyszíneket ez kevésbé, a kereskedelmi célúakat jobban érintené, és ezen belül is sávokat alakítanánk ki. Az iparűzési adónál áttekintjük a 2,5 millió forintos adómentességi értékhatár fenntarthatóságát; elképzelhetőnek tartom, hogy ez csökkenni fog.
Ha végigmegyünk a városon azt látjuk, hogy talán még soha ennyi bezárt vállalkozás, kiadó üzlethelyiség és iroda nem volt. És most – akárhogy nézzük - újabb terheket kapnak a helyi cégek akkor, amikor korábban adócsökkentésről volt szó.
Teljesen jogos, de nem tudunk mást tenni. Olyan pénzügyi helyzet és jogszabályi környezet van, hogy ha nem akarjuk az összeomlást, akkor cselekednünk kell. Ha 2010-ben nem indultunk volna el egy konzervatív, takarékos úton, már Esztergom sorsára jutottunk volna.
És a kiadások csökkentése?
Összegszerűen ez a jóval nagyobb tétel, és ezt nem lehet úgy megoldani, hogy mindenhonnan elveszünk egy kicsit. A költségvetésnek vannak ágazatai, meg kell határozni, hogy mire mennyi jusson, és hogy azon belül mi a fontos, és mi nem annyira.
A mozgástér itt is kicsi, hiszen a kötelező feladatokat el kell látnia a városnak.
A kötelező feladatok terén is sok olyant végzünk, ami nem kötelező. Elképzelhető, hogy nem tudunk mindent a korábbi szinten tartani. De valóban egyszerűbb a nem kötelező feladatokból visszafogni, mivel a törvény azt mondja, hogy ezekre annyit lehet költeni, amennyi marad.
Tudjuk, hogy nem kötelező feladat a kultúra és a sport, de ez így túl általános, mindenkit a konkrétumok érdekelnek.
Szándékosan nem mondok példákat, mert akkor azt hiszik, hogy nyomást akarok gyakorolni. De úgy gondolom, a költségvetésben még mindig van 400-500 millió olyan forint, amit ha nem költünk el, nem tűnik fel senkinek, és nem okoz az emberek életében semmiféle komfortérzet-romlást.
Nem pont ebbe a kategóriába tartozik, de érzékeny terület a versenysport támogatása. Soha nem értettem, hogy miért kell a professzionális látványsportokat – Szombathely esetében a két nagycsapatot, a Haladást és a Falcót – súlyos közpénzekből támogatni, miközben az iskolákban már nem tudnak a helyettesítő tanárnak fizetni. Ez racionális?
Mindenhez hozzá kell nyúlnunk, de azt hadd ne én döntsem el, hogy a városnak mi a fontos. Magánvéleményem van, és tudom, hogy ön konkrétumokat várna tőlem, de ezeket a döntéseket a közgyűlésnek kell meghoznia, úgy, hogy elfelejtjük a korábbi fűnyíróelvet.
Korábban már sokszor elhangzott ez.
Korábban – és most idézek egy 2004-es közgyűlési döntésből - csak „törekedtek” erre. Jövőre viszont nincs más megoldás, a törvény szerint csak azt a pénzt lehet elkölteni, amink van. És nekünk most ennyi van, ha úgy tetszik, a politikusok be vannak korlátozva. A tőketörlesztésekre még így is fel kell vennünk közel kétmilliárd forintot.
A közelmúltban jókora sajtóvisszhangot kapott a megyei vagyon átadása, és az ezzel kapcsolatos kulturális intézmények átszervezése. A gazdasági vetületekről viszonylag kevés szó esett.
Erre azt szoktam mondani, hogy bármennyi és bármekkora számot szorzunk össze, és köztük van a nulla, akkor a végeredmény nulla lesz, akárhogy számolunk és kínlódunk.
És mi az a nulla?
Jelenleg ennyi pénz áll rendelkezésünkre az átvételhez. Pontosabban a kulturális ágazatnak is nyilvánvalóan lesz egy keretösszege és azt az ágazaton belül kell eldönteni, hogy a városnak mi a fontos. Nem azt mondom, hogy ebbe nem fér bele közös fenntartású intézmény, de a van egy keretösszeg, ami felett nem lehet költeni. Ha van egy család, aki hónapról hónapra él, minden forintnak megvan a helye, és ez a család kap egy 40 milliós, 5 literes, full extrás Mercedest, mindössze annyi feltétellel, hogy 100 ezer kilométert kell menni az autóval évente, akkor a család nem kéri az autót, mert nem tud ennyit menne vele. Még akkor sem, ha a kötelező biztosítást is ajándékba kapja. A város nem attól város, hogy nem tudja teljesíteni a pénzügyi kötelezettségeit.
Felreppent, hogy az Agorát ismét szétszedné a városvezetés. Ez közgazdaságilag racionális?
A kulturális ágazat vezetői nyilván sok mindenen gondolkodnak. Ezzel kapcsolatban is csak azt tudom elmondani, hogy a keretösszegnek megfelelően kell elkészíteni a koncepciót.
Ahogy így beszélgetünk, meglehetősen sötét kép bontakozik ki. Ebből az áldatlan költségvetései helyzetből csak jelentős többletbevétellel, azaz a helyi gazdaság felpörgetésével lehetne kievickélni. Ennek viszont nem nagyon látszik a nyoma, a váti reptér ügye például éppen veszni látszik.
A helyi gazdaságot kétféleképpen lehet megpörgetni. Külső befektetőkkel és a helyben levő lehetőségek kihasználásával. Az előbbi történet a mai Magyarországon nem egyszerű, mert a nagy befektetőkhöz kormányzati segítség kell, lásd Audi, Opel vagy Mercedes, vagy akár a váti reptér. Én a második verzióval foglalkozom mostanában sokat, hiszem, hogy a helyi gazdaságban még van egy jelentős, akár 20 százalékos növekedési tartalék. Több szombathelyi nagycég is közölte, hogy fejleszteni kíván, és további bejelentések várhatók. Mi mindenben igyekszünk segíteni nekik, legyen az akár a jogi környezet vagy a „Szombathely visszavár!” rendezvénysorozat, még egyedi kérések teljesítése is belefér, ha az jó a városnak. Tényleg nyitottak vagyunk, ha valakinek ötlete van, azt szívesen meghallgatjuk, most például a helyi pénz bevezetésének a lehetőségéről került elém egy tanulmány.
Az nagyon amatőr ötlet, hogy fel kellene állítani egy kétfős stábot és elküldeni őket egy standdal minden fontosabb ipari és egyéb kiállításra? Hátha valakinek – egy olasz csempegyárosnak vagy egy brüsszeli csipkeverőnek - felkelti a figyelmét a hely.
A városmarketingben valóban soha nem voltunk erősek, de ha külső befektetőt keresünk, akkor azt is figyelembe kell vennünk, mennyire van meg hozzá képzett munkaerő. Ebben nem állunk valami fényesen, olyannyira, hogy még egy nagy, többségében nem szakképzetteket alkalmazó vállalkozás is elférne a városban. Ezt a fajta problémát viszont jelenleg egyszerűbb és gyorsabb megoldani azokkal a cégekkel, akik már itt vannak.
Az egyik őszi közgyűlésben a Falco-gyár bővítése ügyében nem úgy szavazott, ahogy a városvezetés. Ez azt jelenti, hogy a vezetőségen belül vannak vitás kérdések a gazdasági koncepciók körül?
Nem hiszem, hogy lennének. Az említett Falco-ügy nem gazdasági koncepció kérdése, ott egyszerűen arról volt szó, hogy ütköztek a gazdasági és a lakossági érdekek, és az én véleményem más volt, mint a többieké. Én azért küzdök, hogy még véletlenül se alakuljon ki egy olyan helyzet, ahol egy gyárnak meg kell szűnnie.
Nem bánta meg, hogy elvállalta ezt a pozíciót?
Valóban sokat konfrontálódom, sokat vitatkozom, igyekszem elmagyarázni azt, hogy a kereteket be kell tartani, hogy ne legyen még nagyobb nagy baj. Amikor ezt a feladatot elvállaltam, ismertem a város pénzügyi helyzetét, tudtam pontosan, hogy mire vállalkozom. Ugyanakkor a helyzet megoldása nemcsak szakmai kihívás számomra, annál sokkal fontosabb, hiszen szombathelyiként én is egy normálisan működő városban szeretnék élni a családommal.
Mondok néhány dolgot. Nagyon röviden kommentálni kellene őket. Az első: a vasútállomás melletti önkormányzati telek.
Az előző városvezetés egyik eszetlen beruházása volt, főleg, hogy most bejön plázastop is. Van néhány ilyen.
Sportcsarnok.
Minél előbb vissza kell venni az üzemeltetését.
Az ipari parknak vásárolt terület a reptér mellett.
Ez viszont jó döntés volt, mert van egy stratégai tartalék-területünk, ha esetleg felbukkan egy külső befektető. Ha megépülne a Vát-Porpác reptér, akkor is nagyon jól hasznosítható lenne mint logisztikai központ.
Kőszegi utcai parkolólemez.
Azt gondolom, visszakerül a városhoz, és akkor nagyon gyorsan tudjuk akár felszíni parkolónak használni.
Magellán-gödör a Kossuth Lajos utcában?
Városkép szempontjából egy újabb tragikus történet, ami még évekig torzó lehet Szombathely testén.