ROMA HOLOKAUSZT EMLÉKNAP
A Berzsenyi Dániel Könyvtár és Szombathely Megyei Jogú Város
Roma Nemzetiségi Önkormányzata
tisztelettel hív és vár minden érdeklődőt
2015. augusztus 3-án, hétfőn
18 órára
a könyvtár földszinti előadótermébe
FERKOVICS JÓZSEF
Töredezett emlékek-sorstöredék
című kiállításának megnyitójára, valamint
DARÓCZI ÁGNES – BÁRSONY JÁNOS
Kali Trash – Fekete félelem,
Pharrajimos – Szétvágatás,
Samudaripen – Legyilkolás
című könyvének bemutatójára
Köszöntő
DR. PUSKÁS TIVADAR
Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere
Koszorúzás
a Roma holokauszt áldozatainak emlékművénél 16.30-kor
Jászai Mari u.
A kötet a helyszínen megvásárolható
Daróczi Ágnes magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, kulturális manager, kisebbségkutató, dr. Bársony Jánossal több műben társszerző – kivéve a mesekönyvet –, újságíróként a Patrin magazin egykori főszerkesztője (1992-1998), az első Roma Képzőművészeti Kiállítások és az első Folklór Együttesek Találkozóinak szervezője. Az Európai Roma/Traveller Fórum egyik alelnöke és a Romano Instituto Alapítvány vezetője.
dr. Bársony János végzettsége szerint jogász, de az utóbbi két évtizedben inkább kisebbségkutatóként ismert munkássága, nevéhez fűződik a „Pharrajimos – Romák sorsa a Holocaust idején” című kötet társszerzősége, amely a magyar mellett angolul és horvátul is megjelent, a „Vrana mámi mesél” című népismereti kötet, a „Cigány mesék” című Móra kiadó gondozásában napvilágot látott munka utolérhető minden könyvesboltban. A „Historia romani – Roma történelem” című 6 részes oktatófilm sorozat írója-társszerkesztője.
Ferkovics József a Zala megyei Letenyén született 1961. április 17-én. Szülei korán elváltak, ezért gyermekotthonba került. Egészen kiskorától lerajzolt mindent, amit átélt vagy látott. Tanárai felfigyeltek tehetségére, ennek ellenére az intézet Komlóra küldi vájár szakmunkástanulónak. Mellette a pécsi Képző- és Iparművészeti Középiskolában Horváth János grafikusművész csiszolja tehetségét. 1982-ben Budapestre megy, a Képző- és Iparművészeti Főiskolán tanul. Néhány év kihagyás után befejezi főiskolai tanulmányait, grafikus diplomát szerez. Számos tematikus és csoportos tárlaton szerepelt. 2003-ban az Amaro Drom roma lap felkérésére elkészíti a mára már híressé vált holokauszt grafikai sorozatát. Kedvelt témái: az emberek, a szegénység és a természet. Számos stílusban alkot, mégis van egy saját, csak rá jellemző egyéni kifejezésmódja. Műveit hazánk jó néhány települése mellett Berlinben, Londonban, Nápolyban, Rómában, Pekingben és Washingtonban is bemutatták. Alkotásai számos közintézményt díszítenek.
A kiállítás megtekinthető 2015. augusztus 31-ig
A könyvről
A Romano Instituto Alapítvány gondozásában megjelenő új kötetünk – „Kali Trash-Fekete félelem, Pharrajimos – Szétvágatás, Samudaripen-Legyilkolás” ismerteti a Roma Holocaust magyarországi történéseit és történelmi beágyazottságát. Megmutatja, hogy a Horthy-éra nem volt jogállam a cigányok szempontjából, felettük a csendőri és közigazgatási önkény uralkodott. Bármikor kétségbe vonható volt joguk a lakhatáshoz, a tulajdonhoz, a helyváltoztatáshoz és az emberi méltósághoz.
Kötetünkben találkozhatnak a Komáromi Csillag Erőd koncentrációs tábora történetének új kutatási eredményeivel. Hetven év után Bársony János sokoldalú, kitartó kutatásainak köszönhetően meg tudjuk nevezni a Csillag Erőd magyar katonai vezetését, akik személy szerint felelősek voltak az embertelen állapotok létrejötte miatt. Akiknek lelkén ezerkétszáznál több roma – általában kisgyermek és idős - fogoly halála szárad. Felelősségre vonásuk soha nem történt meg, az alól ügyes kibúvót találtak, mondván, ők csak egy katonai büntető intézet tisztjei voltak… Túlélők és leszármazottak beszámolói szembesítenek bennünket a Csillag Erőd rendjével, ahol az elholtakról is csak az első két hétben vezettek nyilvántartást. Aztán már csak tömegsírt ástak és később a befagyott Dunába vágtak léket…
Új megvilágításba helyezzük a romák hazai üldöztetés-történetét – főleg az Alföldön folyó - tömeges cigány internálási gyakorlatot. Új összefüggésbe helyezzük az internálótáborokat, amelyekből összesen 55 sorolunk itt fel: Közülük 52 cigány internálótáborként működött, három pedig vegyes, ezer körüli fogoly számmal, börtön rezsimmel. Elmondjuk, hogyan kerültek konfliktusba a náci „übermensch” népirtási vágyak és az élelmiszerhiány érdeke. Hogyan késztette a németeket és magyar csatlósaikat ez a konfliktus a munkaerőhiánytól fuldokló magyar élelmiszertermelő nagygazdaságok cigány ingyenmunkás rabszolgákkal való megerősítésére - a Birodalom ellátása érdekében. Így, míg a zsidókat 1944 tavaszától Auschwitzba hurcolták, addig a hazai cigányokat elsősorban az „Európa éléskamrájának” számító itthoni nagybirtokokra zárták internáló táborokba, csendőri és német katonai felügyelet alatt dolgoztatva. A túlélők vallomásai alapján megnevezünk 7 katonai célú internálótábort, és négy olyat, amely nem pusztán roma rabokat dolgoztatott. Kutatásainkból megtudható, hogy 1944 tavaszától őszéig az akkori cigány népesség legalább negyedét (200 ezer főre tehető az akkori cigány népesség) érintette az internálással járó kényszermunka.
Megmutatjuk több, újonnan feltárt cigány tömeggyilkosság eseményeit. A korábban ismert nyolc helyszínnel szemben jelenlegi ismereteink szerint 23 tömeggyilkosságról vannak adataink. A részletek és esetleges írásos dokumentumok feltárása további kutatásokat sürget.
Közreadjuk a jeltelen sírokban nyugvók eltemettetésére tett eddigi sikertelen kísérleteket. Ahol erre módunk és ismeretünk volt, megnevezzük az áldozatokat is.
Öt német lágerből kapott adathalmaz segítségével ismertetjük ezen koncentrációs táborok magyar-cigány foglyainak névsorát és ahol tudjuk, születési helyét. Sem a német lágerek magyar-cigány foglyainak névsora, sem pedig az eddig beazonosított 31 – cigány foglyokat is elhurcoló - szállítmány nem tekinthető véglegesnek. További kutatásokra és a német lágerek iratanyagának mélyebb ismeretére lesz szükség a pontosabb kép kialakításához.
Túlélőkkel készült interjú részleteket adunk közre, hogy érzékeltethető legyen a sors, amelyet érdemtelenül mértek rájuk, s a szenvedés, amelynek eltagadásával is találkozhatunk napjainkban.
Tanulmányokat közlünk a Roma Holocaust előtörténetéről - cigányok deportálása a németek megszállta Szerbia területére, ahol ezrével gyilkolták a túszként szedett zsidókat és cigányokat, és az önnálósult Horvátországba, ahol az usztasák országutak mentén és a Jasenováci lágerbirodalomban gyilkolták halomra a szerbek, zsidók, cigányok tömegeit 1941 áprilisától. Ismertetjük a Dél-lengyelországi és ukrajnai zsidó és cigány deportálások tényeit. Az egyes történészek által „idegenrendészeti intézkedésnek” nevezett kitelepítéseket, amelyek mintegy húszezer ártatlan ember halálához vezettek, és a Kamenyec-Podolszkij-i mészárlásokban csúcsosodtak ki 1941 őszén.
A Holocaust utótörténetének roma szempontú elemzése során rámutatunk az igazságtétel elmaradásának társadalmi, politikai és gazdasági okaira. Szólunk a romák kihagyásáról a győztesek sorából és jogfosztó rendeletek újbóli bevezetéséről. Elemezzük ezek hatását a hazai anticiganizmus folyamataira, a „cigánybűnözés” fogalmának permanens, rasszista felhasználására a szocializmus, majd a rendszerváltás utáni időszak alatt. Közreadunk vitairatokat a roma identitás és oktatás kérdésköréről, a szükséges közmegegyezések kialakításáról, a változtatás és megoldás lehetséges útjairól.
Több mint hét ezer adat – közöttük mintegy 3000 újonnan beszerzett - és visszaemlékezés alapján ismertetjük több mint kilencszáz magyar település cigányainak szenvedéstörténetét.
***
A kötetben közreadott kutatások a Cigányságkutató Intézet – Romano Instituto keretében civil és magánfinanszírozásban folytak, amelyhez csupán 2014-2015-ben sikerült állami forrásból támogatást kapnunk. Mert Magyarországon – a legnagyobb lélekszámú nemzetiségnek, a romáknak – máig nincsenek intézményei, nincs kutatóintézete, múzeuma, nincs kulturális központja, sem színháza, mint ahogyan nincsen anyanyelvi kiadványozás sem. Az állami kutatóintézetek pedig nem tekintik feladatuknak a történelem roma szempontú vizsgálatát, több évszázados közös történelmünk megtanítását és a vállalható roma-kép narratívájának segítését.
Egy ilyen demokrácia deficittel vert helyzetben különösképpen büszkén mondjuk el, hogy roma szervezetek sikere az a tény, hogy 2006-ban Budapesten, a Duna partján felavatták a Holocaust Roma Áldozatainak Emlékművet. Hogy 2012-ben végre emlékmű épült a Reichstag szomszédságában, amely a Szintik és Romák áldozataira emlékeztet.
Mint ahogyan a nemzetközi roma mozgalom fontos eredménye – köztük ezen kötet létrehozóinak törekvése is – hogy 2015. április 15-én az Európa Parlament az anticiganizmust, a rasszizmus sajátos formájának minősítette, amely ellen minden eszközzel fel kell lépni. Augusztus 2-át pedig a Roma Holocaust nemzetközi emléknapjaként ismerte el az Európai Parlament, és javasolja a tagországoknak is felvenni ünnepeik sorába. A kezdeményezés sikerre vitelében múlhatatlan érdemeket szerzett Soraya Post, a svéd Feminista Kezdeményezés képviselője, Európa Parlamenti képviselő asszony, aki az Európai Roma/Traveller Fórum egyik alapító tagjaként a Fórum javaslatának is érvényt szerzett ezzel.
Hogy ne fedhesse homály többé, két népet üldöztek a nácik születésük okán: a zsidókat és a cigányokat. S a múlttal való szembenézés, a fájdalmak okozásának és elszenvedésének bevallása állítsa meg végre az újra terjedő gyűlöletet, a bűnbakképzést, a kirekesztés minden formáját. Hogy békében élhessünk! S büszkén vállalhassuk kettős identitásunkat!
a szerzők