Ma az asztrológiáról legtöbbünknek a napi horoszkópok, a csillagjegyek és a személyiségtesztek jutnak eszébe. Pedig az asztrológia eredetileg egészen más célt szolgált.
Több ezer évvel ezelőtt nem a szerelemről vagy a karrierről próbálták kifürkészni a jövőt az emberek, hanem a természet működését, a terméshozamot és a birodalmak sorsát figyelték az égbolt segítségével.
Az asztrológia története egészen az ősi Mezopotámiáig nyúlik vissza. A babilóniai papok már időszámításunk előtt kétezer évvel rendszeresen megfigyelték a csillagokat és a bolygókat. Úgy hitték, hogy az égi jelenségek az istenek üzeneteit hordozzák. Az ég mozgásából próbálták megjósolni az árvizeket, a háborúkat vagy éppen az uralkodók sorsát.
A személyes horoszkópok ekkor még nem léteztek.
A ma ismert tizenkét csillagjegy a zodiákushoz kapcsolódik. Ez az égbolt azon sávja, amelyen a Nap látszólag végighalad egy év alatt. A babilóniaiak ezt a sávot tizenkét részre osztották, részben azért, mert az év nagyjából tizenkét holdhónapból állt.
Az egyes szakaszokat olyan csillagképekről nevezték el, amelyek alakzatokat idéztek fel az emberekben. Így született meg többek között a Kos, a Bika, az Ikrek vagy az Oroszlán elnevezése is.
A későbbi görög kultúra saját mítoszaival gazdagította ezeket a csillagképeket. A Bika például Zeusz történetéhez kapcsolódik, aki a legenda szerint fehér bikává változott. Az Oroszlán a nemeai oroszlánt idézi, amelyet Héraklész győzött le.
Ma már külön tudományként tekintünk a csillagászatra, az asztrológiát pedig inkább spirituális vagy kulturális területként kezelik. Az ókorban azonban a kettő még nem vált el egymástól.
Az égbolt megfigyelése egyszerre jelentett tudományt, vallást és időszámítást. Sok híres tudós is foglalkozott asztrológiával, mert úgy gondolták, hogy az égitestek mozgása hatással lehet a földi eseményekre.
Kevesen tudják, de a mai csillagjegyek már nem pontosan ott helyezkednek el az égbolton, ahol az ókorban. A Föld tengelyének lassú mozgása miatt az évszázadok során eltolódott a csillagképek helyzete.
Ez azt jelenti, hogy aki ma például Oroszlánnak számít az asztrológia szerint, a valódi csillagászati égbolton akár egy másik csillagkép időszakában is születhetett.
Az asztrológiai rendszer azonban továbbra is az eredeti, több ezer éves felosztást használja.
A Nap valójában nemcsak tizenkét, hanem tizenhárom csillagképen halad át az év során. A kimaradt jegy neve Kígyótartó.
Az ókori rendszerekből valószínűleg azért hagyták ki, hogy megmaradjon a tizenkét részből álló zodiákus. A Kígyótartó időről időre újra felbukkan az interneten, és rendszeresen elindítja a vitát arról, hogy vajon mindenki rossz csillagjegyet használ-e.
Bár a modern tudomány nem tekinti bizonyított módszernek az asztrológiát, kulturális jelentősége óriási. Hatással volt a naptárak kialakulására, az időszámításra, a vallásokra és még a korai csillagászatra is.
A csillagjegyek története jól mutatja, hogy az emberiség már évezredekkel ezelőtt is próbálta megfejteni a világ működését az égbolt megfigyelésével. És bár ma már egészen másképp tekintünk a csillagokra, a titokzatosságuk továbbra sem tűnt el.