A Vízöntő még a megemlékezésben is a saját, konvencióktól mentes útját járja, és nehezen viseli a kötelező, szigorú gyászszokásokat. Nálad egy elvesztett barát vagy családtag emléke legtöbbször egy váratlan, mosolyt fakasztó jelenetben, egy régi közös csínytevésben vagy egy különc szokás felidézésében elevenedik meg a legtisztábban. Sokan talán furcsállják, ha a temetőből hazafelé menet egy régi poénon nevettek össze a többiekkel, pedig ez a legőszintébb tisztelgés az élet előtt.
Ne fojtsd el magadban a mosolyt ezen a hétvégén sem, hiszen a derű nem a tisztelet hiánya, hanem a valódi, élő kapcsolat bizonyítéka. Oszd meg bátran másokkal is ezeket a szívmelengető, vidám pillanatokat, mert ezzel a körülötted lévők lelkét is feloldod a szomorúság alól.
A Halak finom, érzékeny lelke számára a látható és a láthatatlan világ határa ilyenkor szinte teljesen elmosódik. A te fogódzód nem a szavakban vagy a tárgyakban rejlik, hanem azokban a megmagyarázhatatlan, mégis kristálytiszta pillanatokban, amikor egy ismerős dallam, egy őszi illat vagy egy éjszakai álom hirtelen közel hozza hozzád azt, akit elveszítettél. Ezek a finom rezdülések nálad nem a képzelet játékai, hanem a lélek legmélyebb vigaszai.
Engedd meg magadnak ezen a hétvégén a csendes elvonulást, hallgass meg egy régi zenét, vagy csak nézd a gyertyaláng nyugodt lobogását. Nem kell megmagyaráznod senkinek azt a belső békét és összeköttetést, amelyet ilyenkor a szívedben érzel.