"Aztán jön egy bugris, mint én, aki végül is nem írja meg ezt a nyílt levelet, mert attól fél, arra a nyilvánosság előtt úgy sem kapna választ."
Írnék én egy nyílt levelet, ám kevés az esélye manapság annak, hogy bármelyik újság lehozná azt. Ha megírnám, akkor az elszámoltatási kormánybiztoshoz címezném.
Miért is? Manapság olyan gyakran hallunk arról: ez, az állami beruházás, ennyibe, meg annyiba került. Politikusi körökben, úgy tűnik, jól hangzik, ha a sajtónak, vagy a parlamentben avval próbálják meg politikai erényeiket, vagy emberi nagyságukat bizonygatni, ha nagyobbnál nagyobb összegeket „dobnak” be a köztudatba.
Aztán jön egy bugris, mint én, aki végül is nem írja meg ezt a nyílt levelet, mert attól fél, arra a nyilvánosság előtt úgy sem kapna választ. Akkor meg minek. Szóval jön ez a bugris ember és számolni kezd egy-egy hír hallatán.
A hír
Kolontáron és Devecserben az iszapkárosultaknak a héten átadtak 109 házat. Megérdemlik, szó se róla, örülök is, amikor a hírt hallom. Csakhogy! A hír mellé odateszik mindig: az állam 5,3 milliárd forintot költött ezekre a 80 – 90 négyzetméteres lakásokra.
Akkor papír, cerka és számolás. Egy ház ezek szerint 48 millió 623 ezer forintjában van az államnak. Ha ezt továbbszámoljuk, akkor az jön ki, egy-egy négyzetméter 540 ezer forint.
Bár tudom elég drága manapság az építőanyag, de ennyire? Vagy a munkadíjak emelkedtek volna meg? Vagy éppen munkája akadna a kormánybiztos úrnak: Hová lett a lé Kolontárról? – munkacímmel. Vagy a kormány kommunikációs szakemberei mondták rosszul az összeget? (Az interneten tucatszám vannak vállalkozások, akik 140 ezer forint /négyzetméter áron építenek kulcsrakész házakat.)
Persze lehet, csak annyiról van szó, ezek az iszap által károsodott emberek nagyon jó minőségű, netalán luxus házakat vehettek át. Ha így van: köszönöm az ő nevükben is! Megérdemlik az átélt borzalmak miatt!
Szovák Csaba