Amióta Stephen King 1974-ben megjelentette Carrie című művét, valósággal ontja magából az általában meglehetősen vaskos, 600-700 oldalas regényeket, kisregényeket, novellákat. Az egyik legtermékenyebb kortárs szerző eddigi életműve körülbelül száz kötet.
Hazánkban éppen a napokban jelent meg Újjászületés című könyve.
Jamie Morton hatéves, amikor új lelkész érkezik New England-i kisvárosukba. Charlie Jacobs a feleségét és a kisfiát is hozza magával. Mindenki szereti őket, Jamie pedig valósággal rajong a fiatal tiszteletesért, aki szórakoztató elektromos kísérletekkel teszi érdekesebbé a heti bibliaórákat. És hogy a titkos elektromosság mi mindenre használható, az akkor derül ki, amikor Jamie bátyja elveszti a hangját, Jacobs pedig egy általa kifejlesztett szerkezettel meggyógyítja. Az idillnek egy autóbaleset vet véget: a lelkész elveszti a családját, és kifordul önmagából. Nemsokára el is bocsátják, és Jamie azt gondolja, soha többé nem fognak találkozni. Téved. És ahányszor csak útjuk keresztezi egymást, Jacobs a régi filmes zsargon szerint "a változás ügynökének" bizonyul. A sikeres gitáros és a hajdani lelkipásztor nem szabadulhatnak egymástól. Az elektromos kísérletek egyre ijesztőbbek, Jamie pedig kénytelen közreműködni bennük. Jacobs az élet és a halál közti átjárót keresi. De mi lesz, ha megtalálja? És miért kap egyre sötétebb értelmet ez a titokzatos fogalom: újjászületés?
Amerikában Kingtől idén a tavaly kiadott Mr. Mercedes című kötet folytatása, illetve egy novellagyűjtemény lát napvilágot. Egyes rajongók pedig felteszik a kérdést: hogy bírja ezt a tempót a 67 éves King?
„Elképesztő, hogy lehet valakiben ennyi évtized múltán is ennyi jó történet, ennyi különálló cselekmény és világ, ami mindig képes megújulni, mást mondani, mindig valamit, amit korábban nem. És mindeközben King millió más dolgot is csinál, könyvbemutató turnéra jár, zenél, interjúkat ad, tv sorozatban segédkezik, és még a szemetet is kiviszi este” - olvasható a Stephen King rajongói oldal fórumán.
Egy másik fórumozó ehhez hozzáteszi: „Az irodalomtörténetben az effajta szellemíró vagy társíró koncepciója korántsem számít ritkának, vagy akár szokatlannak. Az egyik legékesebb példája annak, amikor egy híres író egy másik irodalmár által kidolgozott cselekményrendszert töltött meg gazdag és fantasztikus tartalommal, id. Alexandre Dumas és Auguste Maquet esete. Maquet vázolta föl többek között a Monte Cristo grófja és a Három testőr cselekményét, majd Dumas ezután kidolgozta a részleteket, megírta a párbeszédeket és a végleges regényt.”
És hogy ki lehet ez a szellemíró? Mint ismert, King felesége, Tabitha, és egyik fia, Joe Hill is befutott írók, de a másik fiúgyermek, Owen King is írással foglalkozik.
„Talán a korábbi grafomán-drogos-alkoholos időszakában a fiókja megtelt regényvázlatokkal... és most van ideje/idejük rendesen kidolgozni” - filozofálnak a fórumozók.
King életében amúgy is vannak olyan epizódok, amelyek találgatásokra adhatnak okot. Ilyen 1999-ben bekövetkezett súlyos balesete: egy Bryan Smith nevű férfi furgonjával nekihajtott, miközben King szabályosan sétált háza környékén. Egy helyi lap tévedésből még halottnak is nyilvánította. Tíz nap alatt ötször kellett megműteni többek között láb- és csípőtörés, valamint légmell miatt.
Hónapokkal később King ügyvédje megvásárolta az írót elütő autót, amelyet utóbbi saját kezűleg szét akarta zúzni, ám erre végül nem került sor. A kocsi roncstelepen végezte.
A baleset körül egyébként több különös körülmény is felmerült. A felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt sofőr középső neve ugyanis Kinghez hasonlóan Edwin volt. Smith 2000 szeptemberében rejtélyes körülmények között pontosan King születésnapján halt meg 43 évesen. Halálát az orvosi jelentés szerint a Fentanil nevű fájdalomcsillapító túladagolása okozta.
Ráadásul a baleset előtt King éppen egy furcsa autóról szóló regényen dolgozott, és kísértetiesen hasonló balesetet álmodott meg. A könyv a baleset után Rémautó címen látott napvilágot.