Igényes, a szombathelyi zsidó hétköznapokat bemutató tárlat nyílt.
Három súlyos, sötét molinó lóg az Iseum Savariariense Régészeti Műhely és Tárház bejáratánál. Nem engednek tovább, szemtől szembe állítanak minket, szinte kényszerítenek arra, hogy maradjunk. Nézzük őket. Emlékezzünk.
Rajtuk és a falakon lógókon is mindenhol fotók sorakoznak, több száz fekete-fehér arc köszönti a nézőket a megyeszékhely legújabb kiállításán.
Ők szombathelyi zsidók: férfik, nők, fiatalok, idősek, gyermekek. Az elhurcolt zsidóság történetét dolgozza fel a tárlat, a hétköznapi emberek tragédiáját.
Személyes és igényes tárlat. Közelebb hozza a zsidó mindennapokat, a zsidó kultúrát, a hitet. Láthatunk fotókat a házasságkötésről, fiatal zsidó közösségekről vagy épp haláltábori pillanatokat.
Hangulatok és érzések kohéziója lett ez a kiállítás, ami az 1920-as, 30-as éveket foglalja össze.
„Szemtől szembe találkozunk azokkal a szombathelyi polgárokkal, akik vétlenül bűnhődtek, kerültek embertelen körülmények közé, haltak meg koncentrációs vagy munkatáborokban. Úton a borzalom felé, úton hazafelé” - mondta a megnyitón Czenki Zsuzsanna, a Savaria Múzeum igazgatóhelyettese.
„Köszöntöm a múltat, amit feledni nem tudunk, és felejteni nem akarunk.” – tette hozzá Schőner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbiképző, a zsidó egyetem rektora.
2014 a magyar holokauszt emlékéve. 70 év telt el a magyarországi zsidóság deportálása óta.
Pécsi-Pollner Katalin irodalomtörténész, holokauszt és gender kutató beszédében arra tért ki, fontos, hogy mostantól szombathely zsidó áldozatai nevet, és arcot kaptak a nagyközönség előtt.
Nem a holokauszt szemszögéből látjuk a zsidókat, hanem megmutatják a képek, „viszonylag normális élet volt a pokol előtt.”
A kiállítás február 28-ig látogatható.
Galéria
