"Elek Apó meséi": Jáki gyerekek erdélyi legendák és mondák nyomában.
A 2014. évi „Határtalanul” pályázatnak köszönhetően mi, a jáki és felsőcsatári általános iskolák hetedik évfolyamos diákjai és tanárai közös utazáson vettünk rész szép Erdélyországban. 2015. június 1.-5. között "Elek Apó meséi" címmel tematikus körúton erdélyi legendák és mondák nyomába szegődtünk. Az előkészítő foglalkozásoknak köszönhetően szinte már mindent tudtunk az erdélyi út részleteiről, csak azt nem, hogy ilyen csodálatos lesz!
Útvonalunk első részén Szent László legendák elevenedtek meg csapatunk előtt. Nagyvárad templomában megnéztük a hermáját, a Tordai hasadékban pedig a felkelő nap fényében, mintha láttuk volna a szent királyt lován ugratni. Erdélybe egyre beljebb utazva aztán, - hogy csak pár gyönyörű helyszínt említsünk,- felelevenítettük a Gyilkos-tó, a Tatárdomb, a Medve-tó és a Szent Anna tó legendáját is.
A történelem karnyújtásnyira volt tőlünk Mátyás kolozsvári szülőháza előtt, kémia órát egy sóbányában tartottunk, geometriát a két Bolyai szobránál. Rajzon Róth Miksa üvegablakai néztek le ránk, technika órát Vizi Jenő fazekas tartott Csíkdánfalván. Tamási Áron sírjánál irodalom és ének-zene fonódott össze a Székely Himnusz hangjaira… A földrajz pedig ott volt a talpunk alatt!
Utunk során több alkalommal volt lehetőségünk Erdélyben élő magyar gyerekekkel ismerkedni, barátkozni. A legkedvesebb fogadtatásban Madéfalván, a Zöld Péter iskolában részesültünk. De emlékezetes élmény egy gyermekotthonban tett látogatásunk is, ahova sok-sok írószert, füzetet, könyvet vittünk ajándékba az ott lakó gyermekeknek. A Nemzeti Összetartozás Napját június 4-én Székelyudvarhelyien egy több száz gyermeket megmozgató gyermekfesztiválon ünnepeltük meg közös tánctanulással.
A kulturális programokon kívül nagy kihívást, bátorságpróbát jelentett egy-egy félig leszakadt lengőhíd akadály leküzdése a Kisbékásban, vagy a tűző napon felmenni egy Bucsin tetőn lévő esztenához. Az állatok nyári szálláshelyét körülvevő fenyvesekben –, mint azt a pásztorok mesélték- bizonyára veszélyes medvék leselkedtek ránk, de mi minden félelmet leküzdve, jó étvággyal faltuk be a frissen készített túrós puliszkát, sajtot, ordát, és szalonnát.
Az öt nap alatt sok-sok kulináris próbát kellet még kiállnunk a vendégszerető szállásadóink jóvoltából. Soha sem ürültek ki a tálak, nem fogyott el a szíves kínáló szó!
Vezetőnk, egy árkosi székely ember, Bálinth Zoltán ízes vicceit és még ízesebb kecskesajtját hoztuk magunkkal Kis Magyarországra. Isten áldja Zoli Bácsit és Erdélyt! Vagy még inkább, viszont látásra!
A jáki és felsőcsatári diákok