Igaz történet egy hányattatott sorsú játékról.
Napsütéses kedd reggelre ébredt Szombathely. A tüzes égitest sugarai haloványan már bevilágítottak a Belső Uránia udvar mögötti füves területre, s ráestek a magatehetetlen barna rongycsomóra, mely egykor egy kislány vagy kisfiú kedvenc játékmackója lehetett.
Fej nélkül hevert a fűben, szomorúan és elveszetten. Valószínűleg a délelőtti fűnyírás következtében történt a baleset. Nem volt remény, a kihalt városban csak a kósza szél sóhajtott egyet. Ám két férfi közeledett.
Céltudatosan mentek előre, ám egyikük, akinek fotóstáska nehezítette vállát mégiscsak felfigyelt a szokatlan rongycsomóra. Elkeseredett keresés vette kezdetét a plüss hiányzó testrésze után, ám a fej nem került elő. A férfiak nemes lelkű emberek lévén azonban nem hagyták tovább kallódni, hanem jó szándékoktól vezérelve felvitték munkahelyükre, az alon.hu szerkesztőségébe.
Úgy tűnt, a mackó hányattatott sorsa végre jobbra fordul, hiszen a kollégák (bár először ódzkodva fogadták) nem csak szívükbe zárták, de elhatározták, hogy visszaadják elveszett identitását, azaz fejét. Erre egy kreatív munkatárs vállalkozott is, így nem maradt más hátra, mint a cselekvés.
A koszos brummogó hazakerült, s egy alapos fogkefés sikálás után türelmesen várta a következő lépést. Majd anyag reccsent, cérna szakadt, olló csattogott és már el is készült a fej. Hopp. Ez kicsi lett. Na, akkor elölről! Anyag, cérna, olló (most már jó lesz, bár kicsit buksi), tömőanyag és most a végső összeillesztés.
Hogy a frankensteini beavatkozás kevésbé látszódjon, kendő került a medvére, de előbb orcával, orral és kerek gombszemekkel gazdagodott és öltött újra állatkához hasonló formát. A kimerítő hétvége után még zötykölődött egyet, s visszakerült végre új családjához.
Most barátságosan néz minden belépőre, vigyázza a berendezést, s a távolból őrzi a szerkesztőség tagjainak legszebb álmait.