Bármilyen különös is, de a jazz zenéhez és a tengeri emlőshöz, a lamantinhoz hasonló módon viszonyulhatunk.
Utóbbi kicsit ormótlan, némileg esetlen, ám nagyon is szerethető, másféltonnás lény. A jazz-hangzás leglényegét is furcsaságok adják: a megszokottól eltérő hangköz-módosítások, a negyedhangok, az aszimmetrikus ritmusképletek, a váratlan rögtönzések.
Dr. Tímár Péter és az Improvizatív Zeneműhely Egyesület 12. alkalommal hozta össze (gáláns szponzorok támogatásával) az egyhetes fesztivált és improvizációs tábort. Ez alatt az idő alatt harmonikus egésszé kerekedik a tanulás és a tanítás, a tapasztalat és az élmény.
Idén 18 koncert szerepel a tervekben, 60 művész közreműködésével. Világsztárok és ismert művészek emelik esti koncertjeikkel a fesztivál rangját, akik egyúttal követendő példát is mutatnak a táborlakóknak arra, hogy meddig lehet eljutni egy-egy hangszeren.
Az első sátras koncertnapon, szerdán este, dr. Puskás Tivadar polgármester megnyitója után a Gayer Mátyás Trio hangolta be a nézőket (Gayer Mátyás - zongora, Farkas Norbert – nagybőgő, Oleg Markov – dob). A tehetséges ifjak közül ketten is (Matyi és Norbi) nemrég még táborlakóként inaskodott itt, most meg már saját műsoruk van. És nem is akármilyen.
Az őket követő Dresch Quartett (Dresch Mihály – szaxofon, Lukács Miklós – cimbalom, Hock Ernő – nagybőgő, Baló István – dob) régi ismerősünk. A szabályos pentatónia népzenei motívumként egyénien oltódik be náluk a bebop-lüktetésbe és a free jazz parttalan áradásába.
Az est fénypontjaként – némileg megvárakoztatva rajongóit - lépett fel a dr. Lonnie Smith Trio az USA-ból (az orgonista névadó mellett J. Kreisberg gitározott és J. Williams dobolt). Hihetetlenül letisztult a zenei hangzásviláguk. A hosszú, kellően kiélvezett pianóik során egyszer még azt is lehetett hallani mögöttünk, hogy valaki a büfében két sört kér, meg négy felest. A forték meg úgy szakadtak ránk a Hammond B3-as orgonából, mint egy B52-es bombázó hangja.
Csütörtökön a blues-funky nappal folytatódik a fesztivál programja.
