Kétkezi munkával a természeti értékekért

2013.08.28. 21:10

A Magyar Természetvédők Szövetsége és hat partnerszervezete, közte a szombathelyi Kerekerdő Alapítvány ebben az évben is több olyan programot szervezett melynek célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a biológiai sokféleség jelentőségére, a teremtett világ, a természet iránti egyéni és közösségi felelősség fontosságára, annak érdekében, hogy  minél többen bekapcsolódjanak helyi szinten,  annak védelmébe, ill. természeti kincseink tudatos használatába.

Nem nagyon akad olyan ember, aki a „TERMÉSZET” sokszínűségének, vagy szépségének emlegetésekor  ne valami pozitív dologra gondolna. Szeretünk a szép tájak ölelésében kirándulni, hűsölni egy nagy fa alatt, hallgatni a madarak énekét és  gyönyörködni a virágról virágra libbenő lepkékben. Éppen ezért szomorkodunk, ha az őserdők irtásáról, vagy a szibériai tigrisek esetleges kihalásáról szóló híreket hallunk. Mégis talán az amerikai méhek pusztulásáról érkező vészjósló jelzések gondolkodtatták el először az emberek többségét arról, hogy mi is lenne velünk, ha az élet sokszínűségét legjobban reprezentáló rovarok, milliárdjai, a nem mindig szimpatikus méhek, darazsak, legyek, bogarak, és lepkék eltűnnének. Kellenek azok a közvetlen természetélmények, melyek rávezetnek bennünket arra, hogy bizony zümmögés nélkül nincs vidám madárdal, szemet gyönyörködtető vadvirágos rét, és élelmet adó kert sem. Ahhoz, hogy epret, cseresznyét, barackot, vagy szőlőt ehessünk rengeteg  nem mindig tetszetős apró élőlény  munkája szükséges. Kellenek a talajban a giliszták, a csúnyácska ászkarákok, a páncéloasatkák és a beporzó rovarok is. De autóval, vagy repülőgéppel sem tudnánk közlekedni, ha az évmilliókkal ezelőtt élt élőlények nem alapozták volna meg a mai fosszilis tűzelőanyagaink létrejöttét.

Biológiai sokféleség nélkül nem rendelkeznénk egészséges talajjal, nem működne a mezőgazdaságunk, nem lélegezhetnénk tiszta levegőt. Fák nélkül nem tudnánk meggátolni a csapadékvíz talajra gyakorolt pusztító hatását. A fajok kihalása egészségünkre nézve is veszélyt jelent, hiszen számos, az orvostudomány számára hasznos anyag és információ tűnhet el.

Miközben létünk ezer szállal kapcsolódik az természethez, mindennapjaink során közvetve vagy közvetlenül folyamatosan pusztítjuk. Ugyanakkor azt várjuk, hogy a ritka fajokat, eltűnő élőhelyeket, a hasznos élőlényeket valaki mégis megvédje. Amikor felmerül az a kérdés, hogy ki tegye mindezt, sokféle válasz előkerül. Védje az Állam, az Önkormányzat, a hatóságok,   a természetvédők,  a tudósok, stb.  Padig az ügy mindannyiunk felelőssége és feladata is. Mindenki tehet valamit. Éltethet egy valóban zümmögő kertet, kétkezi munkával segíthet védett fajok  területek megőrzésében, vagy tudatosabb életmóddal, tudatos vásárlóként is közreműködhet a földi élet fennmaradásában.

Konrad Lorenz  szerint, a mai emberiség egyik nagy problémája, hogy mindennapi életük során legtöbben csak élettelen, nagyrészt mesterséges tárgyakkal kerülnek kapcsolatba és elfelejtik, hogyan kell bánni az élőlényekkel az élő rendszerekkel.

Formaérzékenységnek nevezte el Konrad Lorenz,  a neves Nobel Díjas tudós az emberi agy ama különleges, előhívható, ősi képességét, mely alkalmas a természetben meglévő harmónia, az egyensúly és a sokszínűség érzékelésére.

Aki sokat jár a természetben, sokféle élőlényt, élőhelyet, tájat, látott, öntudatlanul fogékonnyá válik életterének harmóniájára és meg fogja akadályozni, hogy feldúlják azt.

Ezért is helyezi a hangsúlyt a Kerekerdő Alapítvány az élő természet minél sokoldalúbb bemutatására.

Ennek a tevékenységnek a legfontosabb színterei a nyári természetvédelmi táborok, ahol a résztvevő gyermekek nemcsak közvetlen tapasztalatokat és hasznos ismereteket szerezhetnek a természetről, növényekről, madarakról, lepkékről, bogarakról, hanem azt is megtanulják, hogy mit és hogyan tehetnek azért, hogy megmaradjon a természet sokszínűsége.

Az  idén 20 éves felsőcsatári Süni táborban minden évben van egy-egy olyan nap, amikor a gyermekek, önkéntes munkával járulhatnak hozzá a Vas-hegy és a Pinka-szurdok természeti értékeinek megmaradásáért. Az elmúlt évek során a kisebb kutatómunkák, adatgyűjtések mellett hangsúlyos szerepet kapott a kétkezi munka. Az elmúlt két évtizedben több mázsa szemetet szedtek össze az Alapítvány önkéntesei a hegy erdeiben és a Pinka parton, rőzsegátakat építettek a gondatlan kirándulók taposása miatt kialakult eróziós hegyoldalakra, évről évre karban tartották a Gyermeküdülő környékén létesített odútelepet és mindig létrejött egy elszánt brigád, mely az őshonos fajokat veszélyeztető  özöngyomok irtását tűzte ki célul. Ez utóbbi munka az idei táborban is nagy hangsúlyt kapott. A hegyen több évtizednyi szünet után néhány éve újra megindult az erdészeti tevékenység. A közel 30 évnyi természetes érintetlenség  után meginduló fakitermelések a tábor környékén lévő magánerdőkben  is jelentős pusztítással jártak. A fakitermelés után drasztikusan visszaesett a fészkelő madárfajok száma  és a  gépek mozgásának köszönhetően rohamosan kezdett terjedni az indiai származású bíbor nebáncsvirág. A Pinka árterén már régóta jelen volt ez a faj, ám most a Vas hegy tölgyeseire is veszélyt jelentett. A Süni tábor önkéntesei már tavaly hadat üzentek ennek a veszélyes gyarmatosítónak. A munka idén is folytatódott, a mintegy 40  táborlakó a magérés előtt nagy területen tépkedte ki az embermagasságúra is megnövő agresszív növényt, teret engedve a hazai fajoknak. 

Az Kerekerdő Alapítvány által szervezett természetvédelmi célú kétkezi munkák legfőbb terepe, mégis a Szőcei tőzegmohás láprét. Idén augusztusban immár 23. alkalommal gyűlt össze egy lelkes csapat, hogy a Szőcei szénagyűjtő tábor lakójaként tevőlegesen is hozzájáruljon ennek a fokozottan védett területnek a megőrzéséhez. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködve mintegy kéttucat fiatal, napi 3-4 óra kemény munkával közreműködött a terület természetvédelmi kezelésében. Ezenkívül a rétbe bedőlt fák eltávolításával, segítették a rét kaszálhatóságának fenntartását. Míg Felsőcsatáron az indiai  bíbor nebáncsvirág,   Szőcén az amerikai nagy aranyvessző veszélyezteti a természetes élőhelyeket. A tábor fontos önkéntes feladata a legértékesebb lápfoltokról ennek az inváziós fajnak a visszaszorítása. Az idei tábor különlegessége volt az is, hogy a Szőcei kutatóház lebontása miatt a tábor teljesen nomáddá vált. Az augusztusi kánikula ellenére idén is sikerült alig több mint 7 fokot mérni a mikroklímafigyelő csapatnak.

Nehéz lenne pontosan körvonalazni, hogy az akadémiai kutató biológus, egy végzés előtt álló orvostanhallgató, rendszergazdaként dolgozó mérnök, motorokért rajongó gépész, vagy egy végzett szakács  miért  gondolja úgy, hogy nem telhet el úgy a nyár hogy ne húzzon gumicsizmát és gyűjtsön szénát a vizenyős szőcei lápréten. Lényeg, hogy megtörténik…

Mindenki tehet valamit a természet sokszínűségéért!

További információ:
Kerekerdő Alapítvány: Gyöngyössy Péter elnök, kerekerdo@invitel.hu, 94/505-203; 30/395-6624
.