Volt értelme Molnár Miklós szombathelyi író nyílt levelének.
Molnár Miklós szombathelyi író a múlt hónap végén fotóval illusztrált nyílt levelet tett közzé, melyben ez volt olvasható:
"Tisztelettel kérek minden jóérzésű szombathelyit, hogy Liszt Ferenc 200. születésnapja tájékán restelljük el magunkat egy pillanatra, amiért ilyen koszlott, teljesen olvashatatlan utcanévtábla jelöli városunkban a zeneszerzőről elnevezett utcát a Berzsenyi Könyvtár mögött, a Liszt Ferenc utca 2-es számú épület sarkán.
A tábla felújításának és kicserélésének költségeire felajánlom a levelemhez csatolt, a Magyar Nemzet október 15-i számában "Raidingi géniusz" címen megjelent írásom tiszteletdíját."
Úgy látszik, a nyilvánosság olykor csodákra képes, ma ugyanis Molnár Miklóstól ez a fotót és levelet kaptuk.
"A városházán megemberelték magukat, és intézkedtek: példás gyorsasággal kicseréltették a Liszt Ferenc utcai névtáblát. November negyedikén megtörtént a csere.
Azóta a nap is másként süt, nemcsak a környéken, hanem másutt is; szinte mintha visszatért volna a nyár… Lám, az ilyen apró dolgok nagyon is alkalmasak rá, hogy javítsanak a polgárok közérzetén. És ha már ilyen szépen sikerült jóvátenni egy régi mulasztást, ne rejtsük véka alá, milyen sok mindent kellene és lehetne még tenni azért, hogy még fényesebben süthessen a szombathelyi nap. Példának okáért, csak a közvetlen környéken maradva, a Liszt Ferenc utcától alig néhány lépésnyire be lehetne már végre fejezni a tizennégy emeletes lakóház kínosan hosszú ideje zajló felújítási munkálatait, eltávolítva onnan a rosseb tudja, mivel töltött zsákokat, meg az épület tövében csúfoskodó ormótlan transzformátort. Vagy szintén pár lépésnyire innen, a Művelődési és Sportház előtt évek óta ijesztően meg van dőlve az egyik kandeláber, hozzá képest a pisai ferde torony feszes vigyázzban áll: ideje volna megigazítani, mielőtt rádől valakire. (A tennivalók listáját persze napestig tudnánk sorolni.)
Illesse köszönet a gyorsan intézkedő illetékeseket, a témának helyt adó alon.hu és nyugat.hu portálokat, kiváltképp pedig mindazokat, akik felajánlották a segítségüket! Ha ezúttal nem is vevődött igénybe a segítőkészségük, de kerülközik még alkalom, amikor nagy szükség lesz rájuk.
Molnár Miklós"