Dallos-Kelemen Renáta beszámolója.
2018. október 3-án, egy napsütéses őszi reggelen 50 diákkal együtt gyülekeztünk iskolánk, a Premontrei Gimnázium udvarán, hogy elzarándokoljunk Nardára, ahol a mariazelli Vándor Szűzanya szobrát őrzik.
A gradišćei horvátok (Magyarország nyugati részéről, Ausztriából, Szlovákiából) már 95 éve minden év augusztusában Mariazellbe zarándokolnak: egyesek gyalog, mások kerékpárral, autókkal, autóbusszal, hogy Égi Édesanyánknak hálát adjanak, köszönetüket fejezzék ki, hozzá imádkozzanak, pártfogását kérjék. 45 éve pedig évről évre más-más horvát falu hozza el saját templomába a kegyszobor másolatát, a Vándor Szűzanya-szobrot. Idén a Szentpéterfai Plébánia horvát községei, Narda vezetésével, őrzik a szobrot, és fogadják a zarándok híveket.
Énekelve, imádkozva, beszélgetve gyalogoltunk Nardáig, ahol a település plébánosa és a hívek nagy szeretettel fogadtak bennünket. A közös gitáros szentmisén hálát adtunk a jól sikerült zarándoklatért, kértük a Szűzanya közbenjáró imáját és pártfogását diáktársainkért, ifjúságunkért, iskolánkért, tanárainkért és családjainkért. Gergely Atya prédikációjában felhívta a figyelmünket arra, hogy Szűz Mária mariazelli szobra megmutatja nekünk, kire kell figyelnünk, kit keressünk. Fontos számunkra, hogy Szent Fiát kövessük, példája, útmutatása legyen irányadó az életünk minden területén.
Hálás köszönetünket fejezzük ki a helyi híveknek, akik a szentmise után megvendégelték nem kis létszámú csoportunkat.
A zarándoklat mindig jó lehetőség az elcsendesedésre, az imára, a lelki feltöltődésre, de egyben közösségi „kaland” is, ahol egymásra figyelünk, egymást segítjük, a hétköznapjainkból kimozdulunk, miközben találkozunk Istennel.
A közösségi élménynek köszönhetően lelkileg megújulva folytatjuk hétköznapi feladatainkat.
Dallos-Kelemen Renáta
tanár