Farkas Attila beszámolója.
Az őszi szünetben a túrázást kedvelő diákjainkkal egy kihívásokkal teli barangoláson vettünk részt a meglehetősen színesre festett természetben. Az eredeti tervünkben a Schneeberg csúcsának meghódítása szerepelt, de sajnos a napokig tartó erős széllökések, és a rövid látótávolság miatt, diákcsoporttal nem tűnt kockázatmentesnek a választás. Az új célterület a Steinwand szurdok völgye valamint a közelben lévő Muggendorf település mellett húzódó vízesések.
A túra kiindulópontja a Thal település mellett található Karnerwirt vendégház parkolója. A túracsomagot és a megfelelő ruházatot magunkra véve, elindultunk az erdőben egyre mélyebben haladó ösvényen, a környező hegyek hasadékainak irányába. A szurdokba belépve egymást érték a fahidak, amelyeken megállva csendben figyeltünk a fákról lehulló színes falevelek mozgását. A hidak alatt csobogó patak és a téli pihenésre készülő természet erőt, energiát sugárzott lelkes csapatunknak. Egyre magasabbra kapaszkodva aztán jöttek a létrák, folyamatosan növekvő meredekséggel.
A túra legnagyobb kihívását egy közel 20 méteres vaslétra jelentette, melyen át a Wildschützenloch apró barlangjához jutottunk. A bátrabb diákok gyorsan maguk mögött hagyták az akadályt, de segítették a biztosítókötéllel felkapaszkodó társaik mászását. Miután szerencsésen feljutott mindenki, következett egy újabb csapatépítő természeti képződmény a Türkenloch, azaz Töröklyuk. Nevét onnan kapta, hogy az 1638-as török ostrom idején a lakosság itt keresett menedéket. A 20 méter hosszú egyre sötétedő barlangban lánc segítette a biztonságos továbbhaladást. Később a megjelenő egyre erősödő fény jelezte az izgalmak végét, amely után már csak egy nagyobb szikla alatti áthaladás és létrázás várt ránk.
A szurdokból kiérve a muggendorfi Myrafälle-vízesések felé kanyarodtunk, ahol a létrákon és a hidakon való közlekedés már rutinszerű beidegződéssé vált csapatunk számára. A szebbnél szebb természet- és csoportfotók elkészítése után felmentünk a Haustein-csúcsra, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk a völgyre és a szomszédos hegyekre, köztük a Schneebergre. A csúcskereszttől meredek úton ereszkedtünk vissza az erdőbe, így végezetül a Wasserschloss-t is megnézhettük, ami egy régi vízi állomás, jelenleg a duzzasztónak a része. A parkolóba való visszaérkezésünkkor a nap már közel járt a horizonthoz, így optimálisan kihasználtuk a túrázásra szánt időt.
Sajnos egy magashegyi túrát kellett cserélni, egy szurdoktúrára, de a prioritás a tanulók testi épsége, emellett a természet erejét sem kell alábecsülni. Az új helyszín más jellegű kihívások elé állította csapatunkat, akik elmondásuk szerint ismét felejthetetlen élménnyel gazdagodtak.
Szombathely, 2018. november 3.
Farkas Attila
tanár
Galéria
