It’s not easy: Ripoff Raskolnikov a Magházban (koncertkritika)

2013.11.09. 13:23

Nincsak, hol bújkál a szabadságvágy, az öntörvényűség és a költészet.

A bejáratnál szándékosan nem erőltetjük a sajtóigazolványt, úgy gondoljuk, a fejenkénti ötszáz forintos belépővel mi is hozzájárulunk a szombathelyi Magház „kultúrkocsma” üzemeltetési költségeihez.

Merthogy akárhogy is nézzük, a kulturális missziók soha nem voltak egyszerűek ebben a városban, amelynek lakosai szeretik magunkról azt hinni, hogy roppant kultúraszeretők, és panaszkodnak, hogy nincs itt semmi program, de amikor el kellene menni valahova, akkor otthon maradnak.

Azt nem mondjuk, hogy Ripoff Raskolnikovra el kellett volna mennie mindenkinek, de abban is biztosak vagyunk, hogy más hangulata lett volna egy ilyen koncertnek Bécsben vagy akár Felsőőrben (Oberwart).

Azért példázódunk osztrák városokkal, mert a módfelett kreatív művésznevű blues zenész osztrák. Hogy magyarul is igen jól beszél, az annak köszönhető, hogy másfél évtizeddel ezelőtt Vas megyében - egy meg nem nevezett kis faluban - vásárolt magának házat.

Ripoff Raskolnikov


A gitáros-énekest mi az utóbbi idők egyik legjobb szombathelyi koncertjén, a Braindogs-on szúrtuk ki magunknak, ahogy ravasz mosollyal az arcán pengette a Tom Waits-dalokat.

A mosoly, a kalap, és nagy, vörös virágos (szegfű?) kitűző ugyanaz és a hangulatban is vannak átfedések.

Ripoff Raskolnyikov első két dala még mellbe vág, visszavarázsol abba a letűnt korszakba, amikor még nem technika és marketing volt a zene, hanem valóban zene, olyan kommunikációs forma, aminek volt komoly művészi formája, üzenete, és volt egy közönség, akikben megvolt az éhség minderre.

Ripoff Raskolnikov


Ezen belül is a blues korszakába, ahol a férfias szabadságvágy és öntörvényűség találkozik a költészettel.

Mivel ezek az értékek kikoptak a divatból, így maga a blues is szűk kisebbség műfajává és életérzésévé zsugorodott.

A péntek esti koncert így maradéktalanul leköti azt a néhány tucat érdeklődőt, akik értik és tudják, hogy miről van szó, viszont egy idő után lazulni kezd a figyelem és a fegyelem a hátsó asztaloknál, különösen a koncert szünet utáni részében.

Magház kultúrkocsma Szombathely


A mellettünk levő asztalnál például a húszas éveiben járó férfiak az X-faktor mentorairól beszélgetnek, aminek – valljuk be - tényleg kevés köze van az öntörvényűséghez vagy a költészethez.

It’s not easy” – énekli búcsúzóul a közönségnek Ripoff Raskolnyikov, és hát nem tudunk vele egyet nem érteni.

Értékelés: 7/10
 

.