Három szombathelyi sün, a papa-, a mama- és a gyermeksün kora délután kirándulni indultak a közeli Kőszegi-hegységbe.
Csatlakozott hozzájuk Csibész, a tacskó kutya is.
Útközben a lenyugvó nap vakító fényében eltévedtek.
Végül is jól jártak, mert még sötétedés előtt a Cáki pincesor közelében kötöttek ki.
Az avarban sétálva január elején valami szokatlan virágos növényekre bukkantak. Megcsodálták, lefényképezték és megállapították, hogy a virág a kankalin.
E kicsiny napsugarak reményt ébresztettek szívükben.
A tacskó kutya hívta fel a sünök figyelmét, hogy Ő még nem ette meg a telet!
Ezen elszomorodtak és elindultak együtt vissza téli vackukba. Mikor a város közelébe értek, a herényi Szent György templom harangjai is jelezték az idő múlását.
Az égen a magányos kifli alakú hold halvány fénye is tudatta, hogy itt az ideje a sünöknek és a tacskónak nyugovóra térni.
A növények maradtak kinn a természetben, ott érzik jól magukat, ott álmodnak tovább a tavaszról. A tavasz reményét, az élményt elhozták magukkal. A szép délután képeit megosztják, hogy reményt ébresszenek sokak szívében!
Jó szórakozást!
Jó éjszakát gyerekek!
Szép estét felnőttek!
Szerző és fotó: György István Péter